A középkori - feudális világban a hatalom és a tudás egy kiválasztott nemesi és vallási "kasztot" illet meg. A gazdagságot, a tudást és a hatalmat ők birtokolják. Ennek a kasztnak az érdeke a sokaság butaságban és szegénységben tartása.

A katolikus ("A keresztény") vallás is ennek a rendszernek a fenntartója, amely kiszolgálja ennek a kis rétegnek az érdekeit. Az egyház hordozta a műveltséget, tartotta fent az iskolákat. Az egyház hatalmas földterületek birtokosa, és a politika titkos mozgatója.

A tudás és a hit szervesen kapcsolódik egymáshoz, és ezer éve változatlan, megváltoztathatatlan. Az uralkodói-nemesi rang öröklött, Isteni forrású, megkérdőjelezése lázadás Isten ellen. Minden bonyolultabb, még tudományos kérdésre is a Bibliából keresik a választ. Az emberek keveset utaz(hat)nak, világuk kicsi, zárt. Ami azon túl van, félelmetes.

Az üdvösséget az egyház szolgáltatja. A papi rend ismeri azokat a misztikus titkokat, amelyekkel az egyszerű emberek számára biztosítják a szentségeket. Az üdvözülés forrása lényegében a szentségekhez, az egyházi szertartásokhoz és a jótékonykodáshoz kapcsolódik.

A változás tudományos-filozófiai szinten a felvilágosodással, társadalmi szinten a reformációval és a városi polgárság kialakulásával indul, és a francia forradalomban csúcsosodik ki. Ezekhez kapcsolják a modern kor kezdetét. Keresztény szempontból a reformáció sokkal inkább tekinthető a korszakváltás legfontosabb forrásának. A modern kor megszületése hosszú és fájdalmas folyamat. A feudális világ fél a forradalmároktól, az új mozgalmaktól, gyilkolja őket. A születő modern világ is gyűlöli az egyház és állam működését és gondolkozásmódját.

A modern kultúra megfogalmazói:

Luther Márton (1483-1546), Nikolausz Kopernikusz (1473-1543), Galileo Galilei (1564-1642), Isaac Newton (1642-1727), René Descartes (1596-1650) és Francis Bacon (1561-1626)

Luther a középkori világ vallásos hátterét támadta meg. Az üdvösséget egyedül a Krisztusba vetett egyszerű hiten keresztül kaphatjuk meg. Nem kell más közbenjáró. Az igazság forrása, csak a Biblia és nem a hagyományok. A Biblia (az igazság) érthető minden ember számára. Lefordította a Bibliát egyszerű német nyelvre, hogy minden ember olvasni tudja. A nyomtatás felfedezése és elterjedése pedig megteremtette a lehetőségét, hogy a Biblia (és más könyvek) eljuthasson mindenkihez.

A két legnagyobb tudományos misztérium, ami a filozófusokat, tudósokat foglalkoztatta a görög világ óta: az égitestek mozgása és az emberi tudat titka.

Copernicus elméletével megtámadta a föld központú világképet. A középkori-katolikus világkép szerint a föld az univerzum középpontja, és az ember a teremtés koronája. Galilei látcsövével igazolta a napközéppontú naprendszer elméletét, és Kepler kidolgozta az elliptikus pályán mozgó égitestekből álló naprendszer modelljét. Newton pedig kidolgozta a tömegvonzás és testek mozgásának matematikai leírását.

A teremtő - misztikus, legendákba burkolózó személyből, isteni tervezővé, matematikus mesterré változott. Az univerzum pedig egy matematikailag egyetemesen leírható óraművé, amely minden porcikájában személytelen, tökéletes gépezet. Az emberiség elkezdte felfedezni az univerzum titkait és felhasználni saját céljaira, a természet uralására.

Francis Bacon megfogalmazta a tudás-elméletet, amely a Felvilágosodás egyik filozófiai alapja lett. A tudás a megfigyelt tényekből leszűrt lényeg. A tudás tehát az érzékelésen alapszik. Az értelem megfigyel, csoportosítja az érzékelt adatokat, és következtetéseket von le.

Descartes fogalmazta meg a racionalizmus fogalmát. A megfigyelt adatokra történő belső reagálás útján fedezi fel és érti meg az igazságot az elme. Descartes onnan indult ki, hogy először mindenben kételkedni kell. Arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a kételkedés volt az egyetlen dolog, amiben nem kételkedhetett. "Cogito ergo sum - Gondolkodom, tehát vagyok." Azt is mondhatta volna, hogy "Kételkedem, tehát vagyok.". Erre az alapra építette fel az összes tudást Descartes, az Istenről szóló tudást is, a megismerő értelem alapjára.

A felvilágosodás elméletét a szaporodó felfedezések támasztották alá. A korszak elindulásának négy legkiemelkedőbb felfedezése volt a mágneses iránytű, a puskapor, amely a feudalizmus elleni lázadások hadieszköze lett, a mechanikus óra és a nyomtatás (!), amely a robbanásszerűen megnövelte a tanulás, új felfedezések, gondolatok és a hit továbbadásának lehetőségét. A reformáció és a tudományos forradalom is a nyomtatás segítségével tudott robbanásszerűen növekedni.

