Bornemisza Péter imádsága

Buda eleste, 1541

Örök, felséges Atya Úr Isten, elég hálát nem adhatunk tenéked, hogy minket annyira szerettél, hogy a Te egyetlen egyszülöttedet mihozzánk alábocsátottad, az emberi testnek felvételére, hogy abban magát adja váltságul a mi bűneinkért. Kívánnád mitőlünk, hogy az ő tanítása szerint téged, őt és az ő Szentlelkét igazán megismernénk, minden jótéteményiddel egyetemben.

De kicsoda az, ki most e nagy romlottságban a Te felséges dicsőségedben és a Te szent Fiadban az Ő méltóságában, és a Te szentlelked az Ő gazdag ajándékiban és mind lényedben, mind személyedben megismerhetne. Mindazáltal amennyire kívánod, hogy most megismerjünk téged, a Te szent Fiaddal és Szentlelkeddel, annyira naponként segíts bennünket abban való épülésre, hogy azáltal itt is örvendezhessünk tebenned és tiszta szívből szolgálhassunk téged és juthassunk a Te dicsőséges színed látására is, holott mindörökké dicsérhessük Te szent felségedet és a Te szerelmes szent Fiadat és a vigasztaló Szentlélek Úr Istent. Ámen.