Múlt vasárnap istentiszteleten voltam Vönöckön. Márta néni prédikált, nincs is ebben semmi különös. Csakhogy a prédikáció végén felolvasta férje, Imre bácsi üzenetét a gyülekezethez. Nagyon elkezdtem ekkor figyelni, ugyanis nekem különösen figyelemreméltóak az ő szavai, amik ismételten a szószéken hangoznak el.

Nézzünk csak a dolgok mögé. Kovács Imre 2007. decemberétől áttétes rákos, pontosabban ekkor derült ki. Azóta rengeteg kemoterápiás kezelésen esett túl, ami kissé gyógyította a rákos daganatokat, de annyi mellékhatása van, hogy azt le sem lehet írni. Milyen most Imre bácsi állapota? Rendkívül gyenge fizikailag, nagyon lefogyott, haja nagyon kevés van, de ezek még csak a kisebb bajok. Hallani nem hall, csak ha valaki nagyon hangosan beszél. Beszélni nem tud, csak nagyon halkan, azt is alig. Nyelni nem tud, így sem inni, sem enni nem tud, a gyomrán keresztül táplálják egy csövön. Az állapota a hosszú kezelések hatására romlott le ennyire. Most már kettős látása is van, ha valaki ránéz, akkor látja rajta, hogy kissé kancsal. Folyamatosan szédül, járni is nehezen tud. Ha valakire, akkor őreá el lehet mondani, hogy a poklok poklát járja meg.

Mit tennél ebben az állapotban testvérem? Benned nem merülne az fel, hogy miért adta neki az Úr ezen szenvedést? Bizony, bizony az ő gondolatai egészen máshol járnak. Ő ezt elfogadja. Ő továbbra is feladatának tekinti azt, hogy hirdesse az igét. Már-már „rendszeressé” vált az, hogy Márta néni szószéki prédikációja végén Imre bácsi gyülekezethez intézett szavait felolvassa. Imre bácsi ezt már fizikailag nem tudja megtenni, de az ő szava szól a szószéken. Úgyis mondhatjuk: A gonosz talán meg akarja kísérteni Imre bácsit, de ő rendíthetetlenül kitart az igehirdetés mellett.

Be kell vallanom, hogy istentisztelet alatt kissé kijöttek a könnyeim. Nincs ott velünk, de mégis az ő szavait halljuk. Mindent megtesz ily cudar körülmények közt is, hogy szolgálja az Urat. Na erre mondom én, hogy ő a HITELES ember! Én őt akarom követni. Pontosabban Jézust úgy, mint ő. Ámen.

Szöveg és kép: Remport Richárd