A mellékelt filmen egy fiatal férfi bizonyságtétele látható-hallható. Nincsenek végtagjai - és teljes életet él. Ebben mély istenhite segíti.

A híres mondatot Martin Luther King, egy fekete tiszteletes mondta ki. Puskagolyó végzett vele, ugyanúgy, mint a Kennedy-család tagjaival, de talán ez is jelzi, hogy fontos dolgokról beszéltek. Álom és realitás távolodtak tehát. Hatalom és pénz egyre messzebbre került az emberektől.

Van-e ma még létjogosultsága a teológiának? Van-e egyáltalán még értéke? Van-e még ereje e beszédmódnak ahhoz, hogy megszólítsa a nyilvánosságot? Nem vált-e az elmúlt évszázadok alatt egyházi bennfentesek érthetetlen szakzsargonává, vagy éppen a néphez leereszkedők kegyes tanításává? Vagy: napjainkra nem olvadt-e már össze ez a nyelv a nyugati féltekén - mondjuk - a filozófiával, s egy négy évtizedes vasfüggöny mögött pedig - mondjuk - a fennálló hatalom ideológiájával? Érdemes-e ma a kereszténységhez, talán éppen a protestantizmushoz kötődő értelmiségieknek teológiát olvasni?