A HETEDIK PARANCSOLAT

Ne lopj!

Mindennemű haszonszerzés mások kárára

Személyed és hitvestársad után következnek a mulandó javak. Isten ezeket is meg akarja oltalmazni, és ezért megparancsolja, hogy senki a felebarátjáét el ne tulajdonítsa, meg se károsítsa. A lopás ugyanis más valaki javainak jogtalan megszerzése. Ebbe pedig beleértendő röviden mindennemű haszonszerzés felebarátunk kárára, bármiféle viszonylatban. Nagyon általános, elterjedt bűn ez, de alig figyelnek rá, és alig törődnek vele, s ezért olyan mértéktelenül történik, hogy ha mindenkit felakasztanának, aki tolvaj, de nem vállalja ezt a nevet, akkor hamar pusztává lenne a világ, és kevés volna a hóhér és az akasztófa. Mert - ahogyan most mondtam - nemcsak azt nevezzük lopásnak, ha valaki szekrényt vagy zsebet fosztogat, hanem elterjedt ez a bún a piacon, minden boltban, mészárszékben, borozóban és sörözőben, műhelyben, és röviden mindenütt, ahol dolgozunk, pénzt kapunk és adunk áruért vagy munkáért.

Hűtlenség és hanyag munka

Magyarázzuk ezt az egyszerű népnek kissé kézzelfoghatóbban, hogy lássuk, milyen tisztességesek vagyunk. Ha például egy szolga vagy szolgáló a ház körül nem szolgál hűségesen és kárt tesz, vagy elnézi, pedig elháríthatná, vagy gondatlanul kezeli és elhanyagolja gazdája javait tunyaságból, lustaságból vagy rosszakaratból, gazdája és gazdaasszonya bosszúságára és szomorúságára, (617) és ezt szándékosan teszi - mert nem arról beszélek, ami véletlenül és akaratlanul történik -, akkor egy év alatt harminc, negyven aranyat, sőt többet is eltulajdoníthatsz, amit ha más valaki titokban vesz el, vagy emel el, kötelet kapna a nyakára, de így még ellenkezhetsz és lármázhatsz: senki sem mer tolvajnak nevezni.

Hasonlót mondok a mesteremberekről, munkásokról, napszámosokról is, akik önkényeskednek, azt sem tudják, hogyan szedjék rá az embereket, de azért hanyagul és gondatlanul dolgoznak. Sokkal rosszabbak ezek a besurranó tolvajoknál, mert azok ellen zárral és retesszel lehet védekezni, vagy ha elcsípik, úgy megtáncoltatják őket, hogy elmegy a kedvük tőle. Ezek ellen azonban senki sem tud védekezni, görbén sem nézhetünk rájuk, lopással sem vádolhatjuk őket, úgyhogy tízszerte szívesebben veszítenénk el azt a zsebünkből. Hiszen ezek szomszédaim, jóbarátaim, saját házam népe, akiktől jót várok: ezek csalnak meg leghamarább.

Cégéres tolvajok a kereskedelemben

Továbbá: így folyik ez teljes erővel és igyekezettel a piacon és az általános kereskedelemben is, ahol egyik a másikat nyíltan csalja hamis áruval, mértékkel, súllyal, pénzzel, rászedi ravaszkodással és szokatlan csellel vagy gyors ötlettel, és megterheli, nyúzza és gyötri kénye kedve szerint. De ki tudná mindezt elmondani vagy végiggondolni? (618) Egyszóval: ez a legelterjedtebb mesterség és a legnagyobb szövetkezet a földön. Nézzük meg most a világot, és benne valamennyi rendű és rangú embert: olyan az, mint egy hatalmas és terjedelmes tanya, tele cégéres tolvajokkal. Azért nevezik őket "székes rablóknak", (16) országrablóknak és útonállóknak, nem pedig kasszafúróknak és besurranó tolvajoknak, akik a készpénzt dézsmálják, mert ők székiben ülnek, nagy és nemes úrnak, tisztességes, becsületes polgároknak hívják őket, és a jogosság látszatával rabolnak és lopnak.

Köztiszteletben álló országrablók

Bizony hal1gatnunk kellene a jelentéktelen kis tolvajokról, ha meg akarnánk támadni a nagy hatalmas főtolvajokat (akikkel urak és fejedelmek társalkodnak), (17) akik nem egy vagy két várost, hanem egész Németországot naponta kirabolják. Meg hol maradna a tolvajok feje és legfőbb védnöke: a Szentszék Rómában egész uszályával, amely összelopkodta a világ minden kincsét, sőt bitorolja is mind a mai napig? Röviden: az a valóság, hogy aki nyíltan lophat és rabolhat, az bizton, szabadon és büntetlenül jár kel, sőt azt is elvárja, hogy tiszteljék. Ellenben a kis besurranó tolvajok, akik egyszer megtévedtek, viselik a szégyent és a büntetést, sőt növelik amazok becsületét és tiszteletét. (619) De tudják meg, hogy Isten előtt ők a legnagyobb tolvajok, meg is bünteti majd őket, ahogyan érdemlik és megszolgálták.

