Pünkösd ünnepével szemmel láthatón nem tudunk mit kezdeni. Nem olyan nagy ünnep, mint a Húsvét, vagy a Karácsony, nem mozgatja meg igazán az embereket. Nincs nagyünnepi gyülekezet. Pünkösd ünnepe a modern kor embere számára megfoghatatlan, nem tudja mihez kötni. Az első pünkösd eseménye nem olyan kézzelfogható, mint Jézus születése, halála, vagy feltámadása. Nem Istenhez kötődik, hanem inkább az apostolok élményéhez.

A pünkösd a bibliai időkben eredetileg a zsidó nép aratási hálaadó ünnepe volt. Azon a vidéken, az ottani éghajlat mellett ötven nappal húsvét után már beérett a termés, lehetett aratni. Erre utal egyébként az ünnep neve is, a görög pentekoszté szó ugyanis azt jelenti, hogy ötven. És mint mindenütt a világon, az aratás a zsidóságnál is ünnepi esemény volt. Hálaadó ünnep azért, hogy Isten megadta a kenyeret, hogy lesz mit enni a jövő évben is. Ere az örömünnepre sok olyan zsidó is hazajött Jeruzsálembe, akik a világ minden táján éltek szétszóródva kis közösségeikben. Ők már sokszor nem is tudtak héberül beszélni, mert annak a helynek a nyelvét használták, ahol éltek a családjukkal.

Közöttük, a pünkösd ünnepére érkezett sokszínű zarándokok között történik meg az első keresztény pünkösd csodája, amikor Péter és a többi apostol Isten Szentlelkével megtelve hirdetni kezdik nekik az evangéliumot, a jó hírt arról, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, aki megváltotta népét és feltámadva Isten hatalmával uralkodik a világ fölött. Igehirdetésüket mindenki megértette, és senki nem vonhatta ki magát hatása alól. Vagy elfogadták, vagy visszautasították, de senki nem maradt közömbös, mindenki, aki hallotta őket döntenie kellett, vagy Jézus mellett, vagy Jézus ellen. És sokan voltak, akik Jézus mellett döntöttek. Az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben olvassuk, hogy csak azon az egy napon, Péter igehirdetésének nyomán háromezren keresztelkedtek meg. Mi ez, ha nem Isten lelkének pünkösdi csodája? Ma is csodának mondanánk, ha egy istentiszteletünk nyomán háromezren megkeresztelkednének. De már azt is nagy csodának mondanánk, ha egyszer háromezren, az egész gyülekezetünk száz százalékig eljönne istentiszteletre.

Itt azután el is gondolkozhatunk azon, hogy mi lehetett ennek az első pünkösdnek a titka? Tehetünk-e valamit azért, hogy a Szentlélek munkálkodjon? Luther úgy látta, hogy Isten mindig szuverén módon cselekszik. Ezért úgy mondta, hogy a Szentlélek ott, és akkor munkálkodik, ahol neki tetszik. Jézus szavára hivatkozott, aki a Szentlelket a szélhez hasonlította, és azt mondta: a szél fúj, ahová akar, nem látod, hogy honnan jön és hová megy. És ez így is van, így igaz. Istent nem lehet kényszeríteni arra, hogy mit, mikor és hogyan cselekedjen. Éppen ez Isten hatalma, nagysága. A pogányok istenségeit áldozatokkal le lehet kenyerezni, mágiával, varázslással, lehet kényszeríteni, de a Mindenható Istent, az Urat nem. Éppen ez a félelmetes Isten hatalmában, hogy ő szuverén Úr. De azt is mondja róla Jézus, hogy Isten mennyei Atyánk. Olyan Isten, aki szereti gyermekeit, az embereket, és ezért mindig, mindent a javukra tesz. Megtagadja azt, ami kárunkra van, de ami javunkat munkálja, még akkor is megadja, ha nem kérjük. Ezt végzi bennünk és közöttünk a Szentlélek.

