Ebben a munkaévben a háromhetenkénti reggeli elmélkedések a Miatyánk egyes kéréseiről szólnak. Ma érkeztünk el a második kéréshez: "Jöjjön el a Te országod"

A felvilágosodás óta a kereszténységgel szemben az egyik leggyakoribb vád az volt, hogy megkettőzi a valóságot: a tapasztalati valóságon túl egy másik valóságot, az e világ realitása helyett túlvilágot, a földi ország ellenében mennyországot hirdet. Mennyország? Angyalok? Túlvilág? Isten országa? Mi közöm nekem e gyermekded mesékhez? - kérdezi a felnőtt, felvilágosult ember. Mi viszont most már azt kérdezzük, akkor miért is tanította Jézus a tanítványait így imádkozni: "Jöjjön el a Te országod" Töprengjünk, elmélkedjünk ezért e ma reggeli csendességben e kérés tartalmáról. Három kérdést szeretnék röviden körüljárni:

1. Mit jelent az, hogy "a Te országod"?
2. Hogyan jön el Isten uralma?
3. Miképp törhet be Isten uralma a földi országért munkálkodók, a politikusok életébe?

1. Mit jelent az, hogy "a Te országod"?

Az eredeti görög kifejezés így hangzik: basilea, ami azt jelenti: "uralom", "királyság". Már az Ószövetségben gyakran találkozunk azzal a képpel, hogy Isten "király", királyként uralkodik, vagy fog uralkodni. "Az Úr a mennyben állította fel trónját, királyi hatalmával mindenen uralkodik" - olvassuk a 103. zsoltár 19. versében.

Az ószövetségi apokaliptikában, Dániel könyvében olvashatunk egy nagy szoborról, ami Nabukonodozor babilóniai király álmában jelent meg. A feje színaranyból, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, a lábai pedig vasból és rézből voltak. Az álom szerint kéz érintése nélkül egy nagy kő zuhant le, és darabokra zúzta a szobrot. Az egész olyan lett, mint a "nyári szérűn a polyva". Dániel, az élő Isten prófétája elmagyarázza a királynak, hogy a különféle fém testrészek különböző földi királyságokat jelképeznek. Nabukonodozor az aranyfej, de utána már csak alacsonyabb rendű birodalmak következnek (translatio imperii). Az egymás után következő földi birodalmak mind megsemmisülnek: "Ezeknek a királyoknak az idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll mindörökké." (Dán 2,44)

Dániel könyve arról tanít, hogy az emberi országok, a földi birodalmak csak átmenetiek és múlandóak, Isten országa viszont állandó és örökkévaló. Isten a történelemnek is ura. "Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt." (Dán 2,21)

2. Hogyan jön el Isten uralma?

Jézus tanításának lényege Isten országának meghirdetése volt. Már Keresztelő János is azt prédikálta: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa". A kíváncsi, provokatív farizeusok megkérdezték Jézust: "mikor jön el az Isten országa". Erre Jézus így válaszolt: "Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt vagy íme, ott van. - Mert az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,20-21)

Az időpontokban és térben, az "ekkor" és "akkor", az "itt" és "ott"-ban gondolkodó farizeusoknak Jézus meghökkentő módon arra mutat rá, hogy Isten uralma és országa más minőség, olyasmi, ami betör az emberek életébe, ami felforgatja, kizökkenti őket eddigi gondolkodásmódjukból.

"Isten országa közöttetek van." - Ezt én így fordítanám, magyaráznám: "Hát nem veszitek észre, hogy én vagyok közöttetek, én vagyok az Isten országa, én vagyok Isten uralmának követe. Én vagyok, aki meghasonlást támasztok Atyák és fiak, testvérek, népek és nemzetek, birodalmak között. Én vagyok az a kéz érintése nélkül leesett kő, aki ledönti a szobrot, polyvává zúzza azt, majd ?nagy heggyé lesz és elfoglalja az egész földet?."

Jézus Krisztussal a bűn nélküli isteni valóság, "Isten uralma" tört be az ember egyéni életébe, az egyes népek és az egyes birodalmak történetébe, sőt, a történelem menetébe. Jézus az a kő, aki kéz érintése nélkül leesik; az a kő, akit az építők megvetettek: "aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja". (Mt 21,44)

Ez az a Jézus, aki földi életében állandóan arról tanít, hogy milyen az Isten országa. A Hegyi beszéd boldogmondásaiban Jézus egy-egy pillanatra felvillantja az Isten országát vagy mennyek országát. "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa." "Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa." (Mt 6,3, 10)

A boldogmondásokban Jézus pillanatképeket villant fel, égen átcikázó villámként világítja meg nekünk az Isten országát. Cselekedeteivel is tanított Jézus az Isten országáról: "Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket, mert ilyeneké az Isten országa".

