Most Kovács Imrének szeretnék emléket állítani írásommal. Nemrég temettük, két és fél éves rákban szenvedése után.

Múlt vasárnap istentiszteleten voltam Vönöckön. Márta néni prédikált, nincs is ebben semmi különös. Csakhogy a prédikáció végén felolvasta férje, Imre bácsi üzenetét a gyülekezethez. Nagyon elkezdtem ekkor figyelni, ugyanis nekem különösen figyelemreméltóak az ő szavai, amik ismételten a szószéken hangoznak el.