|
Életjelenség
"Lassíts le egy percre ember, leelőzted magad!"
(Kiss Tibor)
Lélegzetvételnyi idő...
De létező valami, amibe belekapaszkodhatsz. Álomképekbe takarózhatsz, vagy leáshatsz a kút mélyére, hátha találsz ott egy darabot az elveszett lelkedből. A lényeg: lélegzel, élsz, létezel, értékké nemesülsz.
Rohantál, és most sóhajtasz egy nagyot és megállsz. Valami történt, s te elgondolkozol. Könnycsepp. Egyet előre lépsz, majd kettőt hátra, de nem ütközöl ellenállásba. Úgy tűnik mindenki más máshogy csinálja: létezik, de rossz irányba teszi ezt. Fázol, mert nem sodródsz és az jéghideg érzés. De mozogsz és álmodsz, ébredsz és mosolyogsz, mert táncra hív ugyan a félelem, de te inkább a csillagokkal keringőzöl még egyet a tengerparton. Majd elkezdesz felgyorsulni, és felvenni a versenyt a bábukkal. De mindig veszítesz, mert gondolkozol. Mert érezni akarod a lényeget. Nem pörögsz, hanem érzékelsz és átéled a pillanat erejét. Kékkel festesz esténként, s nappal fekete ének hangzik a távolból, de te elhessegeted a szirének hangját.
Párává változik a közhely, de te elfújhatod a párát, ha van még erőd küzdeni. S ha nincs fuss, és győzd le a bábukat. Bizonyíts, és hős lehetsz. A ma hőse vándor saját magában, de te költözz haza.
Egy pillanatnyi csend. Mélység a csendben. Elkezd szemerkél ni az eső, és te lelassítasz, mert átfut az agyadon a lelked.
Lélegzetvételnyi idő...
Gáncs Tamás
|