Ugyanakkor Jézus a példázataiban konkrétan is tanít arról, hogy mi az Isten országa. Nem arról beszél, hogy Isten országa ilyen vagy olyan minőség, hanem arról, hogy Isten országa: történés. Isten országa nem "itt" vagy "ott" van, hanem az Isten országa történik. Isten országa esemény, ige - ami úgy történik, mint a mag, vagy a vetés. Elment a magvető vetni. Néhány mag az útfélre, néhány a sziklás helyre, néhány a tövisek közé és néhány a "jó földbe" esett. Amelyik jó földbe esett, termést hozott százannyit, hatvanannyit, harmincannyit.

Isten országa, uralma Isten cselekvése, az életet támasztó ige hirdetése és új élet fogantatása.

Isten országa növekedés, organikus folyamat.

Isten országa "olyan":

- mint amikor a magvető jó búzamagot vet a szántóföldbe (de az ellenség konkolyt vet a búza közé)
- mint a mustármag (ami ugyan kisebb minden veteménynél, de fává lesz és fészket raknak rajta az ég madarai)
- mint a kovász (amit belekever az asszony a lisztbe és tésztává lesz)
- mint a szántóföldbe elrejtett kincs (amit, ha megtalál az ember, mindenét eladja érte)
- mint a kereskedő, aki nagy értékű gyöngyöt talál (és mindenét eladja, hogy megvegye azt)
- mint a tengerbe vetett háló (amely mindenféle halat összefog).

Nézzük csak meg közelebbről az egyiket: a szántóföldbe rejtett kincs példázatát. "Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet, miután az ember megtalált, elrejti, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi a szántóföldet."

Három mozzanatot figyelhetünk itt meg:

Az első a találkozás mozzanata. Váratlanul rábukkan a Kincsre az ember. A második a megfordulás mozzanata: "eladja mindenét, amije van". A harmadik az elkötelezettség mozzanata: "megveszi a földet".

Ilyen egyszerű az Isten országa: Találkozunk a nagy kinccsel, az evangéliummal; megfordulunk: megváltozik az életünk, a gondolkodásunk (meta-noia): amit jónak ítéltem - rossz lesz, amit rossznak láttam - jó lesz. Harmadik lépésben elkötelezettekké válunk.

Erről szól a tékozló fiú példázata. Elindul egy úton - a saját útján -, de megfordul a gondolkodásmódja. A lelkiismeretén keresztül Isten országa betör az életébe: "magába szállt és azt mondta: az én apámnak hány bérese bővelkedik a kenyérben".

Isten országa tehát egyrészt Jézus Krisztus személyében mindig közöttünk van, vagyis jelenvaló; ugyanakkor el-jövendő is, kibontakozása, mindenki számára való megnyilvánulása csak a jövőben fog bekövetkezni. Ezért imádkozzuk, hogy "Jöjjön el a te országod!"

3. Hogyan törhet be Isten országa/uralma a földi országot építők - a politikusok életébe?

Többen vannak itt ma reggel olyanok, akik a parlamentbe sietnek, s a földi ország, a város, a polisz jólétén fáradoznak. Hogyan viszonyuljon egymáshoz a földi ország és Isten országa, a polisz és Isten városa, a civita terrena és a civitas dei, a vezetők hatalma és Isten uralma?

A rendszerváltás idején sok naiv nosztalgia fogalmazódott meg az emberekben, mint például: "Majd a rendes, vallásos emberek helyrehozzák azt, amit a kommunisták elrontottak." "A vallásos embereknek kell politizálni, méghozzá a Kereszténydemokrata Pártban." Sokan ok-okozati összefüggést látnak a keresztény hit és a politikai cselekvés között, és vannak olyanok, akik szinte vallásos hittel tekintenek egy-egy politikai vezetőre.

