Tegnap Vönöckön voltam istentiszteleten, ahol épp konfirmáció volt. Kovács Imre betegségéből kifolyólag nem tudott részt venni ezen az ünnepen, de írt pár gondolatot a konfirmáltak felé.

Hálát adunk neked, Urunk, hogy naponként megújuló kegyelmedet ma is kiárasztottad reánk, mint ahogy megáldottál bennünket konfirmációnk napján. Köszönjük, hogy hitünket megszilárdítottad ifjúkorunkban, s ebben a munkádban felhasználtad szüleinket, lelkipásztorunkat, valamint konfirmandus-társainkat is. Hálásan emlékezünk reájuk. Különösen azokra, akik már nem lehetnek közöttünk. Kérünk, áldd meg emléküket, s őrizd meg őket az örök életre!

A pietizmus által elterjesztett konfirmáció, a láthatatlan egyházba való betagozódás látható jele, a keresztség tudatosulásának ünnepe, összekapcsolva az első úrvacsoravétellel. E cselekmény bevezetését tette kötelezővé a Dunántúl minden evangélikus gyülekezetében Bárány János szuperintendens, felpéci lelkész, 1756 szeptember 8-án kiadott egyházlátogatási utasításában.