|
Dúl Antal: Hamvas Béla életpályája
Jelenlét
"Guénon csak annyit mondott, hogy a létezés hiteles szövege megvan. Nietzsche és Kierkegaard csak annyit mondott, hogy tiszta életet kell élni. A kettőt megkíséreltem összekapcsolni, a létezés hiteles szövege alapján önmagában az eredeti tisztaságot megvalósítani. Az őskor és a jelen összeépítése. Aki ma jelen akar lenni, annak gyökereit legalább tízezer évre kell visszanyújtania. "
(Patmosz I. Interview)
A hagyomány
A kulcsszó a hagyomány. (...) A hagyományai, amit a hinduk "kezdettől fogva emlékezetesnek" neveznek, Hamvas pedig századunkhoz illő megfogalmazással: "a létről szóló hiteles és univerzális információnak" mond; valaminek, ami idő- és térfölötti, mindig jelenlévő, abszolút, és örök. (...) A hagyomány gondolata természete szerint hierarchikus, és a hierarchia puszta említése Európa kartéziánus írástudóit rendkívüli mértékben irritálja. Mintha a hierarchia és a rend élménye a szabad és szuverén személyiség (az individuum) számára korlátot jelentene. Holott a rend, a mindannyiunk "szívébe írott törvény" felismerése, elfogadása és követése: ez az emberi szabadság megteremtésének egyetlen lehetősége. A hagyomány hierarchiája a közösség rendjében annyit jelent, "akinél erősebb vagyok, arról gondoskodnom kell, de aki nálam erősebb, annak kötelessége, hogy rólam gondoskodjék" (Karnevál). (...)
Nyugat
Az élet hiteles mértékét nem ismerjük, és nem rendelkezünk az archaikus kelet szakrális egyszerűségével és tisztaságával, amely tudatunkat racionális, túlfinomult, de alapvetően önkényes gondolatstruktúrák csapdájából kiszabadíthatná. A centrumról való leszakadás értelemvesztést jelent. Európában ezt csak a legnagyobb szellemi világossággal látók vették észre. A megbetegedett kedéllyel, az egyre inkább elhatalmasodó fóbiával, depresszióval, letargiával, főként a szinte lelkünkbe kövült szorongással (Kierkegaard) szemben azonban a filozófia, a pszichológia és a biológiai orvoslás módszerei elégtelenek. Ezért fogalmaz Hamvas így: "Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát."
Családi háttér
Hamvas Béla 1897. március 23-án hajnali fél ötkor született egy felvidéki kisvárosban, Eperjesen. (...) Édesapja Hamvas József, evangélikus lelkész, tanár, hírlapszerkesztő, író. Fia születése után röviddel papi hivatásától megválik és családjával Pozsonyba költözik. Az Evangélikus Lyceumnak húsz éven át német-magyar szakos tanára.
A világháború kitörésének idején Hamvas Béla - és valamennyi érettségiző iskolatársa, testületileg -, óriási lelkesedéssel önkéntes frontszolgálatra jelentkezik. Kadétiskolai kiképzést kap, és az ukrán frontra vezénylik. A kezdeti romantikus lelkesedés azonban az értelmetlen öldöklés látványától és a lövészárkok sarától hamarosan elkeseredéssé változik. Már menekülne, de a hadigépezet nem engedi. 1917-ben, miután könnyebb sebesüléséből felépül, ismét frontszolgálatra vezénylik. Észak-olaszországi célállomását azonban már nem éri el, vonatát Szerbiában bombatalálat éri, őt a légnyomás harcképtelenné teszi. A hátországi lábadozás - egy ó-tátrafüredi családi panzióban - élete talán legdöntőbb fordulatát jelenti. Nemcsak nagyregénye, a Karnevál Csendes otthon epizódjának élményanyagát szerzi itt meg. E házban akadnak kezébe először Nietzsche és Kierkegaard írásai. A tizenkilencedik század két nagy válságfilozófusa szellemben bevégzi rajta mindazt, amit a háború - a lövészárkok halálfélelme, a Monarchia összeomlása és az otthon elvesztésének nyomasztó tapasztalata lelke mélyéig már amúgy is előkészített. (...) Nemcsak a világban meglévő metafizikai rossz jelenlétével szembesült, de főként azzal a ténnyel, hogy a válság az emberi lét örök útitársa. (...) A válságtudat nem pesszimizmust jelent. Főként nem valamely pszichológiai-patológiai kórtünetet. Egyszerű, közvetlen és éber tudomásulvételét annak, hogy az élet centrumában a halál, a halál centrumában az élet áll. A válságtudat minden korban a hiteles egzisztencia próbája volt és maradt, mondhatnánk az ember felnőtté válásának legfőbb bizonyítéka.
