Minden ünnepnek vannak szokásai, tradíciói. Az ádventhez, amely a mai vasárnapon kezdődik, hozzátartozik az ádventi koszorú, négy gyertyával, amelyek a négy ádventi vasárnap szimbólumai. Minden vasárnap egy újabb gyertyát gyújtunk meg, ez jelképezi az egyre növekvő világosságot, Jézusnak a világ világosságának közeledtét.

Az ádvent az egyházban eredetileg böjti időszak volt, az önvizsgálat, a lelki megtisztulás ideje. Így készült a keresztény egyház Isten világunkba való eljövetelének, a Karácsonynak a megünneplésére. Ma egészen mást jelent az emberek számára az ádvent. A karácsonyra készülés lázas ajándékkereséssel, plázázással, karácsonyi üdvözletek írásával, bevásárlással, takarítással, sütés-főzéssel telik. Az ádvent lelki, spirituális tartalma ismeretlen a modern kor embere számára, legfeljebb a bevásárlóközpontokban és a karácsonyi vásárokban a szentimentálisan hangszerelt karácsonyi dalok próbálnak valamiféle hangulatot teremteni.

Éppen ezért szeretnék először egy pár mondatot arról beszélni most, hogy mi az ádvent.

A szó a latin adventus, ami megérkezést, eljövetelt jelent. Ezzel a szóval jelölték az uralkodó, vagy a templomban az istenség eljövetelét. Ezt a szót vették át az első keresztények, hogy kifejezzék vele a Jézushoz való viszonyukat. Ők hitték és vallották, hogy Jézusban a legnagyobb uralkodó, Isten érkezett meg a világba, és várakozással készültek Jézus eljövetelének, az inkarnációnak, vagyis a karácsonynak az ünnepére. Így lett az advent tartalma a karácsonyra való előkészület is. De nem csak ez, nem csak a karácsony, Jézusnak a múltban megtörtént eljövetele az ádvent tartalma. Jézus ugyanis ma is jön hozzánk, ahogy abban a szép énekünkben van, hogy Még ma is jön hozzánk, ma is áldást hoz ránk. Az ádvent a jelenben is megtörténik, és minden embernek ádventje van, aki várja, kéri, hogy Jézus belépjen az életébe. A harmadik ádventi várakozás a jövőbe irányul. Jézus ugyanis megígérte, hogy újra el fog jönni, hogy megszabadítsa a világot a bűn és a mulandóság átkától, és elhozza Isten tiszta, új világát. Erről a hármas, a múltra, a jelenre és a jövőre néző ádventről beszélünk ma este. Vagyis Adventről 3D-ben.

(Illusztráció: mutatok egy nagy kört, azután a nagykört, benne koncentrikusan egy kisebb körrel, majd egy trapézt. Mi ez? Hogyan néz ki, vajon mit látunk három dimenzióban? Íme, erről a testről van szó: mutatok egy csonka kúpot - egy vázát. Ennek a vázának három vetületét láttuk: alulnézetből, felülnézetből és oldalnézetből)

Először nézzük meg ádvent vetületét a múltban. Jézus kétezer évvel ezelőtt eljött a világba. Isten emberré lett. Olyan csoda ez, amelyet csak a hitünkkel tudunk felfogni. Titok, misztérium, amely előtt csak meghajolni lehet, amelyet csak csodálhatunk. De mi már túlságosan hozzászoktunk ehhez a titokhoz, a karácsonyban már nem látjuk meg a csodát. Jézus eljövetelének, az inkarnációnak isteni ünnepéből a család, a szeretet emberi ünnepe lett. Emberi, ezért töredékes és bűntől terhes ünnep. Ünnep Jézus nélkül. Így volt ez a múlt ádventjében is, amikor Jézusnak hamar meg kellett tapasztalnia, hogy egyáltalán nem szívesen látott az emberek világában. János evangélista írja: Az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták be őt. Erről szól Jézus egész élete, egészen addig, amíg a legdurvább és a legkegyetlenebb módon adják Jézus értésére, hogy az Istennek nincs helye az emberek világában. Jézus ádventje a kereszt felé vezető út volt, ezt ő maga tudta és vállalta. Ő maga ezekkel a szavakkal foglalta össze jövetelének célját: Az ember Fia azért jött, hogy életét adja váltságul sokakért. Jövetelének célja az volt, hogy kereszthalálával megbékítse a bűnt elítélő Istent az emberrel. Ádventbe lépve ezért nem csak Jézus születésére kell gondolnunk, hanem a keresztre feszített Isten Fiára, aki az életét adta értünk. Az a kétezer évvel ezelőtti ádvent a történelem múltjában minket is megbékéltetett Istennel, mert megszabadított bűneinktől.

Adventnek van egy jelenbeli vetülete is. Isten elfogadta Jézus értünk hozott áldozatát, és feltámasztotta őt a halálból. Jézus él, és ma is itt van velünk. Ezért tekinthetjük egész életünket adventi ünnepnek. Jézus ma is jön felénk, hogy része legyen életünknek. Jön, hogy életünk, hitünk, emberségünk és mindennapjaink során társunk, vezetőnk, barátunk legyen. Hol egy igében szólít meg, ami bibliaolvasásunk során lesz fontossá, hol egy igehirdetésben, máskor életünk egy eseményében, vagy egy másik emberben. Sokféle módon, de jön ma is. És boldog az, aki felismeri és válaszol neki. Az ádventnek nem csak a múltban, hanem a jelenben is van vetülete az életünkben. Jézus ma is jön hozzád és hozzám - ez az advent megtapasztalható valósága.

Advent harmadik vetülete a jövőben van. Bármennyire is valóság, hogy Jézus jön hozzánk, ez a valóság mindig csak töredékesen valósul meg, mert emberi természetünk töredékessége, bűneink és erőtlenségünk miatt mindig zavaros marad a Jézussal való közösségünk. A bűn által megrontott világ és életünk nem tudja befogadni Jézust, még akkor sem, ha erre vágyunk. Isten ígérete azonban arra biztat, hogy eljön a jövőben az az idő, amikor újjáteremti a világot. Jézusban újra eljön közénk, és el sem távozik többé. Akkor a világban egy nagy változás megy végbe. Isten eltörli a bűnt, megszünteti a bűn következményeit és az eljövendő új világban helyreáll Isten és az ember zavartalan kapcsolata. Ez nem vágyálom, amelyet a világ problémáival megbirkózni nem tudó emberek szőttek. Ez az a reménység, amelynek alapja Jézus szava, aki azt mondta: Íme, mindent újjá teszek. Ez a jövőre irányuló reménység az advent harmadik vetülete, ádventi ünnepünk harmadik tartalma.

Így ebben a három vetületben, ha összeszerkesztjük, lesz 3D-s ádventünk.

Jézus kétezer évvel ezelőtt eljött a világba, hogy megbékéltessen minket Istennel. Jézus ma is jön hozzánk, hogy társunk és életünk Ura legyen. És Jézus újra eljön valamikor a jövőben, hogy tökéletességre vigye a világot, amely bűneink miatt a megromlottság és a múlandóság alatt nyög és sóhajtozik a szabadításra várva. Ámen.