Karinthy Frigyes egyszer így fogalmazott: "Az emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni." Igaza volt! Ez az állapot az, amely talán leginkább hiányzik mindenki életéből. Ilyenfajta állandóság után vágyódik a legtöbb ember. Hiszen ezen a téren tele vagyunk hiányérzettel. Akár bevalljuk ezt, akár nem.

A boldogság az, amelyben leginkább szűkölködik az emberiség. Minden ember szeretne boldog lenni, méghozzá nemcsak egy percre vagy egy pillanatra - noha kénytelenek vagyunk időnként ennyivel megelégedni -, hanem folyamatosan, tartósan.

A legtöbben azt mondják, hogy a boldogság olyan, mint az a bizonyos kék madár. Kergetjük, időnként leszáll, de fészket soha nem rak. Ezért jobb megelégedni a kicsi boldogság-morzsákkal, a kicsi örömökkel a család, a munka, a testi élvezetek kisebb-nagyobb örömeivel, egy-egy ritka szakmai sikerrel.

Sok vita folyt már arról, hogy hogyan érhetjük el a boldogság tartós állapotát? Mi minden kell hozzá? Javak, minél több. Nagy vagyon. Értéktárgyak megszerzése. Két vagy három diploma, nyelvvizsga. Egy másik ember testének birtoklása hosszú távon. Rólunk alkotott kedvező kép elérése. Szakmai előrejutás, karrier, álláshalmozás. Ha megbecsülnek minket, és felnéznek ránk, nevünk van abban a környezetben, ahol élünk.

Boldogságkeresés az ige alapján

Örök igazság az, hogy minden ember boldog akar lenni. Talán az elmondottak alapján is kitűnik, hogy sokan azt gondolják, a boldogságot elérhetik, megvásárolhatják, megszerezhetik saját erővel. A Biblia alaptanítása az, hogy az embert tartósan és egész életére, sőt örök életére nézve csak az Isten teheti boldoggá.

Egy ideig -figyeljük meg- Jézus is azért volt népszerű Izraelben, mert megsokasította a kenyeret és a halakat. Szembeszállt a farizeusok tanításával. Szembehelyezkedett a templomi vezetőséggel. Halottakat támasztott fel. Munka nélkül jól tartott ezreket.

Úgy gondolták az emberek: ez igen! Nekünk ilyen vezető kell. Ő majd kiűzi a rómaiakat, boldoggá teszi a népet. Munka nélkül kenyeret ad. A nincstelennek pártját fogja a gazdagokkal szemben, és az egyház hatalmaskodását is legyőzi. Ő kell nekünk! Tegyük királlyá Jézust!

Jézus azonban teljesen másfajta értelemben beszél a boldogságról, mint ahogyan mi gondolkodunk róla és vágyódunk utána. Nála nem a boldogság emberi kategóriáiról van szó.

Évszázadok során szállóigévé lettek ezek a mondatok. Pedig a hegyen elmondott jézusi beszéd nyitánya, ez a 8 gyönyörű mondás a boldogságról –de az egész beszéd is-, nem általános érvényű életigazságok, nem csupán néhány örök bölcsesség, hanem üzenet. Jézus szava, amelynek minden mondatában ott van Ő maga is. Jézus a boldogságról beszél, de közben saját magáról is beszél. Mert amiket mondott, azokat egyedül Ő váltotta be: Ő vált szegénnyé, Ő sírt értünk, Ő volt szelíd és alázatos szívű, Ő maga volt az irgalom és a békesség.

Tanítványainak beszél Jézus a boldogságról, és az Őt követő sokaságnak. Látja azokat, akik testi, lelki nyomorúságban szenvednek. Ebbe a sokaságba pedig beletartozik a ma embere is…

Egyre nehezebb a HB eszméivel a gyakorlatban mit kezdenie korunk technikával, modernitással körülfogott emberének, aki mégis egyre magányosabbá válik. Aki kimerült idegekkel, fáradtsággal, fásult közönnyel boldogtalanságban él, és oly nagyon vágyik a boldogságra. Ilyen embereket lát Jézus akkor és most.

