Munkanélkülivé válni
egérke, 2009, április 3 - 16:36
Munkanélkülivé válni mindig szörnyű. Talán a legborzasztóbb, ha derült égből villámcsapásként következik be a dolg, hogy közlik veled: holnaptól nem kell dolgozni jönnöd, ki vagy rugva.
Mi a véleményetek, hogy éltétek meg kívülről illetve érintettként, keresztyénként?
»
-
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
- Küldés ismerősnek
- Nyomtatóbarát változat
Valamilyen szinten mindenki
Valamilyen szinten mindenki kapcsolatba kerül mostanában ezzel a problémával. Bárhol dolgozik az ember: vállalatnál, vagy vállalkozóként, egyáltalán nem biztos, hogy a munkájára szükség lesz holnap. Csökkentett munkaidő, kevesebb megrendelés stb..
Szerintem ez látszik az embereken, türelmetlenebbek és sokan valahol úgy érzik "nekem már úgy is mindegy" és ezzel a jelszóval olyant is tesznek amit nem szabadna...
egérke Alaptörténet:
egérke
Alaptörténet: adott egy építőipari cég, akinek a válság miatt nincsen munkája. Meg akar szabadulni a dolgozók egy részétől, nem akar végkielégítést fizetni, ezért egy mondvacsinált okkal (az építésvezető beosztottja nem viselt védősisakot és védőkesztyüt, elhasználódott voltaz emelőkötél) azonnali felmondással elküldi az építésvezetőt. Ez azzal jár, hogy sem végkielégítést, sem 3 hónapig munkanélküli járadékot nem kaphat.
Az elküldött építésvezető igazi keresztény, de megátkozza az őt elküldő cégvezetőt. Végül sikerül új munkahelyet találnia, de lelkiismerete miatt nem tud úrvacsorázni, mert nem tudja kimondani: megbocsátottam.
Mi a megoldás?
A megoldás csak a
A megoldás csak a megbocsátás lehet...