Akkor itt a vitaindító:
Családommal én is beilleszkedtem egy egyházi közösségbe és elkezdtem ott tevékenykedni.
Lassan kezdtük felvenni az ottani szokásokat, ami kezdetben kisebb majd egyre nagyobb súrlódásokat okozott.
Később már belső megrázkódtatásokat okozott, mert azt tapasztaltam itt csak formák ismételgetése van és nem vagyunk igazi nagy család. Emberek, ha bajba kerültek hagytuk őket lemorzsolódni, egyes emberek pedig kiskirályként viselkedtek a gyülekezetben. Rájöttünk a gyülekezet semmiben sem különbözik a világtól. Kezdetben próbáltam a tisztelendő úrnak ezt jelezni, amire a válasz: el kell fogadni, hogy az egyházban is emberek vannak, akik nem tökéletesek, tehát így az egyház sem tökéletes. Hosszú ideig próbáltam ezt elfogadni a családommal együtt, aztán mi is lemorzsolódtunk.
Idővel, hogy nem okozott különösebb gondot a gyülekezetnek a mi távolmaradásunk sem, igazoltnak is láttuk döntésünket.

Sokat gondolkodtunk azon, miért kéne elfogadni, hogy a gyülekezet ilyen legyen és mit tehetünk.
A környezetünkben azt tapasztaltuk, hogy az emberek többsége, akik a hozzáállása a világhoz hasonló nem sokat változik. Mert akik az anyagi világban csak a mának élnek és a mammonnak szolgálnak, azok változni nem akarnak, hosszabb távon jövőben nem gondolkodnak. A felnőttek jelentős többsége elfogadja az anyagi segítséget, de aztán már a véleményében, világlátásban nem akar változni. Elfogadja az anyagi segítséget cserébe meghallgatja és még el is ismeri, hogy nem jó ez a világ így, változtatni kéne, de tenni érte,változtatni hozzáállásán, gondolkodásán nem akar.
Rájöttünk, hogy a világban így nagy változást nem érhetünk el. Ki is lehet húzni egyes embereket időlegesen ebből a helyzetből, mert érzik, hogy másként kéne, de később visszahullanak.
A ismeretségi körben tapasztalataink igazolták is ezt. A legszembetűnőbb:egy hitoktató, aki bejár a börtönbe és foglalkozik a büntetettekkel, amíg odahaza a gyermekei neveletlenek és szétszélednek a világban tovább rombolva azt.
Sem a börtönviseltek nem változnak jelentékenyen, és azt még a hitoktató családja is megsínyli.

Ekkor értettük meg, változást csak a gyermekeinken keresztül érhetünk el, úgy hogy a nevelésünkkel és a példánkkal olyan indíttatást adunk nekik, amit ők is tovább visznek, és majd tovább adnak az unokáknak.

Olyan ez mint a test, a sejteknek kell egészségeseknek lenni ahhoz, hogy a test is egészséges legyen.
A sejtek kapcsolódnak egymáshoz kommunikálnak segítik, védik egymást, gondoskodnak egymásról.
A legkisebb sejtnél kell kezdeni az építkezést, szilárd alapokra.
Tehát a családokat újra szervezni, mert az nem működik, mutatja ezt a mai világ ezernyi problémája, amikre folyamatában nem tudunk választ adni. A régi családszemléletre, igazi keresztyén családszemléletre van szükség, ahol a családtagok kommunikálnak, segítik, védik egymást, gondoskodnak egymásról.
Olyan családokra akik a másik családokért is ugyanezt képesek megtenni.
Ahogy Jézus tanította a legnagyobb szeretet, amikor az életemet adot a másik emberért, családért.

Az emberiségnél a legkisebb sejt pedig a család és a tágabb család a nemzet. Család a nemzet és aztán a világ, így épül fel az emberiség. Egészséges családok alkotnak egészséges nemzetet, amik egy egészséges világba szerveződnek. Egészséges nemzettudat nélkül nem lehet egészséges a család sem, mert mint fentebb írtam az egészséges család, ha kell az életét adja a másik családért, családokért, ami nem más mint a nemzet.

Látható ez a nemzetünkön is csak vissza kell nézni a történelemben. Amíg voltak erős családjaink, amiket az egészséges szeretet tartott egyben, addig erős volt nemzetünk is. Azt egészséges egymást szerető családok alkották, akik ha kellett meghaltak egymásért. A nemzet akkor még meg tudta védeni magát a külső behatásoktól, támadásoktól.
Ezért állítom, hogy a keresztyén ember nem lehet hazátlan, hazáját nem szerető, világpolgár, csak hazafi.
A gyökértelen világpolgár a tulajdonképpeni sehova sem tartozásával a legkisebb sejtet szaggatja szét. A legkisebb sejtet, ahol a következő generáció tanulja a szeretetet a valahova tartozást a másikért való áldozathozatalt, együvé tartozást.
Újra kell szervezni a családot, hogy az mint egy meleg fészek védelmet nyújtson ahova vissza lehet húzódni és erőt adjon az újabb küzdelemhez. Legyen egészséges sejt, mert csak akkor tud a másik egészséges sejthez kapcsolódni, vele kommunikálni harmóniában élni.
Az egészséges sejt pedig a magukat egészséges férfinak és egészséges nőnek megélő társakból és azok gyermekeikből állnak.

csipetnyi.hu/gondolatok/vigh/vigh.htm

Kedves Zimóka! Engem is érdekelne, amit Jónás írt: Szal újra nálad a labda: igazolnod kell, hogy az általam megfogalmazott állítás nem igaz, illetve hogy a hazafiság és a keresztyénség szorosan összatartozó fogalmak. Merthogy ezt a témát mégiscsak ezért hoztad létre, de még nem indokoltál...

A "Jó lesz-e a kenyai liturgia?" c. topikban Jónás felvetette:
"Lehet valaki jó hazafi akkor is, ha nem hisz és lehet valaki jó keresztyén, akinek nem fontos a nemzeti érzés."

Kedves Zimóka! Ennek a felvetésnek az ellenbizonyítása egyszerű. Szerepel-e a Bibliában, hogy üdvösségkérdés a hazafiság? Ha szerepel, akkor ez a mondatom butaság. Ha nem szerepel, akkor meg igazam van. Hozzáteszem persze, hogy a kettő nem zárja ki egymást, hiszen lehet valaki hívő keresztyén és hazafi is egyszerre.

A haza, az Értelmező kéziszótár szerint:ország, nép amelyhez valaki születése, vagy honosítása által tartozik.

Ez a mondat szerintem nem igaz, mégha az értelmező is írja. Wass Albertet az USA honosította. Akkor azután neki nem Erdély volt a hazája? vagy fordítva: neki azután már az USA volt a hazája?

Tehát kedves Jónás ki a jó keresztény?

A kérdés jogos. Nincs ilyen. Keresztyén van és nem keresztyén.

De akkor megengedek magamnak egy kérdést: Miért a keresztény szót használod a keresztyén helyett?