A boldogmondásokról szóló reggeli elmélkedésben a harmadik boldogsághoz érkeztünk el: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet"

Jelent-e valamit ez az ige közéleti embereknek, politikusoknak? Hiszen a politikában éppen nem szelídségre, hanem ügyes-ségre, talpraesettségre, akarásra, rátartiságra, sőt - a megengedett keretek között - erőszakosságra van szükség. Sokan úgy vélik, hogy a politikusok számára nem a "makarizmusok" (boldogmondások), hanem a Machiavelli gondolatvilága az irányadó. A politikusok is "örökölni" akarnak, ha nem is feltétlenül az egész földet, de örökölni akarják egy országban a hatalmat, szeretnék elnyerni a választópolgárok bizalmát. Igen, a politikusoknak ez a boldogság: "megnyerni a világot" - pl. a választásokat -, s aztán egykor - igaz, ez ritkábban adatik meg - emelt fővel, közmegelégedéssel övezve távozni a közélet színpadáról.

S végezetül: a politikusi boldogság harmadik fokozata: a történelem ítélete. Ha a történelem úgy ítéli meg, hogy jelentős, kimagasló államférfi voltam, akkor szobrot állítanak nekem és bekerülök egy ország pantheonjába.

A politikusi boldogság azonban ingatag: a választásokat egyszer megnyerem, egyszer elvesztem. Egyszer "fent" vagyok, egyszer "lent". Egyszer "bent" vagyok a hatalomban, egyszer "kint". Lehet, hogy emelt fővel távozom a hatalomból, de aztán jön egy új nemzedék és más megítélés alá esem. És a történelem nemcsak emeli a szobrokat, hanem le is dönti azokat.

Az Isten nélküli politika tehát ki van téve a természet széljárásának, a fortuna, a fátum szeszélyeinek. Van-e Istenre építő politika? Lehet-e keresztyén ember politikus? Immár harmadik éve minden harmadik kedden azért jövünk itt össze kora reggel, mert mi hiszünk ebben. Hisszük, hogy a "keresztyén politikus" nem oximoron (önellentmondás), hanem egy lehetséges életpálya.

A hívő ember számára is minden politika (a hívő és a nem hívő politika egyaránt) Isten által rendelt tevékenység. Az ország jólétéről, a természeti csapások okozta károk helyrehozásáról, a jog érvényesítéséről, a társadalomban fellépő gonosz megfékezéséről az állam - mint Isten eszköze - hivatott gondoskodni.

A gonosznak az emberi hatalom általi korlátozása, a büntetésre, a "kardra" természetesen szükség van. Ám a büntetés csak ideiglenes. Az államhatalom csak kordában tudja tartani a gonoszt, annak hatalmát nem képes megtörni. Hitünk szerint a gonosz hatalmát nem a "kard", hanem a "kereszt" tudta megtörni. Ezért fontos, hogy tudjunk ugyanakkor a másik dimenzióban, a másik ország (Isten országa) törvényszerűségeiben is gondolkodni.

A hívő politikus abban különbözik a nem hívőtől, hogy tud egyszerre két dimenzióban, két ország - az Isten országa és a földi ország - összefüggéseiben gondolkodni. Pontosabban: úgy gondolkodik a földi országról, hogy eközben Isten országának a törvényszerűségeit is a fejében és a szívében forgatja.

A boldogság

Jézus azt mondta, hogy "én békességet adok nektek, de nem úgy, amint azt a világ adja". Ezt is mondhatta volna: "Én boldogságot adok nektek, de nem úgy, amint azt a világ adja".

A keresztyén politikus Jézussal együtt mondja: "Mit ér, ha az egész világot megnyerem, de a lelkemben kárt vallok?" Mindezek fényében figyeljünk a boldogmondásokra és azon belül is a harmadik boldogságra. Jézus nem azokról beszél, akik az emberek, a világ szemével, hanem akik az Isten szemével nézve boldogok. Akik életükkel ráálltak az Istentől számukra rendelt vágányra, akik számára van értelme és vonzása ennek a szónak: üdvösség. Akik számára a boldogság az Istenhez való tartozás, a "helyükre kerülés" tudata. Akik számára a boldogság benső bizonyosság és öröm. Más ez a boldogság, mint az, amit a világ ad!

"Öröklik a földet"

"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet".