Jézus látja a sokaságot: nemcsak fizikailag, testi szemeivel, hanem azzal a belső, mélyebb meglátással, ami isteni természetének sajátja. Belelátott az emberbe, nemcsak köntösét, ruháját látta, hanem szívét is, nemcsak arcvonásait, hanem olvasott gondolataiban is. S ezért hirdeti nekik az evangéliumot, és gyógyítja bajaikat, hiszen ezért jött.

Ez a 8 boldogmondás nem 8 eszménykép, amire minden erőnkkel törekednünk kellene. Nem is napi parancs, hogy így éljünk. Mégcsak nem is olyan tükör, amelybe belenézve láthatjuk, hogy mennyire más a boldogság, és mennyire messze vagyunk tőle. Ellenben ez a 8 mondat ajándék, örömhír, hogy mindez az enyém lehet.

Isten ereje és hatalma világol ezekben a mondatokban. A HB nem arról szól, hogy milyenné kell lennünk, hanem arról, hogy milyenné leszünk, ha életünk Jézushoz tartozik.

Mi a boldogság? Állapot? Megfogható valami? Jóllakottság? Gazdagság? Megelégedettség? Szeretnénk boldogok lenni? Minden bizonnyal azonnal rávágnánk erre a kérdésre a választ: Igen! De biztos vagyok benne, ha Jézus ma mellénk ülne, és tanítana arra a boldogságra, amiről Ő a hegyen beszélt, nagy csalódást okozna. Nem olyannak, és azt tartjuk boldogságnak, mint amiről Ő tanít. Vajon mi igényeljük, igényelnénk-e egyáltalán azt a fajta jézusi boldogságot?

Isten mérlege más, mint a mienk. Az egyik serpenyőben benne van a lelki szegénység, a sírás, az éhezés, az irgalmasság, a tiszta szívűség stb. A másik serpenyőben pedig: a mennyek országa, Isten meglátása, megvigasztalás, istenfiúság stb. Vajon melyik nyom többet? Melyikek a nagyobb, és tartósabb, örökebb értékek?

Sokan vethetnék a szemünkre: Jézus csupa jövőidőben, jövőbeni ígéretekben beszél a boldogságról. De számukra vajon mi a valóság? Csak az érzékelhető, tapasztalható világ? Vagy Jézus szava, igéje is valóság?

Jézus tanításának bevezetése igazi boldogság ígéretét tartalmazza, a 8 soros himnusz minden sora ezzel kezdődik: Boldogok…

Az HB tkp. egyetlen gondolat kibontása: hirdetni a mennyek országának evangéliumát…

Isten nélkül nincs boldogság

És mi ez az evangélium? Mi lehet reménységünk alapja az oly sokszor reménytelennek tűnő élethelyzeteinkben? Az az ígéret, amely ezekben a mondatokban is megfogalmazódik.

A boldogtalan ember boldogtalanságának egyedüli forrása, hogy Isten nélkül nem lehetünk boldogok, akármit keresünk is, akárhogyan próbáljuk is. Ezért nyugtalan az istentelen ember lelke, ezért keresi szüntelenül a boldogságot és az élet értelmét. Ezért mállik minden boldogtalansággá az ember kezében, amit eleinte boldogságnak hitt. Amikor az ember belátja azt, hogy rászorul az Isten kegyelmére, akkor kezd el járni a boldogság útján.

„A boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliumot hirdetem nektek” - mondja Pál apostol (1Tim 1,11). A boldog Isten pedig boldog követőket akar, és azt, hogy a nélküle élő, ezért boldogtalan ember visszataláljon hozzá. A hegyen elmondott boldogságról szóló igehirdetés sorozatában erről is beszélt Jézus.