Nem hagyhatjuk szó nélkül mások megkárosítását

Mivel tehát ez a parancsolat olyan széles körre érvényes, ahogyan azt most jeleztem, el kell mondanunk a népnek és jól meg kell magyaráznunk. Nem engedhetjük őket felelőtlenül és elbizakodottan élni, hanem mindig figyelmeztessük és emlékeztessük őket Isten haragjára. Ezt ugyanis nem keresztyéneknek, hanem többnyire gazembereknek és szélhámosoknak kell prédikálnunk, akiknek bizony inkább a bíró, a porkoláb vagy a hóhér prédikálhatna. Tudja meg hát mindenki, hogy Isten haragja nemcsak akkor sújtja, ha felebarátját károsítja, vagy hasznától elüti, vagy hűtlenséget, csalást követ el a kereskedelemben vagy bármiféle ügyben, hanem akkor is, ha nem őrzi hűségesen felebarátja javait, nem keresi és nem növeli hasznát, különösen ha ezért még pénzt, bért és eltartást is kap.

Isten haragja elől nincs menekülés

Aki már most ezt könnyelműen megveti, az mehet a maga útjára és megszökhet a hóhér elől, de Isten haragját és büntetését nem kerüli el: ha sokáig kérkedik és gőgösködik, akkor is földönfutó és koldus marad, ráadásul sok nyomorúság és szerencsétlenség lesz az osztályrésze. Éppen akkor mégy el a magad útjára, amikor vigyáznod kellene gazdád, vagy gazdaasszonyod javaira; (620) pedig ezért töltöd begyedet és hasadat, bért veszel fel tolvaj létedre, sőt főúrként ünnepelteted magadat. Sokan vannak, akik még ellenkeznek is gazdájukkal és gazdaasszonyukkal, és nem szívesen teszik meg kedvükért azt a szolgálatot, hogy valamilyen kárt elhárítsanak. De figyeld csak meg, hogy mit nyersz azzal, ha tulajdont szerzel és saját házadban ülsz, amihez Isten a te szerencsétlenségedre hozzásegített: aztán minden megfordul, és ha elvettél egy fillért, vagy fillérnyi kárt tettél, harmincszorosát kell megfizetned. így járnak majd a mesteremberek és a napszámosok is, akiktől most olyan tűrhetetlen önkényeskedést kell tudomásul vennünk és elviselnünk, mintha urak volnának mások javain, és mintha mindenki köteles volna nekik annyit fizetni, amennyit ők akarnak. Hadd az ilyeneket, hogy bátran nyúzzanak, ameddig tehetik, de Isten nem feledkezik meg parancsolatáról, és meg is fizet nekik úgy, ahogyan megszolgálták, nem is juttatja őket zöldágra, hanem szárazra, (18) hogy soha életükben ne boldoguljanak, és semmit ne szerezhessenek maguknak. Viszont ha igazi rendezett vezetés volna az országban, hamar meg lehetne gátolni és meg lehetne törni ezt az önkényeskedést. így történt egykor a rómaiaknál is: nyomban üstökön ragadták az ilyeneket, másoknak is elrettentő például. (621)

Így járnak majd mindazok is, akik a nyilvános és szabad piacot nyúzótérré és rablóbarlanggá teszik, ahol naponta uzsorázzák a szegényt, fokozzák a terheket és a drágaságot, és mindenki kénye-kedve szerint használja ki a piacot, ráadásul úgy kérkedik és gőgösködik, mintha joga és hatalma volna áruját olyan drágán adni, ahogyan neki tetszik, és mintha ebbe senkinek se volna beleszólása. Bizony csak szemléljük ezeket, hagyjuk őket nyúzni, zsarolni és zsugorgatni, de bízzunk Istenben, aki úgyis azt teszi, hogy ha eleget nyúztál és harácsoltál, olyan áldást mond, hogy elpusztul búzád a padláson, söröd a pincében, marhád az istállóban. Sőt ha valakit csak egy arannyal is megkárosítasz, ettől az egész halomra gyűjtött pénzedbe belekap a rozsda, megemészti, és soha nem lesz benne örömöd.

Isten egyik tolvajjal bünteti a másikat

Bizony naponként azt látjuk, és azt tapasztaljuk, hogy lopott és hamisan szerzett javakon nincsen áldás. Hányan vannak, akik éjjel-nappal kuporgatnak és harácsolnak, de nem lesznek egy fillérrel sem gazdagabbak! Ha pedig sokat gyűjtenek, annyi bajjal és szerencsétlenséggel kell kínlódniuk, hogy mégsem tudják azt boldogan élvezni és gyermekeikre örökül hagyni. Mivel azonban senki sem törődik ezzel, és úgy viselkedik, mintha nem ránk tartoznék, Isten kénytelen minket másképp meglátogatni és becsületre tanítani. Egyik országos csapást a másik után küldi ránk, vagy egy sereg zsoldost szállásoltat be hozzánk, akik egy óra alatt kifosztják szekrényünket és zsebünket, és nem nyugosznak, míg egy fillérünk van, sőt hálából felperzselik és feldúlják házunkat és gazdaságunkat, meggyalázzák és meggyilkolják feleségünket és gyermekeinket. (622) Egyszóval: ha sokat lopsz, nagyon vigyázz, hogy kétszerannyit ne lopjanak tőled, és aki erőszakkal és jogtalanul rabol és szerez, annak el kell tűrnie azt is, hogy más ugyanúgy bánik vele. Mert Isten mesterien ért ahhoz, hogy mivel mindenki rabolja és lopja egymást, egyik tolvajjal bünteti a másikat. Honnan vennénk különben elég akasztófát és kötelet?

