Tegnap Vönöckön voltam istentiszteleten, ahol épp konfirmáció volt. Kovács Imre betegségéből kifolyólag nem tudott részt venni ezen az ünnepen, de írt pár gondolatot a konfirmáltak felé.

A békesség Isteni üzenetének fontosságát hangsúlyozta győri karácsony napi, pénteki istentiszteletében mondott igehirdetésében Ittzés János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke.

Múlt vasárnap istentiszteleten voltam Vönöckön. Márta néni prédikált, nincs is ebben semmi különös. Csakhogy a prédikáció végén felolvasta férje, Imre bácsi üzenetét a gyülekezethez. Nagyon elkezdtem ekkor figyelni, ugyanis nekem különösen figyelemreméltóak az ő szavai, amik ismételten a szószéken hangoznak el.

A Deák téri evangélikus közelmúlt-fórum második alkalma

2009. április 20-án, hétfőn 18 órakor a gyülekezeti nagyteremben megtartották a fórum második alkalmát, melyet újfent élénk érdeklődés kísért. A téma az egyház visszaszorításának (leépítésének) a kora, az 1948-1956 közötti időszak, hangsúlyosan Dezséry László szerepe volt.

Az interneten sok forrásból beszerezhető a 2009-es Ökumenikus Imahét füzete – pdf formátumban. Azt gondoljuk, hogy könnyebb a 49 oldalas dokumentum kezelése a hagyományos internetes megjelenésében. A füzetet ezért annak tartalomjegyzéke szerint szétbontottuk, lapozható formában.

Vízkereszt ünnepéhez kötődik ez az ének az evangélikus énekeskönyvben. Együtt közöljük a szöveget és a kottát is. Ma bizonyára sok evangélikus templomban ezt fogják énekelni az ünnepi istentiszteleten.

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi ünneplését. A nyugati kereszténység minden évben ekkor emlékezik meg a napkeleti bölcsekről, Gáspárról, Menyhértről és Boldizsárról. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a névnapja.

KÖZEL négyszáz esztendeje annak, hogy a reformáció nagy szellemi s társadalmi mozgalmában keletkezett, s az ágostai hitvallásnak védelmére írt Apologia megjelent, s egyházat szervező s hiterősítő munkáját mind a mai napig áldásosan végezte.

Álltam az ajtó előtt. Régóta, tétován. Csak halkan rebbent bennem a gondolat: ki kéne nézni... s mintegy válaszként erre a gondolatpihére, lágy szellő mozdult odakint, belibbent a nyitott ablakon, megemelte a függönyt, finoman beletúrt a hajamba és egy hosszú hajszállal megcsiklandozta az orromat. Elmosolyodtam.

A mellékelt filmen egy fiatal férfi bizonyságtétele látható-hallható. Nincsenek végtagjai - és teljes életet él. Ebben mély istenhite segíti.

Az anyaszentegyház történetében, amelynek egyik fejezete a huszadik századi magyar evangélikusság története, elhívott szolga volt Túróczy Zoltán (1893-1971) lelkész, akit a Magyarországi Evangélikus Egyházban két évtizeden belül három egyházkerület gyülekezetei is választottak püspöküknek, s akinek legalábbis két alkalommal a külső, politikai erők nyomására kellett egyházkormányzói szolgálatát abbahagynia.

Van-e ma még létjogosultsága a teológiának? Van-e egyáltalán még értéke? Van-e még ereje e beszédmódnak ahhoz, hogy megszólítsa a nyilvánosságot? Nem vált-e az elmúlt évszázadok alatt egyházi bennfentesek érthetetlen szakzsargonává, vagy éppen a néphez leereszkedők kegyes tanításává? Vagy: napjainkra nem olvadt-e már össze ez a nyelv a nyugati féltekén - mondjuk - a filozófiával, s egy négy évtizedes vasfüggöny mögött pedig - mondjuk - a fennálló hatalom ideológiájával? Érdemes-e ma a kereszténységhez, talán éppen a protestantizmushoz kötődő értelmiségieknek teológiát olvasni?

Beskendorf Péter, Luther régi és kedves borbélymestere egyszer megkérdezte a reformátort, hogy adjon neki gyakorlati útmutatást a mindennapi imádkozásra. Luther a kérést ezzel a kis irattal teljesítette: "Eine einfältige Weise zu beten für einen guten Freund Meister Peter Balbier" címen 1535 tavaszán jelent meg Wittenbergben. Ugyanebben az esztendőben még több kiadást is ért s pedig részben bővítve. Eredetileg ugyanis a könyvecske a Tízparancsolat tárgyalásával befejeződött, csak a későbbi bővített kiadás csatolta hozzá az előzőkhöz az Apostoli Hitvallásból font "négyszeres koszorúcskát". A fordítás e bővített kiadás alapján készült.

Luther Márton Nagykátéja 1529 tavaszán jelent meg "Német katekizmus" (Deudsch Catechismus) címen. Luther ugyanebben az évben a második átnézett kiadást kiegészítette a "Rövid biztatás gyónásra" című résszel. Az 1530. évi harmadik kiadás elé még egy Újabb előszót írt. Utoljára az 1538-as kiadást javította. A Nagy Káté elnevezés nem Luthertól származik.

"Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is." - írja Pál 55. húsvétján a korinthusi gyülekezetnek (1Kor 15,14).