Jézus boldog embereket akar látni. Isten alapvető terve az az emberrel, hogy boldoggá tegye az embert. Örömteli élettel ajándékozza meg az embert.

Ezért nem lehetséges, hogy mindaz megvalósuljon az ember életében, amit boldogságnak nevezünk, Jézus nélkül. Csak vele lehetünk, és csak általa lehetünk boldogok. Jézussal együtt lehet az ember boldog.

Ahogy ezt egy másik helyen mondja a Szentírás, hogy hogyne adna az Isten mindent minekünk Jézus Krisztussal. Sokaknak Jézus nélkül kell a boldogság, ezért maradnak boldogtalanok.

Az imahét apropója

Kedves Testvérek! Bizonyára már a hét többi alkalmán is elhangzott néhányszor, hogy az idei imahét központi témája a Krisztus-hívők egységének, a közösségé létnek a megvalósulása. Az imahát alapigéje Ez 37,17-ből így hangzott: „…legyenek eggyé kezedben.”

Az elmúlt napokban végiggondolhattuk Isten igéjének alapján, hogy melyek azok a területek (a teljesség igénye nélkül), ahol a XXI. század embere rászorul, és minden bizonnyal vágyódik is az egységre a megosztottság helyett. Ilyen volt pl.: a háború, az erőszak, a gazdasági egyenlőtlenség, a hátrányos megkülönböztetés, a vallási sokszínűség stb.

A mai, záró alkalmon véleményem szerint a Szentírás egyik legszebb, legörömtelibb szakasza került elénk. Nemcsak hatalmas vigasztalás van Jézus ezen szavaiban az elkeseredett, magányos, szomorú ember számára. Nemcsak egyszerűen ki akar emelni a mélységből, hanem egyben utat mutat. Nem áll meg egy közömbös gondolat síkján, hanem a boldogság ígéretét adja. Ám nem az emberi, a földi értelemben vett boldogságét, hanem a mennyeiét.

Valahol egyszer azt olvastam, hogy „Az igazi boldogság forrása az emberek kívül van.” és éppen ezért elvehetetlen. Mennyire igaz ez a mondat!

A HB-ben felvázolt életfeladat tanítványi feladat. Amit Jézus a HB-ben követelményként a tanítványai elé tár, azt emberi erővel teljesíteni képtelenség és lehetetlenség.

Ajándék, amely boldogít és beállítja a ’boldoggá’ tett embert a ’boldogítás’ szolgálatába. A ’boldog’ kifejezés itt nem valami érzelmi állapot megjelölésére szolgál, hanem sokkal inkább az Istennel élő, az Istennel közösségbe került ember létállapotának a megjelölésére szolgál.

Az imahát záró napjának központi gondolatat: „A keresztény remény hirdetése a megosztott világban.”

Úgy gondolom és úgy tapasztaltam, és talán egyet értenek velem a Testvérek is, hogy boldogtalan ember nem tud boldogságot sugározni. Reményvesztett ember nem tud reményt ébreszteni, és lelket önteni a másik emberbe. Ahhoz, hogy a reménység hirdetői lehessünk ebben a megosztott világban, legelőször is a HB-ben elmondott boldogságra, annak forrására kell rátalálnunk. Isten nélkül, benne való hit és bizalom nélkül ugyanis nincsen tartós, és kielégítő boldogság. Csak általa, ővele, és őbenne. Csak a vele való közösségben.

Mert csak a Vele való közösséget átélve, és megtapasztalva tudjuk munkálni a Krisztus-hívők egységének létrejötték, elvezetni és segíteni másokat, hogy valóban eggyé legyünk az Ő kezében.

Kívánom a testvéreknek, hogy az Istennel megélt személyes kapcsolatuk, a bensőséges Én és Te viszony adjon erőt a mindennapi élet reménytelen és szomorú helyzeteiben, és legyen erőforrássá a másik ember boldogságát is munkáló szolgálatban. Ámen.