Eddig azt láttuk, hogy mi a boldogság Isten törvénye szerint, az ő országában, s mielőtt megértenénk, hogy kik is a szelídek, lássuk, mit ígér Jézus nekik: "ők öröklik a földet" A Biblia Isten gyermekeit nevezi örökösöknek". Hitünk szerint Isten teremtette a mennyet, a földet és az embert. És amikor mindezt megteremtette, tudta, hogy "ez jó". Azonban az ember mégis az Isten ellen lázadó gonosznak, a bűnnek a foglya lett. Az Ellenség lett a világ fejedelme. Az ember azóta fogságban, rabságban él, s ráadásul engedetlensége folytán önmagát is megkötözte - így öröksége, az Isten által Édennek teremtett föld nem lehet az övé.

De Isten szabadítást ígért és adott is neki. Először a "hit emberének", Ábrahámnak ígéri a földet örökségül (Gen 15,8). Aztán az Istentől ihletett zsoltáros énekel arról, hogy kik öröklik a földet. Ez a dallam először a 25. zsoltárban csendül fel "Aki féli az Urat [?] élete boldog marad és utódai öröklik a földet" (Zsolt 25,13). A 37. zsoltárban teljes hangszerelésben csendül fel ez a muzsika: "Akik az Úrban reménykednek, azok öröklik a földet" (9. vers), "Az alázatosak (szelídek) öröklik a földet" (11. vers), "Akiket megáld az Úr, öröklik a földet" (22. vers), "Az igazak öröklik a földet" (29. vers) és "akik várják az Urat és aki az ő útján marad, az örökli a földet" (34. vers). Tehát Jézus maga is a 37 zsoltár 11. versét idézi, amikor azt mondja: "Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet".

Előbb láttuk a teremtésre való utalást, s most hangsúlyoznunk kell, hogy az ígéret egyértelműen az újjáteremtett földre vonatkozik - a boldogságnak tehát eszkatológiai vonatkozása van. Ez az az idő, amikor Isten szabadítási terve beteljesedik, a megváltási mű beérik, amikor "elmúlik a gonosz". A zsoltáros ezt egyedülálló természeti képpel fejezi ki:

"láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett
az, mint egy gazdag lombozatú vadfa,
De elmúlt, és íme nincsen! Kerestem, de
nem található" (Zsolt 37,35-36)

Igenis, a Szentírás minden pogány és evilági bölcsességgel szemben (vagyis, "hogy a világ mindig ilyen volt és ilyen lesz"), hatalmas erővel hirdeti, hogy egyszer véget ér a gonosz. Ahogyan volt kezdése a gonosznak, úgy lesz egyszer vége is. Megsemmisül a gazdag lombozatú vadfa! Az utolsó ítéletkor azt mondja Jézus: "Jöjjetek Atyám áldottai és örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot" (Mt 25,34). S azt az országot - mint Pál apostol is írja - sem "igaztalanok", sem "romlandók" nem örökölhetik (1Kor 6,9; 1Kor 15,50). Ez az az ország, amiről a Jelenések könyve "új ég és új föld"-ként tudósít, ez az, "ahol az Isten sátora az emberekkel van, és ő is felük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé". (Jel 21,4)

A szelídek

És végezetül, kik a szelídek, akik öröklik a földet? Jézus arra szólít fel bennünket, hogy "legyetek ravaszok, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok". A bibliai szelídség nem velünk született tulajdonság. Pláne nem mulyaság, élhetetlenség vagy gyávaság. A szelídség: eredmény. Mózesről tudjuk, hogy fiatal korában heves ember volt és megölt egy egyiptomit, de amikor meghalt, az írás feljegyzi róla: "minden embernél szelídebb volt" (4Móz 12,3).