1918-ban, amikor Pozsony Szlovákia fővárosává lesz, az új politikai hatalom a magyar értelmiségtől hűségesküt követel. Hamvas József ezt megtagadja, ezért a családot kiutasítják Szlovákiából. Magyarországra, Budapestre költöznek. Hamvas itt kezdi meg egyetemi tanulmányait. Germanisztikát és magyar irodalmat tanul, emellett azonban a zeneesztétikától az anatómiáig számos más stúdiumot folytat. Viharos tempóban, szinte válogatás nélkül olvas, filozófiát és középkori misztikusokat, fizikát és világirodalmat, oroszokat, franciákat, angol esszéistákat, különös kedvvel a skandinávokat, Strindberget, Ibsent, Hamsunt, akikhez alkati rokonszenv fűzi. Egyetemi évei után 1923-tól három évig újságíró, majd 1927-tól könyvtártiszt a Fővárosi Könyvtárban.
Nietzsche és a görögség
Könyvtári állása kitűnő lehetőség, hogy tudását rendezze. Leltárt készít a múlt század végének és a huszadik század első felének szellemi tendenciáiról. Tanulmányát "krizeológiának" nevezi. E válságtan konklúziója: a századfordulótói kezdve csak azokat a szellemi megnyilatkozásokat lehet és kell komolyan venni, amelyek a nyugati életeszmény és értékrend kimerüléséról tudósítanak. A krizeológia csúcspontján Nietzsche áll.
A modern korszak gondolati rendszereiből végképp kiábrándulva figyelmét egyre inkább a nyugati gondolkodás számára is kiapadhatatlan szellemi erőforrás, a görögség tanulmányozása köti le. (...) Platónt és Hérakleitoszt fordít, Empedoklészről, Pithagoraszról és Orpheuszról ír, (...) Levélesszéjében., a Magyar Hüperionban (1936) az eszményi, de teljesen időszerűtlen és megvalósíthatatlan klasszikus életrend és a gyűlölt modern individualizmus és anarchia világa mérkőzik egymással. A görögségből sejti meg azt, amit mindig is tudott, és "amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet" , amit legfeljebb magában elnyomhat és a tudattalanba süllyeszthet: hogy az ember világa és az istenek világa nem kettő. A teremtő és a teremtett lét egymásba ér, és amit káprázó tudatunk kettőnek vél, az az oszthatatlan egy valóságnak "szent színjátéka. A test és a szellem nem kettő, ezt a görögök utáni korokban már csak kivételes individuumok élték.
Guénon
Guénon a XX. század első felében élt, alkatához azonban a XIX. század gondolati fegyelme és morálja áll közelebb. Amikor Hamvas Guénonnal intenzíven foglalkozni kezd, a hagyomány gondolata benne már készen áll. Guénontói azonban többet kap puszta megerősítésnél. Guénon a tradicionalizmus minden lényeges fogalmát skolasztikus pontossággal és egyszerűséggel definiálja. (...) Hamvas azonban nem Guénon epigon. A tanítvány mesterét sem meg nem tagadhatja, sem szolgaian nem utánozhatja. A tanítványt mesteréhez életre szóló hűség kötelezi, de a hűségét csak egy módon bizonyíthatja: ha mesterét meghaladja. Ez az, amit a mesterek tanítványaiktól követelnek. Hamvas Guénonhoz mindvégig hű marad, de mesterét "logosz-erőben" valóban fölülmúlta. Szavai a szó születésének forrásához közelebb állnak. A logosz-erő lét- és tudattisztító erőt jelent.
