Ez a rövid írás emlékezés. Emlékezés Gábor bácsira, akinek nemcsak emléke, hanem alakja, szava felejthetetlenül, életre szólóan sokunk szívünkbe vésődött. Emlékezés a közelében eltöltött rövid időre, a megmentett és új életet kezdő fiatalok közösségében.

1524 október 24-e döntő nap volt Luther reformációs szolgálatában is. Most nincs arra idő, hogy a kérdést részletezzük, csak a tényt rögzítjük: délelőtt még szerzetesi ruhában hirdette az igét, délután már doktori talárban! Az öltözékváltás jelzés volt! A kiátkozottság "feldolgozásának", a szerzetesi élettel való szakításnak, és egy új szolgálati lehetőség felé lépésnek jelzése volt ez. Most az egyszer azonban ne a lényeget, hanem a formát nézzük. Ez a doktori köntös, vagy talár egy bokáig érő, mellen és háton ráncokba szedett bő, fekete köntös volt. Díszruhája, mondhatnánk "szolgálati öltönye" volt ez a a doktoroknak, tudósoknak, bíróknak.

Az őszinteséghez hozzátartozik: a kerek évforduló nem teljesen bizonyos. Születése időpontját inkább így lehetne írni: 1505 körül született, és halála időpontját még ma sem ismerjük. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy röviden megemlékezzünk róla. Rögtön hozzáteszem, megemlékezésem rövid, vázlatszerű, és a talán kevésbé ismert dolgokra szorítkozik.

Az augsburgi közös nyilatkozatot elismerő és kérdésessé tevő előadás után kétszeresen is nehéz helyzetben vagyok. Egyrészt azért, mert ha hallottuk a témát "református szemmel", most meg kellene szólalni "evangélikus szemmel" is. Más szóval meg kellene "védenem" a nyilatkozatot. Szerintem azonban ez nem az én dolgom, ebben vannak kompetensebb emberek is nálam. Dr. Hafenscher Károly írta le egyik előadásában, hogy mi "nem" és mi "igen" Augsburg. Erre hivatkozom.