Tállya-Abaújszántó-Tokaj-Sátoraljaújhelyi Missziói Evangélikus Egyházközségének gyülekezeti munkatársa, Mezey Gábor (Öcsi) súlyos betegség után, 2010. április 30-án, 31 éves korában hazatért Teremtőjéhez. Imádkozzunk érte és szeretteiért! Azzal a levéllel búcsúzunk most tőle, amit pár napja a fraterneten tett közzé.

Győzelem és vereség

Megváltozott valami, mától más lesz minden, lehet végre jobb, lehet végre reménykeltőbb, fény az alagút végén, változás. Nekem akkor jött a változás, amikor azt mondták: nem műthető, túl nagy, nem lehet hozzá férni, kezelhető, de nem gyógyítható. El lehet-e ezt fogadni 31 évesen? De a vereség nem itt kezdődik, a vereség akkor kezdődik, ha elhisszük, hogy ez az élet nem jó, amikor nem látjuk, hogy ez anyánk, ez apánk ez a testvérünk, ez az az ember, akinek szüksége van ránk, ez maga Isten, ez maga a kegyelem, ez maga a csoda. A baj akkor kezdődik, amikor elfogadjuk, hogy a világ nem jó, amikor úgy vesszük, hogy a rossz természetes, a szeretet nem mindennapos, az önző a mindennapos. Pedig az Isten nem ezt a világot teremtette, hanem azt, ahol láthatjuk a szeretetet, a reménységet, a lehetőséget, a törődést, a gondoskodást, az odafigyelést és mindenkiben megláthatjuk magát az Istent. Mért kell baj ahhoz, hogy elvesszük vakságunkat, mért kell baj ahhoz, hogy meglássuk mennyi mindent tehettünk volna? Évek óta nem látott barátok, könnyes tekintetek, imádságot rebegő ajkak, áldozatot nyújtó testvéri kéz és hiszem hogy nemcsak lehet, hanem van. Megtapasztalva számtalan ember jó szándékú tettét, az Isten kegyelmét, talán elfogadva azt, amit nem lehet, készülve arra, amire nem illik. Talán nincs erőm már istentiszteletet tartani, de életemmel hirdethetem hogy Ki az, aki az egészen mégis meg tud tartani. Mezey Gábor, 2010. április 25.

Mezey Gábor írása a Csipetnyi Són: http://csipetnyiso.hu/5.cikk.a_tortenelem_szemlelete_es_vegkifejlete