Érdekes pályázati kiíráson akadt meg a szemem. A CivilTech Informatikai Adományozó Program keretében közhasznú szervezetek juthatnak hozzá Microsoft szoftverekhez. A pályázati kiírásban és a Program leírásában megdöbbentő részletek olvashatók.

Vegyük először, hogy mire lehet pályázni! Pályázhatók a Windows 2000, az XP és a Vista operációs rendszerek – feltéve, hogy a pályázó rendelkezik a szoftverek korábbi jogtiszta változatával. Lehet pályázni szerver programra, irodai programcsomagokra, levelezőszoftverre. Ingyenesen! Illetve nem, hiszen – bagatell – a szoftver értékének 4 %-át ki kell fizetni, hiszen a programot fent kell tartani. Következtetés? Lehet az, hogy a Microsoft és a vele partnerségben dolgozó szoftverfejlesztők már nem csupán a felsőoktatásban tanuló és az oktatásban dolgozó felhasználókat támogatják ingyenesen, hanem már gondolnak a civilekre, a társadalom számára hasznos munkát végzőkre is, használhassanak ők is – egyszer már kifizetett – szoftvereket, illetve azok frissített változatait ingyen! Én – lehet persze, hogy bennem van a hiba és menthetetlenül vészmadár vagyok – egészen más következtetéseket vontam le.

Először azonnal eszembe jutott a közelmúlt néhány informatikai botránya. Eszembe jutott, miként zsarolta meg a Microsoft a magyar államot a diákok és pedagógusok által használt szoftverekkel kapcsolatban (ha nem fizeti ki az állam a szoftverek értékét, akkor visszavonják a kedvezményes licenszet). Eszembe jutott az ezt követő, a közigazgatási rendszerek szoftverfejlesztésére kiírt közbeszerzési pályázat, ahol a gyártók operációs rendszerek értékesítésére pályázhattak, feltéve, hogy az Windows... (így aztán más operációs rendszer, mint a Microsoft-é, szóba sem jöhetett). Tessék mondani (költői kérdés, de kérem az olvasót, próbálja megválaszolni felelősséggel!), a most ingyenes segítséget később ki fogja kifizetni?

A furcsa érzések sora folytatódott, amikor részleteiben is megismertem a pályázatot, illetve annak feltételeit, a benyújtandó okmányokat. Az rendben van egy pályázatnál, hogy bekérik a pályázó létét és jogi státuszát igazoló okmányokat, az azonban kétségbeejtő, hogy hivatalosan, papíron, pecséttel (anyja neve azért nem!) igazolni kell a szervezet képviselőjének, hogy mi a szervezet e-mail címe. Ez vajon minek? Felteszem, egy-egy szervezet 2009-ben amúgy is feltünteti elektronikus elérhetőségét hivatalos iratain, itt meg hangsúlyosan, nagypecséttel nyomatékosítva kérik benyújtani. Mire jó ez? Hát mert ez a program egyik legfontosabb célja. Szerintem. De indokolni is tudom. Bizonyára a kedves olvasó hallott már a spamekről, a kéretlenül a postafiókban landoló reklámokat sulykoló e-mailekről (a valódiak listája nagy érték ám). Nos a pecsétes nyilatkozattal hitelesen igazolhatjuk, hogy az igazolásban szereplő cím létezik, erre tehát kéretik a Microsoftnak rendszeres reklámokat küldeni, illetve különböző felméréseket is készíteni róla (lásd levelezési szokások, címek, kapcsolatok a világban, stb.). Mindezt persze nem kötik a pályázók orrára, de csak néhány szoftvert kell elhelyezni a szoftveróriás által működtett szervereken és máris mindent tudnak rólunk. Illetve a pályázókról. Ezekből számos, üzletileg értékes információ szűrhető le.

Fontos megemlíteni, hogy a Program nem Magyarországon fut csak. Sőt, honlapjukon mintegy megnyugtatásul (és talán, hogy büszkeséggel is töltsön el minket) közlik, hogy Észak-Amerikából indult (ahol 250 millió dollárnyit már osztottak), aztán ez átkelt az óceánon és már néhány európai országban is elérhető, no meg Dél-Afrikában, Ausztráliában. Hogy a világ fejletlenebb, korszerű technológiával kevésbé ellátott országaiban miért nem, illetve Indiában miért igen? A kérdés első felére szerintem az olvasó fentiek alapján már tudja is a választ. De India? A világ második legnépesebb országa, egymilliárd körüli lakosság, égbekiáltó nyomor. Kapaszkodj olvasó: India legelterjedtebb operációs rendszere a linux! Amely szoftver léte alapjaiban veszélyezteti a Microsoft piaci pozícióit! Le kell törni a szabad szoftverek szégyenletes burjánzását ezen a hatalmas piacon, rá kell szoktatni a mumbai utcagyerekeket és a maharadzsák leszármazottait a windows-ra, vegyék, költsenek, frissítsenek (és költsenek), gyarapodjon a tőke Redmontban.

Persze tudom én, hogy a felhasználók túlnyomó többségének akkor áll a haja az ég irányába, ha én meg azt mondom, használjanak linuxot. Ingyen van, biztonságos, minden olyan feladatot kényelmesen képes elvégezni, ami egy irodában szükséges. Nem kell költeni méregdrága vírusvédelemre, nem kell regisztrálni, aktiválni, adatot szolgáltatni – vagy feltörni. A felhasználói szokások nehezen változtathatók, a magyar felhasználók többsége inkább egy ismerőssel telepíttet feltört Windows-t, meg Office-t, mintsem átálljon a céljainak egyébként tökéletesen megfelelő linuxra. Az államigazgatási szervek is előszeretettel kommunikálnak úgy a polgárokkal, hogy az elektronikus kommunikáció feltételeit csak Microsoft rendszerrel képes a nép teljesíteni. A pénzért árult, drága szoftverek terjesztése mögött ott áll az állam (az EU adminisztrációban már láthatók a változás jelei!), ott állnak a szoftverértékesítésben érdekelt vállalkozások, a szoftvercégek reklámjaiból élő informatikai folyóiratok... mindenki, aki profitban és befolyásban érdekelt.

Hát csak tessék-tessék! Lehet pályázni. Lehet a horgot bekapni és még jobban rászokni a nélkülözhetetlen termékre. Aztán kérem senki se csodálkozzon!