VIZEN ÉS TŰZÖN ÁT!

Földi zarándokként, ó hányszor éltem át,
kilenc évtizednek derűjét, viharát.
Jézus jóvoltából, ki értem áldozott,
vízen és tűzön át, karjain hordozott!
Pedig sok bánatot okoztam szívének,
ajkamról panasz szállt, s nem a hálaének.
Ő mégis szeretve formálta életem,
bizonyára drága célja volt énvelem.
Tudom: nem ok nélkül próbált és vezetett,
védő szent kezébe tehettem kezemet.
Nem hagyta elveszni, viharvert sátramat,
nem sodorhatta el, szennyes bűn – áradat.
Évtizedek óta, Ő szolgálhat bennem,
hogy szavára a holt, új életre keljen!
Földi létem napja, már nyugati égen,
ám csak egy a vágyam: Jézus bennem éljen!
Míg majd fáradt szívem, egy nap végsőt dobban,
létem gyertyafénye, immár végsőt lobban,
felszállhassak oda, hol nincs halál többé,
Atyám országában, élhessek örökké!