Jézus azonban hangsúlyozottan azt tanította, hogy "Jöjjön el a te országod!" Veszélyes dolog a vallást és a politikát összekeverni. Ám a keresztény emberek azért imádkozhatnak, sőt kell is, hogy imádkozzanak, hogy jöjjön el Isten uralma népünk felelős irányítói és vezetői szívében. Hogy találkozzanak ők is az ember eredendő betegségének, a bűnnek a valóságával - és az abból való gyógyulás és szabadulás örömével, az evangéliummal.

Egy évvel ezelőtt itt, ezen a helyen egy keddi reggelen Fülöp és a szerecsen komornyik történetéről prédikált egy evangélikus lelkész, ezzel a címmel: "Egy politikus találkozik Jézussal". Az igehirdető testét ma egy pusztító, gyilkos kór gyötri. De az egy évvel ezelőtt elhangzott gondolatai ma is életerősek és még mindig a fülünkben csengenek. A politikus (az etióp kincstárnok) igazságkereséséről és öröméről, aztán Jézusról és Fülöpről beszélt. Ez utóbbiról így szólt:

"Fülöp nem ad politikai tanácsokat az etióp politikusnak? az egyháznak, mint evangéliumhirdető közösségnek nem dolga a politika. Mindig akkor volt gyenge az egyház, s került identitászavarba, amikor vezetői elbuktak a közvetlen politikai hatalomgyakorlás kísértésében. Akár úgy, hogy klerikalizálták az államot, akár úgy, hogy szekularizálni hagyták az egyházat."

Ugyanakkor Isten országának meghirdetése közvetve mégiscsak befolyásolja a politikát, hiszen a megfordult új életek új etikai értékeket, tetteket eredményeznek a közéletben.

Összefoglalva:

Hinni csak Isten országában és nem az emberek politikájában szabad. Az evangélium hirdetőjének a politikusok felé az a feladatat, hogy a politikusok lelkiismeretét ébren tartsa, hogy emlékeztessen, hogy a hatalmat csak ideig-óráig kölcsön kapták, hogy sáfárkodjanak vele, hogy tudatosítsa: az evangéliumot tilos manipulálni, akárcsak Istent vagy a keresztény hitet emberi célok érdekében - bármilyen nemesek is legyenek azok - felhasználni.

Ugyanakkor a keresztényeknek - mivel e világ polgárai is - kötelességük, hogy dolgozzanak a város, a polisz jólétén, s hogy emberként politizáljanak.

De a politikát és a vallást, az ember országát - és Isten országát ne mossuk egybe, mert akkor kölcsönösen gyengítik egymást. A politika maradjon politika, a vallás vallás, a nemzet nemzet, az Isten Isten.

Ha cselekszünk, akkor építsük ezt a szép kis országot. Ha imádkozunk, továbbra is úgy imádkozzunk, ahogy Jézus tanított minket: "Jöjjön el a te országod!"

Ámen.

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk!

Magasztaljuk a Te szent nevedet, hogy Te emberré lettél, közénk jöttél. Te a világ teremtő és fenntartó Uraként Szent Fiad elküldésével beléptél az emberi történelembe: s a felbukkanó és eltűnő emberi birodalmak után egy olyan országot alapítottál, amely romolhatatlan és fennáll mindörökké.

Hálásak vagyunk Neked, hogy Téged, a világtörténelem Urát nagy bizalommal Atyaként szólíthatunk és gyermeki rácsodálkozással, tiszta hittel megérthetjük, hogy milyen a Te országod. Köszönjük Jézus urunk hasonlatait és példázatait Isten országáról. Add, hogy a Te igéd, az elszórt mag személyes életünkben ma reggel is esemény és történés legyen. Oszd meg velünk a Veled való találkozás örömét. Add nekünk a tisztánlátás képességét, hogy buzgóságunkban össze ne keverjük a Te országod és a földi ország határait!

Könyörgünk népünk felelős vezetőiért: a jelenlevőkért és a távoliakért, hogy őket is érje el az evangélium megszólító hangja és a Te elvetett magod az ő szívükben is jó talajra hulljon.

Imádkozunk a világ fájó sebeiért, a Közel-Keleten újra fellángolt háború áldozataiért, a mi földi országunk szegényeiért és betegeiért. Imádkozunk a betegágyon szenvedő lelkésztestvérünkért, aki egy évvel ezelőtt itt hirdette körünkben igédet. Szent Fiad nevében kérünk, aki nevében most így imádkozunk: Mi Atyánk... Ámen.