Amikor Jézus megígéri tanítványainak, hogy mennybemenetele után elküldi maga helyett a Szentlelket, akkor paraklétosznak nevezi, ami azt jelenti, hogy vígasztaló, szószóló, ügyvéd. De nem is lehet ennek a kifejezésnek a tartalmát egyetlen szóba foglalni, mert gazdagabb annál. Ilyeneket is jelent még, hogy: Valaki, az a személy, akierőt ad az embernek ahhoz, hogy kitartson, helytálljon bajban, szenvedésben, nehéz helyzetben. Azután olyan valakit is jelent, aki a gyengéket erősíti, a bátortalanokat bátorítja, a csüggedőkben reményt ébreszt. És azt a személyt is jelenti, aki tanácsol, segít eligazodni az élet buktatói között, döntésre ihlet nehéz kérdésekben. Mindezt végzi szüntelenül bennünk és közöttünk a Szentlélek.

De nagyon lényeges, hogy a Szentlélek nem eszköz a mi kezünkben. Nem lehet azt tenni, hogy amikor szükségem van rá, a tanácsára, vagy az erejére, akkor előveszem, aztán ha elvégezte a dolgát, visszarakom valami skatulyába. A Szentlélek nem a mi szolgánk, akinek parancsolhatunk, vagy fizetség fejében igénybe vehetjük a szolgálatait, hanem mi vagyunk az Ő szolgái. Igaz, a Szentlélek nem kényszerít arra, hogy engedelmeskedjünk neki, de ha ellene állunk, akkor nem is tapasztaljuk meg áldásait. A Szentlélek nem erőszakolja rá magát senkire. Ő olyan barát, aki tapintatos, és megvárja, amíg kérjük, segítségül hívjuk. De akkor biztosan számíthatunk rá, hogy jön és segít. Csak nehogy azt mondjuk, ha nem úgy segít, ahogyan mi elképzeltük, hogy akkor nem jó és nem kell. Higgyük el, hogy azok a tanácsok a legjobbak, amiket ő mond, az a legjobb, ahogyan ő intézi a dolgainkat, hiszen Ő jobban tisztában van a dolgokkal, bölcsebb, mint mi, hiszen végül is Ő Isten Lelke! Jézus azt mondja róla: Ő az Igazság lelke, aki elvezet titeket minden igazságra.

Hogy mi a pünkösd, hogy kicsoda a Szentlélek, azt leginkább azzal tudnám összefoglalni, hogy a Szentlélek éltető elem. Levegő a lelkünk számára. Ahogyan a test megfullad levegő nélkül, úgy a lelkünk is megfullad a Szentlélek nélkül. És ahogyan a levegőt sem vesszük tudomásul, lélegezni sem lélegzünk tudatosan, így vagyunk a Szentlélekkel és a Pünkösddel. Annyira természetes, hogy van, hogy el is felejtkezünk róla. De ha fuldoklunk, azonnal levegő után kapkodunk. Ha úgy érezzük, hogy lelkileg kevés a levegőnk, hogy fuldoklunk, az attól van, hogy lélek, Szentlélek hiányban szenvedünk. Nincs meg a lelkünk éltető közege, mert elhagytuk, megszomorítottuk, elutasítottuk, és ő visszahúzódott. Azonnal kiáltsunk ilyenkor a Szentlélek után. Dávid király is ezt tette, amikor bűne után elszakadt Istentől: mély és igaz bűnbánattal imádkozik az 51. Zsoltárban, és kiált: A te szent lelkedet ne vedd el tőlem. Mert ha elveszed, megfullad a lelkem.

Akik megszerezték a jogosítványukat, azoknak elvileg ismerniük kell az elsősegélynyújtásból az újraélesztés, a mesterséges lélegeztetés technikáját is. Mi a legelső, amivel kezdeni kell a mesterséges lélegeztetést? Biztosítani kell a légutak szabad átjárhatóságát. El kell távolítani az esetleges akadályokat. Nos, hogy az Isten mesterséges lélegeztetést adhasson nekünk, hogy adhassa az Ő Szentlelkét, először nekünk is biztosítanunk kell az átjárhatóságot közte és a mi lelkünk között. El kell távolítani az akadályokat, a bűneinket. Mert könnyen lehet, hogy emiatt nem éltük még át a pünkösd, a Lélek lelkünkbe áradásának csodáját.

Legyen ez a pünkösd ennek a jegyében, hogy biztosítjuk a szabad utat a Szentlélek számára! Ámen.