Kedves Zimóka!
Idézet az Értekezés a keresztyén ember szabadságáról című részből:

"A Krisztusba vetett hit által nem a cselekedetektől vagyunk szabadok, hanem a cselekedetekről alkotott vélekedéstől, vagyis attól az esztelen feltételezéstől, hogy a megigazulást cselekedetekkel lehet elérni. Mert a hit váltja meg, igazítja helyre és őrzi meg lelkiismeretünket: általa ismerjük fel, hogy igazságunk nem a cselekedetekben van, ámbár nem lehet és nem szabad, hogy a cselekedetek hiányozzanak, minthogy evés, ivás és halandó testünk szokásos cselekedetek nélkül nem létezhetik, de mégsem ezekben van a mi igazságunk, hanem a hitben, viszont azok a cselekedetek mégsem elvetendők, vagy elhagyandók. A világban tehát testi életünk szükségszerűsége kényszerít minket cselekedetekre, de nem ettől vagyunk igazak. "Az én országom nem innen, vagy ebből a világból van", - mondja Krisztus, de nem azt mondja: "Az én országom nem itt, vagy nem ebben a világban van" (Jn 18,36). Pál pedig ezt mondja: "Jóllehet testben járunk, mégsem test szerint harcolunk" (2Kor 10,3). Gal 2,20-ban is: "Amit testben élek, azt Isten Fiába vetett hitben élem". Az tehát, hogy cselekedetekben és szertartásokban tevékenykedünk, élünk és létezünk, ennek az életnek a szükségszerűségéből, és a test rendbentartásának gondjából következik, de nem ezektől vagyunk igazak, hanem az Isten Fiába vetett hit által."

Szükségünk van a közösségre, amely az evangéliumot tisztán hirdeti.Remélem érted, hogy mire gondolok..