Most Kovács Imrének szeretnék emléket állítani írásommal. Nemrég temettük, két és fél éves rákban szenvedése után.

Tegnap Vönöckön voltam istentiszteleten, ahol épp konfirmáció volt. Kovács Imre betegségéből kifolyólag nem tudott részt venni ezen az ünnepen, de írt pár gondolatot a konfirmáltak felé.

Múlt vasárnap istentiszteleten voltam Vönöckön. Márta néni prédikált, nincs is ebben semmi különös. Csakhogy a prédikáció végén felolvasta férje, Imre bácsi üzenetét a gyülekezethez. Nagyon elkezdtem ekkor figyelni, ugyanis nekem különösen figyelemreméltóak az ő szavai, amik ismételten a szószéken hangoznak el.