A sárvári gyülekezet kántori szolgálatát Hirschberg Henrik zongoraművész és felesége Ági, aki zenepedagógus, látják el. Henrik a Zeneakadémia elvégzése után tanulmányait Hannoverben folytatta, jelenleg Szombathelyen tanít, Ági a debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett zeneelmélet-szolfézs, valamint karvezető szakon. Sárváron élnek, két gyermeket nevelnek.

Induljunk a kezdetektől! Henrik, te református vagy, Ági pedig katolikus. Mégis egy evangélikus gyülekezet kántoraiként szolgáltok évek óta. Hogyan alakult ez így?

Henrik: Én tulajdonképpen katolikusnak lettem keresztelve, hiszen édesapám katolikus, édesanyám evangélikus. A családban korábban anyai ágon volt evangélikus lelkész is. Budapesten, a Torockó tértől nem messze laktunk, édesanyám oda járt és engem is oda vitt. Akkoriban Joó Sándor volt ott a lelkész, akinek nagy hatású szolgálata sokakat vonzott, édesanyám is sokszor könnyes szemmel jött haza az ott kapott lelki ajándékok hatására. Így kerültünk mi gyerekek is édesanyánk késztetésére a gyülekezetbe. Később Cseri Kálmán került Pasarétre, ő tovább folytatta a nagyívű gyülekezetépítést. Édesanyám ma is a gyülekezetbe jár, bár évente néhányszor elmegy a budavári evangélikus templomba is.

Ági: Valóban katolikusnak kereszteltek, édesapám katolikus kántorként szolgált és szolgál a mai napig. A katolikus hit nem rossz élmény, nem rossz alap. Gyerekkoromban ott találtam meg a személyes kapcsolatot Istennel, ott tanultam meg imádkozni. Ehhez a korszakhoz tartozik, hogy tizenhat évesen elvégeztem Budapesten a Katolikus Kántorképzőt, ami ma is nagyon jó alapot biztosít. Középiskolába a Patrona Hungariae Gimnáziumba jártam, ami meghatározó élmény volt. Továbbkeresésre buzdított!

Mindketten erős felekezeti háttérrel nőttetek tehát fel. Hogyan alakult tovább az életetek?

Henrik: Pasaréten Cseri Kálmán szolgálatával látványosan fejlődött a gyülekezet, újabb és újabb termeket kellett nyitni a megnövekedett gyülekezetnek, különféle bibliakörök, ifjúsági csoportok indultak. A gyülekezetben kapott lelkiség egy életre szóló, meghatározó élmény. Ez volt az oka annak, hogy amikor eljött az ideje, ott konfirmáltam és lettem református. Amikor Sárvárra kerültem, itt is a református gyülekezetet kerestem és kezdtem oda járni. Akkoriban még csak egy pici imaház volt és néhány idős ember látogatta az istentiszteleteket, illetve akkor indult el az új gyülekezeti központ építése.

Ági: Én kereső voltam. Úgy éreztem, hogy a katolikus tanítás akadályoz hitem biblikus megélésében. Sárvárra költözésünk után Henrikkel református istentiszteletre jártunk. Jó dolog protestánsnak lenni! Szándékosan használom a protestáns szót, hiszen számomra - talán mert nem kötnek a hagyományos előítéletek -, nem látszik nagynak a különbség az evangélikus és református tanítás között. Nagy élmény számomra az Úrvacsora megélése, az a közösség, amit egy protestáns gyülekezetben megtalálhatok. Nagyon örülnék, ha nagyobb lenne az átjárhatóság a két felekezet között, ha a két gyülekezet tagjai rendszeresen látogatnák egymás alkalmait.

Most pedig az evangélikus templom orgonája mellett látlak benneteket minden vasárnap. Hogyan kerültetek tehát ide?

Ági: Seregély Samu bácsi, evangélikus presbiter kopogtatott be egyszer hozzánk 1994 táján. Elmondta, hogy a lelkészváltás után nem megoldott a templomi kántorszolgálat, így hívta Henriket, hogy az istentiszteleteken orgonáljon. Először úgy terveztük, hogy mindkét helyen részt veszünk az istentiszteleteken és ellátjuk a kántori szolgálatot. Az új református templomba azonban nem került orgona. Schermann Gábor akkori sárvári evangélikus segédlelkésszel és feleségével viszont mély lelki és baráti kapcsolatunk alakult ki. Gábor javasolta, hogy mi is legyünk gyülekezeti tagok. Az ő sárvári szolgálata alatt - éppen a mi gyerekeinkkel - indult el a Vasárnapi Iskola. Kértük őket, hogy amíg mi a templomban szolgálunk, valaki foglalkozzon a gyerekekkel. Ez később kibővült. Egy időben ez számított a hitoktatás alkalmainak, de mióta elindult az iskolai hitoktatás, azóta is működik.

Milyen különbséget, illetve milyen hasonlóságot láttok a különböző felekezetek liturgiájában?

Henrik: Az evangélikus zenei liturgia gazdagabb a reformátusnál, a kántorra több feladat hárul az istentiszteleteken.

Ági: Az evangélikus liturgia olyan, mint a katolikus. Jól felépített. A kezdőének az egyházi év aktuális alkalmaihoz illő, ezt követi a háromrészes liturgia: a dicséret, bűnvallás és kegyelemhirdetés. A főének mindig az istentisztelet igéjéhez kapcsolódik, majd az igehirdetés után a gyülekezet a 283-as ének 3. versszakát énekli. A befejező ének választása nem kötött, az sokkal személyesebb. Általánosságban elmondhatjuk, hogy főéneknek inkább a régi, veretes liturgián alapuló énekek felelnek meg, záróéneknek pedig az újabbak, amelyek sokkal inkább tükrözik szerzőjük személyes hitélményét.

Sárváron vasárnaponként az istentisztelet előtt énektanítás van. Mi ennek a célja, milyen eredménye van?

Ági: Az elsődleges cél a lelki ráhangolódás az istentiszteletre, azután a ritka énekek tanulása, és hogy a liturgia alatt már összecsiszoltabban énekeljen a gyülekezet. Ezek a tíz perces gyakorlások rászoktatnak a pontosabb együtténeklésre, hogy egy szívvel, egy szájjal dicsérjük Istent. Jó lenne, ha a gyülekezet minden templomba járó tagja a lelkésszel együtt részt venne ezeken az alkalmakon. Törekszünk arra, hogy az éneklés könnyedén, ritmikusabban folyjon, ennek már érezzük első gyümölcseit.

Több kezdeményezésünk volt gyülekezeti kórus megalakítására is. Néhány éve sikerült egy felnőttekből álló kórust megénekeltetni. Három ünnepen egy-egy kórusművel gazdagították az ünnepi liturgiát. Egy alkalomra gyerekekből is sikerült már egy kórust létrehozni. Az állandó énekkari szolgálatnak azonban még nincsenek meg a szükséges feltételei.

Végezetül egy kérdés, ami nagyon személyesnek tűnhet. Mi a meghatározó motivációja szolgálatotoknak?

Henrik: Önmagában a felekezetiség nem üdvözít! Egyedül a Jézusba vetett hit, Isten szava és az arra adott felelet a fontos. Ezt bármelyik keresztyén felekezet közvetítheti, de el is torzíthatja, sokszor a helyi viszonyoktól is függően. Résen kell azonban lenni. Az igazságot, vagyis Jézust ("Én vagyok az út, az igazság és az élet?" Jn 14,6) - megalkuvás nélkül keresni és követni kell. Mi erre törekszünk.