A Kopernikuszi naprendszer, a Darwini evolúció elmélet és a Marx-Engels által leírt társadalomtudomány tetőzte be a felvilágosodás világképét. Ezek már olyan magas szinten írták le tudományosan a rendkívül bonyolult folyamatokat, hogy úgy tűnt, a világ megérthető Isten nélkül is. A csillagászati felfedezések bemutatták, hogy a föld nem a világegyetem középpontja. Az evolúció elmélet bemutatta, hogy az ember nem a teremtés felhelyezett koronája, hanem csak véletlenszerű eredménye egy évmilliókig tartó természetes kiválasztódási folyamatnak. A tudat kialakulása tette alkalmassá arra, hogy fennmaradjon és uralkodjon. Marx és Engels leírta, hogy a társadalmi formák fejlődése a tömegek és uralkodók leírható és logikus mozgása alapján történik.

A modern elme hatalmas utat tett meg, mikor ellene fordult az előző korszak társadalmi rendjének, világképének, gondolkozásmódjának. A modern kor megszületése hosszú és fájdalmas folyamat. A feudális világ fél a forradalmároktól, az új mozgalmaktól, gyilkolja őket. A születő modern világ is gyűlöli az egyház és állam működését gondolkozásmódját.

Tehát a modern gondolkozás alapjai:

- Mindenki képes a Biblia olvasására és megértésére, ha ezért teljes szívből küzd. Mindenki képes az igazság megértésére, és a saját jövőjének megváltoztatására.
- Minden ember egyenlő. Egy új gazdasági rendszer üzenete.
- Létezik egy objektív igazság, ami megismerhető. Egyre jobban uralhatjuk a környező világot az igazság tudományos megismerésével. Az ismeret a "szakemberek" kezében van.
- Alapvetően optimista világkép. Az utópisztikus "tudományos" Marx-Engels-Lenin-i filozófia és politikai-gazdasági rendszer ennek a gondolkozásmódnak az egyik gyermeke.
- A protestáns, evangéliumi kereszténység ugyancsak e kor szülötte, és sok szempontból azonosul ezzel a gondolkodással. Isten megismerhető a Biblia megfelelő tanulmányozásával, feltárásával. Istenről az ismeret leírható pontokba szedett tankönyvekbe, és ez az ismeret megszerezhető, a Biblia és a magyarázó segédkönyvek megtanulásával.

Átmenet a modern korból a posztmodern világba

A változás a XX. század elején indul. Depresszív, reménytelen filozófiai rendszerek, művészeti stílusok, pl. az egzisztencializmus. Einsteini, érthetetlenné váló fizika. Áttekinthetetlenné váló tudományos ismeretek az atomfizika, biológia, pszichológia, ökonómia, stb. területén. A biztosnak hitt tudományos eredmények egyre gyorsuló összeomlása, a biztosnak hitt alapvető tudományos gondolkozási módok összeomlása. Úgy tűnik, nincs többé biztos tudás, csak ideiglenes. A megismerés egy folyamat, amely az igazság felé tart, de soha nem tudhatjuk, milyen messze vagyunk még a valóságtól, és, hogy létezik-e a vége ennek a folyamatnak.

Idegen (főleg keleti) kultúrák beáramlása a nyugati nagyvárosokba. A teljesen idegen szociális életformák működőképességének felismerése, a "keresztény" társadalmi forma egyetemességének eltűnése.

A szocialista-kommunista-nacionalista-utópisztikus társadalmak diktatúrává alakulása és bukása. Rettegés a hasonló jellegű "abszolút igazságra alapozott" társadalmi formáktól, vezetőktől.

A szakadék a modern és a posztmodern világ között ugyanakkora, mint az előző, a feudális és a modern között! Ezt meg kell értenünk. A modern lutheri-kálvini-baptista "forradalmárok" olyan szakadékot éreztek a feudális papi világ és maguk között, amilyet ma a post-modern keresztények éreznek a modern világgal szemben.

Az 1970-es években egy Kelet-Európai (Korai) posztmodernizmus kezdett kialakulni - lázad a modern szocialista filozófia hazugságai ellen, de vonzódik a nyugati világ (modern és posztmodern) értékei felé.

A kelet-európai evangéliumi gyülekezetek a nyugati befolyásból, arra a képre formálódtak.

Ellenzékben működtek a kommunizmus és nacionalizmus (katolikus/református nagyegyházi) ellen. A mintakép tehát alapvetően az egészséges nyugati evangéliumi minta volt.

1995-től a nyugati média befolyás hatására a posztmodern gondolkozás átitatja a magyar társadalmat. Ez teljes zavart okoz a keresztények számára, mivel éppen néhány éve kezdték tapasztalni, hogy az evangéliumi gyülekezetek szabadon, eredményesen (modern módon) evangelizálhatnak, új közösségeket alapíthatnak.

