„Hirdessétek az evangéliumot!”

2009.09.13. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP Olvasd a Szentírást!
A lélek az, aki életre kelt!
Jn 6,60-66

Mai igénkben az Élet Kenyere szól mindenkori tanítványaihoz, hogy ne csak róla halljunk, de tőle magától halljuk a legfontosabb kérdésről, üdvösségünk elnyerése egyetlen lehetőségéről! Az Atyának ma is az az akarata, hogy aki hisz a Fiúban, örök élete legyen. Kortársai látták az Úr Jézust, mégsem hittek benne; sőt megbotránkoztak szavain. Nehezen elfogadható, kemény beszéd volt számukra az önmagáról mondott kijelentése: „Én vagyok az élet kenyere,… az élő kenyér, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké” (Jn 6,48.51)! Az ő teste igazi étel, és vére igazi ital! E kijelentése még képletesen is sokkoló hatással volt akkor a zsidókra, és a kapernaumi zsinagógában nagy vita kerekedett; és a tágabb tanítványi kör tagjai is zúgolódni kezdtek, s még hallgatni sem bírták Jézus szavait. Ma is sokakat megbotránkoztatnak az Úr e kijelentései, ám válasza örökérvényű: „A lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lélek és élet” (63.v.); kit a Lélek megelevenít (lásd 2Kor 3,6b), csak az tud hinni benne s ez a hit Isten ingyen kegyelmi ajándéka. Pál segít a helyes igeértésben. Az ige meghallásából származó hit alapján kapjuk a Lelket (lásd Gal 3,2). S „akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8,14), és leányai! Ezért mi nem test szerint élünk, hanem Lélek szerint, – s Isten, a bennünk lakozó Lelke által életre kelti halandó testünket a halottak közül (lásd Róm 8,9.11)! Pál másik közismert vallomása szerint, Jézusunk önkijelentését így érthetjük jól: „…többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20)! Érted?! S akinek ez is kemény beszéd, annak az Úr Jézusba vetett hitét kell megvizsgálnia, hogy meg ne keményedjen a szíve, ám kérje az Atyát, keressen és zörgessen a kegyelem ajtaján; és Jézus érdeméért megadatik neki is, hogy hozzá mehessen! Főpapi imájában azokért könyörög Jézus, akiket az Atya neki adott; mert elhitték beszédeit. S érvényes e kijelentése: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz, annak örök élete van” (Jn 6,47), már most, jelen időben! S megtérésekor, Isten, Igéje és Lelke által újjászüli a kegyelmet nyert bűnöst, és lakozást vesz szívében az Atya-Fiú Lelke! S ezután élhet; vezérigénk tanácsa szerint örökké: „Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)
Garai András