A szelíd ember nem pacifista, hiszen ő is ismeri a harcot, számára a szelídség kiharcolt benső erő. Valaki így fogalmazta: "azok a szelídek, akik legyőzték önmagukban a gőgöt és bizonyos függetlenségre tettek szert" (Scholz L.) Igen, a szelídség a szellemi függetlenség, benső anatómia jele: tudok nem olyan lenni, mint a világ, mint az átlagember. A szelídség tehát a bölcsességgel kapcsolatos, s nem véletlen, hogy oly sokat hivatkozik rá a bölcsességirodalom: "A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rohasztja a csontokat" (Péld 14,30); "A szelídség nagy bűnöket lecsendesít"; "A szelíd nyelv az életnek fája, a romlott pedig összetöri a lelket" (Péld 15,4)

Dietrich Bonhoeffer a Krisztus követéséről szóló könyvében írja a szelídekről:

"Ha szidalmazzák őket - csendben várnak.
Ha erőszakosak velük - azt is tűrik.
Ha félrelökik őket - kitérnek
nem pereskednek jogaikért - ha jogtalanság éri őket."

Az óegyház így jellemezte őket:

"Non cupidi vindictae" - nem vágynak megtorlásra. Vagyis nincs bennük az érzéki, természetes vágy, hogy megtorolják a rajtuk esett sérelmeket.

Amíg "csak" a politikus ember a jogérvényesítésre, az igazságtételre törekszik, addig a szelíd ember a "bizonyságtételt" ismeri. Luther ezt így fogalmazta: "Elégedj meg a bizonyságtétellel. Ha igazadnak nem tudsz érvényt szerezni, bízd Istenre az ügyet, a te kötelességed, hogy hitet tégy mellette, a győzelmet Isten magának tartja fenn. Ha ő azt akarja, hogy győzz, úgy ő maga megcselekszi azt, ha pedig nem akarja, elégedj meg az ő irgalmasságával. Ha el is veszik tőled az igazság győzelmét, a bizonyságtételt azonban nem vehetik el."

Honnan van a szelídség?

Említettük, hogy a bibliai/keresztyén szelídség nem születés adománya. Hozzátehetjük, nem is valami "keresztyén gimnasztika" eredménye. A szelídség forrása egyes egyedül Jézus Krisztus, ő mondta azt: "Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok? tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok". Igen, azok a szelídek, akik a Báránytól tanulták a megaláztatás, a tűrés, a szelídség művészetét. Most, Böjt idején különösen is fontos, hogy Ézsaiás "szenvedő szolgájára" és a Jelenések könyvének "bárány"-ára figyeljünk.

"Amikor megkínozták, alázatos maradt, a száját sem nyitotta ki, mint a Bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, ha némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját"(Ézs 53,7).

A Jelenések könyvének nagy, drámai látomása szerint először senki sem találtatik méltónak, hogy átvegye a hétpecsétes könyvet és felnyissa annak pecséteit. Egyedül a megöletett Bárány lesz méltó. Az ő dicséretét zengi a mennyei trónus körül ülő 24 vén az új énekkel:

"Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit, mert megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból, nyelvből, népből és nemzetből. És tettél minket a mi és Istenünknek királyokká és papokká és uralkodunk a földön"(Jel 5,9-10) Csak azok lehetnek szelídek, akik "megmosták ruháikat és megfehérítették azt a Bárány vérében" (Jel 7,14). A bibliai szelídség csak Krisztus áldozatának elfogadásából származhat.

A hit nélküli politika csak az erősek és a birodalmakban, az "oroszlán"-ban, a "párduc"-ban, a "medvében" bízik. A hívő politikus az erőtlennek tűnő, megöletett Bárány erejében is hisz. Az ő szelídségétől kapja szelídségét, és vele együtt fogja örökölni a bűn nélküli földet". Ámen

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk!

Életünk teremtője és szolgálatunk gazdája vagy! Minden jót tőled kaptunk. A tőled kapott erő és hatalom csakis szolgálat lehet. Felelősséget is adtál nekünk. Segíts nekünk, hogy ne csak az emberi ország, hanem a te országod törvényszerűségeibe is tudjunk gondolkodni. Add, hogy a tőled kapott nyelvet, az isteni igét ne felejtsük el soha, hanem a szívünkbe forgassuk azt. Add, hogy vágyva vágyódjunk a tőled kapott boldogságra, amit a világ ad. Add, hogy akarjuk örökölni a te megváltó műved által megtisztított földet, segíts minket abban, hogy neked engedelmeskedve, rád hallgatva méltó örökösök lehessünk. Hálásan köszönjük neked, hogy felmutattad nekünk a szelídség forrását, szent fiad értünk hozott áldozatát. Add, hogy az ő szelídsége rajzolódjon ki a mi arcvonásainkon is. Ámen