Ez a páratlan szépségű allegória, képes beszéd Isten és az egyház szerelméről, szövetségéről, kapcsolatáról szól. Nem két szabad, egyenrangú fél közös döntéséről olvastunk. Jeruzsálemet, az egyházat születése után kitett, halálra szánt, tehetetlen csecsemőhöz hasonlítja Isten, aki pogány szülőktől származik: „apád emóri, anyád pedig hettita”.

Két és fél éves kisfiunk még néha ügyetlen kezéből gyakran kicsúsznak törékeny tárgyak: -poharak, csészék vagy tányérok. Nemrégiben egy csésze teával egyensúlyozott a konyhában, de a gravitáció erősebbnek bizonyult a kicsi kezeknél, s a tea szétfolyt a konyhakövön, a csésze ripityára törött, kisfiam pedig torka szakadtából üvöltött.

Ha valakivel valamilyen nagyszerű dolog történik, megünnepeljük, gratulálunk neki. Ha valaki valamilyen kimagasló teljesítményt ért el, ujjongással fogadjuk, és ezzel a felkiáltással tesszük nyomatékossá érzésünket és elismerésünket: ÉLJEN!

Ma is visszaemlékszem amikor gyermekkoromban beteg voltam, hogy van olyan orvosság, amelyet szinte bármikor jóízzel fogyasztottam. Aztán volt olyan is, amelyet már nem olyan nagyon mert keserű volt. S amikor a finom folyadékot kellett bevenni, kanalazni, akkor eszembe sem jutott, hogy beteg vagyok, de amikor a keserűt, akkor rögtön tudtam, ez gyógyszer a betegségre! Ez az íz, valamit sejtet.

A mai nap nem csak az időbeni közelség miatt kapcsolódik a húsvét ünnepéhez. Nem is csak azért mert a keresztyénség kezdeti időszakában nyolc napig ünnepelték Krisztus feltámadását, és a húsvétkor megkereszteltek - első úrvacsora vételük után - ezen a vasárnapon vetették le fehér, keresztelői ruhájukat. Hanem azért is mert ennek a vasárnapnak a hagyományos mondanivalója arra indít bennünket, hogy Krisztus feltámadásának a mi saját életünkre gyakorolt hatásáról elgondolkozzunk. Ehhez igazán jó segítséget nyújt a most felolvasott igehirdetési alapige.