A szegény nép panasza égbe kiált

Aki tehát hallgat a szóra, az tudja meg, hogy Isten parancsolata ez, és nem tűr tréfát. Hiszen ha megvetsz minket, csalsz, lopsz és rabo1sz, mi ezt még e1viseljük, gőgödet is eltűrjük és e1szenvedjük, megbocsátunk a Miatyánk szerint, és sajnálunk téged, mert az igazak mégsem fognak hiányt szenvedni, és magadnak többet ártasz, mint másnak. De akkor légy óvatos, amikor a derék szegényember jön, - sok van most belőle! - akinek mindennapi garasából kell vásárolnia és tengődnie, te pedig úgy mész neki, mintha mindenki a te kegyelmedből élne, megnyúzod és csontig kaparod, aztán büszkén és fölényesen elutasítod, pedig adnod és ajándékoznod kellene neki: az aztán nyomorultan és megszomorodottan távozik, és mert senkinek sem panaszolhatja, az ég felé kiáltja és sírja. Ismét mondom: óvakodjál ettől, mint magától az ördögtől, mert az a sóhajtás és kiáltás nem tréfa, hanem olyan hatása lesz, hogy nem bírod el sem te, sem a világ. Felhat ahhoz, aki könyörül a szegény megszomorodott szívűeken, és bosszút áll értük. Ha pedig megveted ezt, és ellenkezel, meglásd, kit hívtál ki magad ellen. Ha mégis boldogulsz, és jól megy dolgod, bélyegezd hazugnak Istent és engem az egész világ előtt! (623)

Az igehirdető és a felsőbbség felelőssége

Mi eleget intettünk, óvtunk és figyelmeztettünk: aki nem figyel rá, és nem hiszi, azt útjára bocsátjuk, majd meglátja magától is. De a fiataloknak szívébe kell ezt vésnünk, hogy óvakodjanak, és ne kövessék a felnőttek zabolátlan tömegét, hanem figyeljenek Isten parancsolatára, hogy ne érje őket Isten haragja és büntetése. Nekünk csak az a kötelességünk, hogy szóljunk és dorgáljunk Isten igéjével, de az ilyen nyilvános önkényeskedés korlátok közé szorításához olyan fejedelem és felsőbbség kell, amelynek van szeme és bátorsága ahhoz, hogy rendet teremtsen és tartson mindennemű foglalkozásban és kereskedelemben, hogy ne lehessen megterhelni és nyomorgatni a szegény népet, és viszont ilyesmiben maguk se legyenek mások bűntársai.

Summázás

Legyen ez elég arról, hogy mi a lopás, vagyis, hogy ne szűkítsük meg értelmét, hanem terjesszük ki mindarra, amiben felebarátunkkal gondunk van. Röviden össze is foglaljuk, mint az előző parancsolatoknál : Isten először is tiltja ebben a parancsolatban azt, hogy felebarátunkat megkárosítsuk, és igazságtalanságot kövessünk el rajta, - ennek különféle módja is beleértendő: hogy javait és tulajdonát el ne vegyük, ne károsítsuk, és adjuk vissza neki, tiltja továbbá azt, hogy ilyesmit jóváhagyjunk és megengedjünk, sőt inkább el kell hárítanunk, és meg kell előznünk; viszont parancsolja, hogy javait gyarapítsuk, javítsuk, ha pedig szűkölködik, segítsünk, adjunk és kölcsönözzünk barátnak, ellenségnek egyaránt.

Bőséges lehetőség jócselekedetekre

Aki tehát jócselekedeteket keres és kíván, talál itt többet, mint eleget: olyant, amilyet Isten szíve szerint kedvel és szeret, sőt gazdag áldásával ajándékoz meg és áraszt el, hogy bőségesen megtérüljön az, amit felebarátunk javára és kedvéért teszünk. (624) így tanítja Salamon király is Példabeszédek 19-ben: "Aki könyörül a szegényen, kölcsön ád az ÚRnak; Ő viszont megadja neki jutalmát" (Pld 19,17). Gazdag Urad van, aki biztosan megelégít téged, és nem engedi, hogy szűkölködjél vagy hiányt szenvedj bármiben, így aztán boldog lelkiismerettel élvezed annak százszorosát, amit hűtlenséggel és jogtalanul harácsolhatnál össze. Akinek pedig nem kell az áldás, annak része harag és nyomorúság.