A Krisztusban való hit megigazít

61. Nehogy azt vélje valaki, hogy mi egy semmit sem jelentő történeti fogalomról szólunk, előbb azt kell elmondanunk, miképp sajátítjuk el a hitet. Azután megmutatjuk úgy azt, hogy megigazít, mint azt, hogy miképp kell azt érteni, és lerontjuk azokat az érveket, melyeket ellenfeleink felhoznak ellenünk.

62. Krisztus Lukács evangéliumának végén (24,47) elrendeli, hogy "hirdessék az ő nevében a bűnbánatot és bűnbocsánatot." Az evangélium ugyanis az összes embereket vádolja azzal, hogy a bűn alatt állanak, s hogy mindnyájan az örök harag és halál által sújtva vannak, és nyújt a Krisztusért bűnbocsánatot és megigazulást, amelyet hit által sajátít el az ember. A bűnbánat hirdetése, amely minket vádol, megrettenti a lelkiismeretet igazi komoly félelmekkel, s ezek között a szív ismét kénytelen vigasztalást keresni. És ez megtörténik, ha hiszünk Krisztus amaz ígéretében, hogy érette nyerünk bűnbocsánatot. Az a hit, mely azokban a rettegésekben felemel és megvigasztal, nyeri a bűnbocsánatot, megigazít és éltet. Mert az a vigasztalás új és szellemi élet.

63. Ezek egyszerű és világos dolgok, az istenfélők megérthetik, és az egyház részéről is vannak ezekre bizonyítékok. Ellenfeleink sehol sem mondhatják, miképp adatik a Szentlélek. Azt képzelik, hogy a Szentlelket a szentségek közlik gépies cselekvényük végrehajtása által (ex opere operato), a befogadónak jóindulatú hozzájárulása nélkül, mintha bizony a Szentlélek adományozása csak mellékes volna.

64. De mivel mi olyan hitről szólunk, amely nem üres fogalom, hanem amely megszabadít a haláltól, a szívben új életet szül és a Szentlélek műve: annálfogva az a halálos bűnnel együtt nem létezhet, hanem ameddig csak megvan, jó gyümölcsöket terem, miként azt később fogjuk elmondani.

65. Lehet még a bűnösnek megtéréséről, vagy a megújulás módjáról egyszerűbben és világosabban szólani? A sententiákhoz írt magyarázatok közül az írók nagy tömegének műveiből hozzanak fel csak egyet is, amely az újjászületés módjáról szól.

66. Midőn a szeretetnek tulajdonságáról szólanak, azt hitetik el, hogy azt az emberek tetteik által kiérdemlik, nem tanítják, hogy az ige által kapja az ember, miként napjainkban az anabaptisták is tanítják.

67. Ámde az Istennel nem lehet alkudozni, az Istent csak az ige által lehet felfogni. Ezért a megigazulás az ige által történik, miként Pál mondá (Róm 1,l6): "Az evangélium Istennek hatalma minden hívő üdvösségére," és (Róm 10,17.): "a hit hallásból vagyon." S már innét vehető egy bizonyíték arra, hogy a hit megigazít, mert ha csak ige által megy végbe a megigazítás és az ige hit által sajátíttatik el, abból következik, hogy a hit megigazít.

68. De vannak még más nyomósabb bizonyítékaink. Ezeket eddig csak azért mondottuk el, hogy feltüntessük az újjászületés módját, és hogy meg lehessen érteni, milyen a szóban lévő hit.

69. Most azt fogjuk bizonyítani, hogy a hit megigazít. Itt mindenek előtt figyelmeztetnünk kell az olvasókat arra, hogy amint szükséges azt a nézetet védelmezni, hogy Krisztus a közbenjáró, így szükséges védelmezni azt is, hogy a hit megigazít. Mert mi módon lesz Krisztus közbenjárónk, ha a megigazulásban nem használjuk őt közbenjárónak, ha nem tudjuk, hogy őérette tekint az Isten igazaknak. Hinni pedig azt jelenti: bízni Krisztus érdemeiben, hogy őérette az Isten egész bizonyossággal kegyelmes akar lenni hozzánk.

70. Hasonlóan figyelmeztetnünk kell, hogy amiként védeni kell azt a nézetet hogy a törvényen kívül szükséges Krisztus ígérete, akként védeni kell azt is, hogy a hit megigazít A törvény ugyanis csak a Szentlélek előző vétele után valósulhat meg. Ez okból védenünk kell azt, hogy Krisztus ígérete szükségszerű. Azt azonban csak hit által lehet elsajátítani. Ezek alapján tehát akik tagadják a hitből való megigazítást, nem tanítanak egyebet, mint a törvényt, és az evangéliumot s Krisztust teljesen elvetik.

71. De midőn azt mondjuk, hogy a hit megigazít, egyesek talán a kezdetre értik oly formán, hogy a hit a megigazulás kezdete, vagy előkészület a megigazulásra, úgy, hogy nem maga a hit az, amely által Isten igazakul elfogad, hanem a cselekedetek, melyek azt követik, és azt álmodják, hogy a hitet azért magasztalják oly nagyon, mivel az a kezdete. A kezdetnek tényleg nagy jelentősége van, mint közönségesen mondják: "a kezdet az egésznek fele" (arkhé hémiszü pantosz). Ugyanannyit tesz, mintha azt mondaná valaki, hogy a nyelvtan minden tudományok doktorává tesz, mivel más tudományokra előkészít, pedig kit-kit a saját mestersége tesz valóban mesterré. Mi nem így gondolkozunk a hitről, hanem azt védelmezzük, hogy sajátlag és valóban a hit által Krisztusért tekint az Isten igazaknak, más szóval: elfogad magáéinak.

72. És minthogy megigazulni azt jelenti: igazságtalanból igazságossá lenni vagy újjászületni, jelenti azt is: igazságosnak kijelentetni vagy tekintetni. Az Írás ti. mind a két módon szól. Ez okból előbb azt akarjuk bebizonyítani, hogy egyedül a hit tesz igazságtalanból igazságossá, más szóval: elnyeri a bűnbocsánatot.

73. Egyeseket megbotránkoztat az "egyedül" szócska, holott Pál is mondja (Róm. 3,28): "Azt véljük, hogy hitből s nem cselekedetekből igazul meg az ember," s éppúgy (Ef 2,8): "Istennek ajándéka az, nem tőletek származik, sem a cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék;" szintúgy (Róm 3,24): "Ingyen igazulnak meg..." Ha nem tetszik a mindent kizáró "egyedül" szócska, küszöböljék ki Pálból ezeket a kizáró szócskákat: ingyen, nem cselekedetekből, ajándék stb. Mert ezek is kizárók. Mi pedig kizártuk az érdemről való felfogást. Nem zártuk ki az igét, vagy a szentségeket, miként ellenfeleink rágalmaznak. Feljebb ugyanis azt mondottuk, hogy a hit az Igéből fogantatik, és igen nagyra becsüljük az Ige körül való szolgálatot (lelkészi szolgálatot).

74. A szeretetnek és cselekedeteknek következniük kell a hitből, amiért is nem úgy zárjuk ki őket a megigazításból, hogy ne kövessék a hitet, de kizárjuk a megigazulásból a szeretetnek vagy cselekedeteknek érdemszerűségében való bizalmat. És ezt világosan be fogjuk bizonyítani.