(X.) Az Úr vacsorájáról

54. A 10. cikket elfogadják, amelyben vallást teszünk arról, hogy az Úr vacsorájában igazán és lényegileg jelen van Krisztus teste és vére, s valóban adatik a látható tárgyakban, kenyérrel és borral azoknak, akik a szentséget veszik. Ezt a felfogást állhatatosan védelmezzük, miután a dolgot szorgalmasan s ismételten megfontoltuk. Midőn ugyanis Pál (1Kor 10,16) azt mondja, hogy "a kenyér a Krisztus testében való részesülés" stb., ebből következnék, hogy a kenyér mégsem a Krisztus testében, hanem csupán Krisztus lelkében való részesülés, ha nem lenne jelen valóban az Úrnak teste.

55. S biztosan tudjuk, hogy nemcsak a római egyház tanítja Krisztusnak testi jelenlétét, hanem ugyanazt hiszi most is, és hitte egykor a görög egyház. Ezt bizonyítja ugyanis náluk a mise kánona, amelyben az áldozár világosan imádkozik azért, hogy a kenyér átváltozván, valóban Krisztusnak testévé legyen. És Vulgarius, aki - mint nekünk látszik – nem ostoba író, ékesen mondja, hogy a kenyér nem csupán kép, hanem az valóban testté változik.

56. És Cyrillusnak hosszú magyarázata Ján. 15. fejezetéhez azt tanítja, hogy az Úr vacsorájában Krisztus testileg adatik nekünk. Ő ugyanis így nyilatkozik: Nem tagadjuk ugyan, hegy igazi hit és tiszta szeretet által Krisztussal szellemileg összeköttetünk. De hogy semmiféle test szerinti kapcsolatban nem lennénk vele, azt valóban tagadjuk, s azt a szent iratoktól teljesen eltérőnek mondjuk. Mert van-e valaki, aki kételkedett valamikor abban, hogy Krisztus így is szőlőtő, mi pedig a szőlővesszők vagyunk, akik magunknak innen szerzünk életet? Hallgasd meg Pált, mit mond (1Kor 10,17, Róm 12,5, Gal 3,28): mivel "a Krisztusban mindnyájan egy test vagyunk," mivel "jóllehet sokan vagyunk őbenne, mégis egy vagyunk, mert mindnyájan egy kenyérből részesülünk." Avagy talán azt hiszi valaki, hogy előttünk ismeretlen a misztikus (vallásilag titkos) áldásnak ereje? És hogyha az bennünk van, nem eszközli-e testileg is Krisztus testének közlésével, hogy Krisztus mibennünk lakjék?" És kevéssel később így szól: "Ebből kifolyólag érthetjük, hogy Krisztus nemcsak azon tulajdonság útján van bennünk, melyet a szeretetben tapasztalunk, hanem természeti közösség útján is" stb.

57. Ezeket nem azért soroltuk fel, hogy itt erről a tárgyról vitatkozást kezdjünk, mert császári felséged ezt a cikket nem helyteleníti; hanem azért, hogy akik ezt olvassák, annál világosabban lássák, hogy mi azt az egész Egyház által elfogadott tant védelmezzük, mely szerint az Úr vacsorájában Krisztus teste és vére valóban és lényegileg jelen van, és ezekkel a látható tárgyakkal: a kenyérrel és borral valóban kiosztatik. És szólunk az élő Krisztus jelenlétéről, "mivelhogy tudjuk, ... hogy a halál többé rajta nem uralkodik." (Róm 6,9)