Egymilliárdos sikkasztás – 55 millió forintos óvadék: s máris szabadlábra helyezték a MÁV-biztosító egykori igazgatóját az előzetes letartóztatásból. Lám, milyen olcsó a szabadság, milyen olcsón megúszható a bűn, milyen könnyen pénzzé váltható a büntetés és a rabság! Még ez is megvehető!

55 millió forint! A megváltó összeg! Megváltás a rabnak, megváltás az államkasszának, talán csak annak a sok ezer ügyfélnek nem megváltás, akiknek ennél a biztosítónál volt a kötelezője. Merthogy az az elsikkasztott egymilliárd abból a pénzből származott, ami a káresetek megtérítésére volt félretéve.

Hol van ahhoz képest az 55 millió? Alig több, mint egy huszada? Ennyi hát a megváltás?

Úgy látszik, ennek a szónak a súlyát a Biblia keletkezésének idején sem érezték át igazán az emberek. Megválthatta akkor is a szabadságát egy szolga, az áru vámját a kereskedő, a kiszemelt nőt az őt szó szerint feleségül vevő uraság. De még a bűnök alól is konkrét ártáblán felsorolt értékei voltak a megváltásnak, amelyet az engesztelő áldozatot bemutató papok részére kellett megfizetni.

Ezt a gyakorlatot borította fel Jézus a templomi árusok asztalának feldöntésével. S mutatta meg gyógyításaival, démonok és ördögök kiűzésével, hogy saját erőnk helyett kinek a hatalmában bízva remélhetjük az igazi szabadulást. Szabadulást a bűn rabságából, szabadulást az élet nyomorúságából, szabadulást a reménytelenségből és kilátástalanságból.

Ez a szabadság azonban a legtöbb embernek mégsem tetszett, és nem tetszik ma sem. Mert amellett, hogy ennyi mindent megold, egyvalamitől mégsem szabadít, sőt inkább még szorosabbá fűzi a vele való kapcsolatunkat. Ez pedig az Isten szeretete, amely át akarja venni helyettünk az életünk irányítását.

Mit szólunk ehhez az ajánlathoz? „Megtisztítom az életedet, megtisztítom lelked otthonát mindattól a tehertől, amitől nem tudsz szabadulni – cserébe add nekem ezt a megtisztított életet! Add nekem a lelkedet!”

Mi a válaszunk erre az ajánlatra? Nem tűnik túl tisztességesnek? Azt kérdeznéd erre, miért tisztította meg Isten az életedet, ha aztán elkéri magának? Inkább tudnál jobb lakót a tiszta, új otthonnak? Jézus megmondta: visszatér akkor a kiűzött tisztátalan lélek még hét másikkal, és még jobban tönkre tesznek.

Magad akarod megváltani magadat? Emberi erővel, hatalommal, tehetséggel, pénzzel? Még rosszabb sorsod lesz, még nehezebb akadályok elé kerülsz, még nagyobb terhek kerülnek majd rád!

Nem, Isten nem így vált meg téged. Nem pénzzel, nem arannyal vagy ezüsttel, nem devizával vagy kőolajjal, nem válságkezelő programmal vagy megszorításcsomaggal – sokkal drágábbal fizet érted: vérrel! Jézus Krisztusnak, a világ szabadságharcosának, a számára legdrágább, egyetlen Fiúnak a vérével, amelyet azért ontatott ki, hogy ebből a halálból feltámadás, a feltámadásból pedig örök élet származzon, s ez az örök élet legyen számunkra a megváltás. Nem a földi boldogulás, hanem a mennyei végtelen és tökéletes boldogság.

Fel tudjuk-e fogni, mekkora ár ez értünk? Fel tudjuk-e fogni, hogy nemhogy bűnünk egyhuszadát, de még csak nem is a húszszorosát fizették ki utánunk óvadékként? Fel tudjuk-e fogni, mit jelent az, ha valaki az életét adja oda az életünkért, meg tudjuk-e becsülni az értünk hozott hatalmas áldozatot, és vajon rájövünk-e, mit jelent az, hogy mi még csak meg sem érjük ezt az elképzelhetetlenül magas árat?

Hiszen kik vagyunk mi? Esendő emberek, akik élete előbb-utóbb úgyis újra tele lesz gonosz lelkekkel, gonosz szándékokkal, önző akarattal, mocskos bűnökkel, amelyektől nem leszünk képesek soha megszabadulni magunktól. Cselekvőképtelen, gyenge és korlátolt emberek vagyunk, akik a saját világunk válságait, a magunk teremtette helyzeteket sem vagyunk képesek megoldani, mit kezdünk akkor majd azokkal a csapdákkal, amelyeket nem mi állítunk magunknak?! Erőtlen emberek vagyunk, akiknek a legerősebb fogódzója a hit, amely egy külső segítséghez, a mindenható Istenhez fűz bennünket.

„Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.”

Legyen hát reménységgé a felismerés, mekkora árat fizetett értünk Istenünk. Töltsön el minket bizalommal az a szeretet, amely képes volt értünk ekkora áldozatot hozni. S az ehhez egyre szorosabbá fűződő hit jelentsen számunkra olyan fogódzót, amely segít, hogy elengedjünk kezünkből minden más, veszendő, értékét csak egy ideig hordozó segítséget, s egyedül Isten akarata irányítsa az életünket.

Ez az akarat oldjon meg számunkra minden anyagi és lelki válságot, hogy a földön jövevényként eltöltött rövid életünk örökké tartó boldog életként folytatódhasson a mennyben. Ámen!