Hálát adunk neked, Urunk, hogy naponként megújuló kegyelmedet ma is kiárasztottad reánk, mint ahogy megáldottál bennünket konfirmációnk napján. Köszönjük, hogy hitünket megszilárdítottad ifjúkorunkban, s ebben a munkádban felhasználtad szüleinket, lelkipásztorunkat, valamint konfirmandus-társainkat is. Hálásan emlékezünk reájuk. Különösen azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Kérünk, áldd meg emléküket, s őrizd meg őket az örök életre!

Azt mondtam egy angyalnak,
aki az év kapujánál fogadott:
adj nekem egy lámpást,
hogy biztos léptekkel
mehessek szembe
a bizonytalansággal.

Ím harsan feddő égi szó,
Szívek homályán átható:
Távozzatok káprázatok,
Magasból Jézus ránk ragyog.
Már kábult lélek talpra kelj,
Tespedve többé ne heverj!
Új csillag fénye tündököl,
Fut minden bűn e fény elöl.

Vedd ajándékul szívemet,
Oh édes Jézusom,
S minden eszemet, kedvemet,
Én kedves Krisztusom.
Itt imádván szent testedet,
Mutasd hozzám kegyelmedet,
Oh én szerelmes kisdedem,
Testté lett Istenem!

Urunk, Jézus Krisztus,
várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben!

Erőt kértem az Úrtól,-
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.
Bölcsességért imádkoztam,-
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.
Előmenetelt óhajtottam,-
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam,
hogy dolgozzam.

Az Európai (Katolikus) Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és az Európai Egyházak Konferenciája (CEC) nevében a két egyházi testület elnöke 2001. április 22-én Strasbourgban aláírta az Ökumenikus Chartát. A 9 oldalas dokumentum rögzíti az európai egyházak közötti együttműködés alapelveit és kinyilvánítja az ökumenikus közeledés folytatásának szükségességét.

Amaro Dad Devla, kon san ando cheri (rajo),
Svunto t'avel tyo anav,
T'avel tar tyo them, t'avel tyo gindo,
Sar ando cheri (rajo), kade vi pe phuv.
Amare sakko dyesutno manro dav amenge adyes,
thaj jertisar amare bezexa,
Sar ami jertisaras kodo lenge,
kon amenge dos kerde,
Thaj na mukh amen ando nasukimaste,
ke slobodi amen kathar o benge.
Tyiroj o them, o krajipe thaj o asharipe
Akanak thaj sakanak thaj sakanak. Bater.

Felvirradt a hajnal, az eget belepve
Letakarodott most már az éj leple,
Hagyva maga után helyet a fénynek
S így a Nap sugarai öntözik a Földet.
Kérlek, míg a földet fényesség borítja,
Fényed lelkemben a rosszat kioltsa,
Hogy mire az eget éj lepi el,
Lelkünket az ördög ne rontsa el.
Őrizzél meg minket tisztának,
Egészen végéig a Világnak.

Ha távol vagyok,
ha mindentől messze,
ha a hűvös űr a csendjét szórja rám,
s galaxisokon, csillagokon,
fényévek tüzén túl az én hazám,
Mint csüggedt vándor, ki az útról letért
felkutatni alkotója lélegzetét,
Mint megtépázott fa, ki viharban
tanulta meg az ég erejét:
Utolsó ember-voltomig akarom
lépteid nyomát törni, ha kell!

Uram, olyan vagyok, mint a repülni tanuló kismadár. Szárnyaim még gyengék, hogy a levegőben tartsanak, a hitem, hogy lesznek erősebbek, még kevés. Nézek ki a fészekből, tapogatom testemen az elmúlt zuhanások nyomait, irigykedek azokra a testvéreimre, akiknek már jól megy, és sajnálom azokat, akiknek még annyira sem, mint nekem.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
A világunkért, amely elhajlott saját bűne miatt, és hogy az erőszak sokféle hangja fölött mégis a Te evangéliumod békéje érjen el mindeneket, kérünk téged:

Istenem! Köszönöm, hogy adtál újra egy napot.
Meg egy órát, egy további percet,
új alkalmat, hogy szolgáljak Neked.
Szabadíts meg ma a jövőtől való félelemtől,
a holnap felőli aggodalomtól,
valaki iránt érzett keserűségtől,
a veszély idején rám törő gyávaságtól,
a munka terhe elől menekülő lustaságtól,
a megfutamodástól, amikor vannak új lehetőségek,
a gyengeségtől, amikor a Te erőd közel van.