A kulturális gondolkozásmód változás a mozi-televízió-internet hálón keresztül egyre gyorsabban eléri az egész emberiséget. Napjainkra a világ nagy részét megérintette.

Posztmodern világ

Egy kedves posztmodern nem-keresztény
(de a keresztény is!)

GYŰLÖLI:
- Az EGYETLEN igazság hirdetőit (számára - diktátor, leuralja véleményét)
- Azonnali döntéskényszert
- Sekélyes dolgokra fecsérelni az idejét
- Megszégyenülést
- Legyőzetést, sarokba szorulást
- A világ fekete-fehér beállítását
- A leegyszerűsített, diktatórikus igazságokat
- Törvényeket

SZERETI:
- Egyenlőként beszélgetni, vitatkozni
- Maga megtalálni az igazságot, végigjárni egyedül a döntés útját
- Izgalmas, értékes dolgot minden pillanatban
- Értékes lenni
- Egyenlő beszélgetést, meg legyen hallgatva
- Őszinteséget
- Az igazság lezáratlan végű, alázatos megközelítését
- Szabadságot
- Nyitott kérdéseket
- Zárt (lekicsinylő) kéréseket

Még néhány változás:

Modern:
- Értelem
- Írott szöveg (pl. újság) mint információ, vita fórum
- Egységre törekvés - gondolati, szervezeti
- Mindent magyarázó tudomány
- Önmagában is értékes ismeret
- Teológia
- A vita azon folyik, kinek van igaza

Posztmodern:
- Érzelem és misztika
- Látvány pl. TV, Internet
- Sokféleség gazdagságként megélése
- Káosz - irracionalizmus
- Kevésbé művelt
- Technológia, megvalósítási, gyakorlati ismeret
- Szent Lélek
- Nincs egzakt igazság

Nincs abszolút igazság, csak személyes-szubjektív (neked lehet, hogy igaz, a te világodban, de nekem nem). Én teremtem meg az én igazságom, az én világom.

Teljes tolerancia - a másik személy igazsága, gondolatai ugyanannyira igazak és helyesek, mint az enyémek.

Pesszimizmus - az igazság megismerhetetlen, a világ félelmetesen bonyolult.

Miszticizmus - A természetfölötti világ, annak megközelítése ugyanúgy félelmetesen bonyolult, nincs egyetlen igazság, egyetlen út. Isten nem írható le pontokba szedve könyvekbe. Isten nem ismerhető meg könyvekből, csak valóságos megtapasztaláson keresztül. Nem hitelesek azok a személyek, akik csak beszélnek a természetfölöttiről, Istenről, de ennek semmi jele nincs a hétköznapi életükön.

A közösség határozza meg a hitet és az azonosság tudatot

Virtuális valóság

- menekülés a valóság elől a képzeletbeli (számítógépes, film) valóságba "image is everything"
- az erkölcsileg és emberileg mélységes és megrázó élmények napi élménnyé válnak a TV / PC előtt, snacket ropogtatva közben
- pont az ellenkező eredményt érik el hosszú távon - nem megtisztít, kifinomít, hanem élvezeti eszközzé teszi a mélységes élményt
- a képzeletbeli valóságban a rossz döntések után újra lehet tölteni a programot
- a képzeletbeli háborúban nincsenek valódi erőfeszítések, valódi áldozat - hazug valóság
- az élvezeteikért - élményeikért és a társaságért hajlandóak áldozatokat hozni

Elvált családokban felnövő generációk

- elveszett a hagyományos családba vetett hit
- családi, egészséges gyereknevelés hiánya torzult jellemű generációt szül
- későn házasodnak, tudatos el nem kötelezéssel.

Az egyén élete egyre inkább a pillanatnyi élvezetek megszerzésére koncentrálódik. Az automatizált világtól való teljes függés alakul ki.

A posztmodern gondolkozásról nem mondhatjuk ki egyszerűen, hogy igaz vagy hamis-bűnös. Nagyon helyesen mutat rá a magabiztos Modern keresztény gondolkozás hiányosságaira. Ugyanakkor bátorítja az ismeretlen szellemi világ bármilyen úton történő izgalmas megismerését és használatát. Megnyitotta az utat a jellegzetesen büszke-depresszív-hitetlen gondolkozás felé. Élvezetközpontú.

ŐK a jövő. Ez a hozzáállás nem bűn és nem a "Világ". Könnyebb a "leprédikálható" embereket meggyőzni, de nem szabad elmenekülnünk a kihívástól.

Az evangéliumi kereszténység igehirdetési, evangélizációs, apologetikai formái nem érik el ezeket az embereket - idegen, idejétmúlt, félelmetes a számukra.

A változás nem csak az evangélizáció formáit érinti. A gyülekezet életének, a tanítás stílusának és a hívők gondolkozásmódjának is meg kell változni, ha nem akarunk "múzeum" gyülekezet lenni.

Az alázatos, nem erőszakoskodó, a másikat meghallgató szakember sokkal meggyőzőbb a mai világban, és sokkal szívesebben tanulnak tőle.