A héten, erről az előbb felolvasott igéről gondolkozva beadtam az internetes keresőbe azt a kifejezést, amely a történet fő címe: szombat napi gyógyítás. Nagyon meglepődtem az eredményen, a legtöbb találat ugyanis mégcsak köszönőviszonyban sem volt a Bibliával, hanem wellnesshétvégékre vonatkozott. Gyógyuljon nálunk, ilyen és ilyen ajánlataink vannak erre és erre a hétvégére! Vagy: töltse nálunk a szombatját és vasárnapját, töltödjön fel, mi majd meggyógyítjuk a testét és a lelkét!

Jézus korában még nem voltak wellnesshétvégék, mégis mindenki ügyelt arra, hogy a sabbatot, a megszentelt szombatot betartsák. Talán túlságosan is.

A szombat megtartását ugyanis precíz előirások szabályozták. Pontos törvény volt például arra, hogy hány lépést tehet az ember (kb. 1 kilométert). Szombati napon nem lehetett bevinni még tűzelőt sem a lakásba. Persze a törvényt ki lehetett játszani úgy, hogy a fát letették a küszöb elé, aztán mikor benn voltak a házban, átemelték.

A szigorú előírások szerint nem lehetett gyógyítani sem ezen a napon.

A zsidó papok jól ismerték a törvényt, és már Jézust is annyira, hogy tudják, nem fog csak úgy elmenni egy beteg, rászoruló ember mellett.

Nem is ment el a sorvadt kezű mellett a sem, hanem megszólította: „Nyújtsd ki a kezed! Az pedig kinyújtotta, és meggyógyult. Ahogy a Szentírás írja, „ugyanolyan ép lett a sorvadt keze, mint a másik.“

-Bárcsak eljönne ma is ide Jézus és azt mondaná: nyújtsd ki a kezed! Bárcsak elmenne a vegyi katasztrófa súlytotta területre és meggyógyítaná a beteg testeket-lelkeket! Bárcsak ott lenne minden házban Devecseren, Kolontáron és Somlószőlősön! Bárcsak elmenne a kórházakba és megállna betegágyak mellett! Bárcsak meggyógyulnának beteg szeretteink! Bárcsak!

Senki sem tudja mit hoz a jövő… Nem tudjuk élet költözik-e újra ezekre a településekre, nem tudjuk, hogy mikor tér vissza a növény és az állatvilág a Marcal folyóba vagy a Torna patakba, nem tudjuk mikor lesz fedél újra a több ezer hajlékát és mindenét elvesztett ember feje felett.

Nem tudjuk, hogy ki fog mindezért bűnhödni, és azt sem, hogy fog-e egyáltalán valaki.

Sok-sok kérdésre keressük a választ és a megoldást. Nemcsak a vörösiszap súlytotta területeken, hanem itt a határszélen, a saját életünkben is.

Jó hallani, jó ma együtt hallgatni azt a mondatot, amellyel Jézus a sorvadt kezű ember felé fordul: „Nyújsd ki a kezedet!“ Hiszem, és tudom, hogy Jézus nem csak kétezer éve mondott ilyen mondatokat, hanem ma is megszólíthat bennünket. Ágfalviakat, bánfalviakat, görbehalmiakat, soproniakat, kolontáriakat és devecserieket is. - Nyújtsd ki a kezed!

Mi bármennyire is nyújtózkodunk, bármekkora embernek is képzeljük magunkat, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fel tudnánk érni az égig. De az Úristen le tud hozzánk hajolni. Le tud hajolni, meg tud érinteni minket örömeinkben, bánatunkban, akár a legnagyobb nyomorúságunkban is.

Keveseknek adatik meg, hogy Jézussal szemtől szemben találkoznak. Még olyan nagy emberket sem ér mindig ez a kiváltság, mint egy püspök vagy a római pápa.

Az viszont nem csak hit kérdése, hanem történelmi tény is, hogy Jézus járt itt a földön. Itt járt, gyógyított, csodákat tett, kereszthalált halt. És feltámadt. Ha a gyógyítások és főleg a feltámadás meg nem történtek volna, nem hiszem, hogy kétezer év multán valaki is beszélne még az egykor volt ács fiáról. De beszélünk róla vasárnapról vasárnapra, és beszélhetünk róla, beszélhetünk vele amikor csak akarjuk.

Nekem is beszélnem kell róla, nem tehetem meg, hogy elhallgassam: - Jézus ma azt üzeni: Nyújtsd ki a kezed!

Nyújtsd ki az kezed és imádkozz, nyújtsd ki a kezed és figyelj felfelé, nyújtsd ki a kezed és öleld meg, akiket szeretsz, vagy akár azt, hogy nyújtsd ki a kezed és segíts másokon!

Jézust azért vádolták, mert ünnepnapon, szombaton gyógyított. A mai ünnepnap, és Jézus óta minden hétköznap és ünnepnap arról szól, hogy Jézus gyógyítására, az Isten kegyelmére szorulunk. Gyógyíthatjuk magunkat wellness hétvégéken, rohanhatunk egyik csodadoktortól a másikig, olyan gyógyulást nem élhetünk át sehol, mint amikor Jézus megáll mellettünk és megfogja a kezünket.

Ha Jézus elfogadja a felé kinyújtott kezünket, s netán ha még utánunk is nyúl, akkor betegágyaknál, koporsók mellett, temetőkben, katasztrófa súlytotta falvakban és városokban is van esély a gyógyulásra.

És hogy ez hogyan lehetséges, abban egy fontos szereplő a sorvadt kezű ember is.

Mert az a szombat napi gyógyítás, amelyet felolvastam a Máté szerinti evangéliumból, gyógyítást hozott a sorvadt kezű embernek, Jézusnak, magának viszont halálos veszedelmet. Hiszen azt olvassuk a Bibliában a gyógyítási történet végén: “A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele.“ Jézus, tudta ezt, és mégis meggyógyította a beteg embert.

Miért fontos ezt tudni, miért kell ezt újra és újra hangsúlyozni?

Azért, mert rengeteget panaszkodunk, hogy milyen értéktelen az életünk és túlságosan sokszor is leírjuk saját magunkat. Valaki egyszer azt mondta, hogy kivétel nélkül mindahányunknak, egy Krisztusnyit ér az életünk. Annyit ér, hogy Krisztus meghalt értünk, és ezáltal életet és reménységet adott. Egy Krisztusnyit ér mindahányunk élete. Ágfavlán, Bánfalván, Sopronban, Kolontáron, Devescserben, Somlószőlősön, vagy bárhol ezen a világon. Nyújtsuk hát ki a kezünket Jézus felé! Ámen.