Scientia sacra
A majd húsz évig tartó konszolidált könyvtártiszti korszakának a II. világháború kitörése vet véget. A háború alatt háromszor hívják be katonai szolgálatra. A végkifejlet idején Németországba vezényelt csapatától megszökik, de amikor az oroszok elfogják, a szibériai út elől is szökni kényszerül. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét. A háború utolsó napjaiban óbudai, remetehegyi lakását egy bomba romhalmazzá változtatja.
A tradíció felismerésének és megalapozásának fő dokumentuma a Scientia sacra első része, Az őskori emberiség szellemi hagyománya 1943-44-ben készült. Eközben frontszolgálatok, ostrom, nélkülözések, életveszély. Hihetetlen, hogy a világégés külső zaklatottsága a könyvben még sejtetés-szerűen sem jelenik meg. A Scientia sacra az első kísérlet arra, hogy a szentkönyvek életrendi érvényét helyreállítsa. Témavilága rendkívül szerteágazó és sokszólamú, de hangjának alaptónusát ezt követően a szentkönyvek tanítása adja. Ezért mondhatjuk, hogy Hamvasnál tárgyi tévesztést, stiláris botlást igen, de elért tudatszintjének (egységtudatának) megingását soha nem tapasztalhatjuk. Megvilágosodottnak kell tekinteni azt az embert, akinek egységtudatát sorsbonyodalmai nem rendítik meg. A minden egy tudása Hamvas biztos háttere, és aki életét a szellemi alapra építi, bármi érje, gondolkodása és tettei krízis helyzeteit e belső szemlélet mindig korrigálni tudja. Példa erre a hagyomány minden nagy "szakrális szubjektuma".
A világháború utáni élet- és műtörténet, néhány vázlatpontban
1945-1947 Az orosz megszállás alatt kiéleződő politikai légkör és a hatósági zaklatások ellenére élete egyik legtermékenyebb korszaka. Jacob Böhmét fordít, kommentál; megírja a Titkos jegyzőkönyv c. esszékötetét; elkészíti a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezi aforisztikus formában összeállított esszékötetét, az Unicornist alcíme: Summa philosophiae normalis.
1947 Feleségével, Kemény Katalinnal közösen megírja Forradalom a művészetben Szürrealizmus és absztrakció Magyarországon c. művészetkritikai esszékötetét, amely ellen a kor marxista főideológusa, Lukács György, a "szocialista realizmus" esztétikája alapján frontális támadást indít. Az év nyarán megírja a Bor filozófiáját. (...)
1948 Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatatlanok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rendű munkákat vállalhatja.
1948-1951 Földműves igazolványt vált ki, hüperioni világához, Szentendrére tér vissza, ír, gyümölcsöt termeszt. Itt készíti el a Karnevál c. nagyregényét. (...)
1951 júliusa A szentendrei hatósági zaklatások miatt raktárosi állást vállal Tiszapalkonyán, egy hőerőmű építkezésén. Hajnalban, munkakezdés előtt, és amikor csak teheti, titokban, kihúzott íróasztalfiókban és árokparton szanszkritból, görögből és héberből fordít; a jógáról, a Kabaláról, a zenről, és a szufikról ír tanulmányt.
1954-1962 Inotára, egy másik hőerőmű építkezésére áthelyezik. Segédmunkás. Művészetesztétikai tanulmányokat ír, befejezi Szilveszter c. regényét és hozzákezd idős kora legnagyobb esszégyűjteményének, a Patmosznak az írásához.
1962-1964 Áthelyezik Bokodra, a hőerőműbe. A Scientia sacra második részén dolgozik, amely a kereszténység és az archaikus hagyomány belső viszonyát vizsgálja. A tervezett tizenkét könyvből öt készül el. 1996-ban jelenik meg először.
1964 márciusa 67 éves, nyugdíjazzák. Két kisregényben megírja a kommunista diktatúrák orwelli kritikáját: Bizonyos tekintetben és Ugyanis címmel. Utolsó tanulmánykötete az Öt meg nem tartott előadás a múvészetről1967-1968 fordulóján készült el.
1968. november 7. Agyvérzésben meghal.
Minden vallás ismeri azt az embert, aki brahmani feladatot tölt be, de nem áll templomi szolgálatban, nem tagja a hierarchiának vagy valamelyik szerzetesrendnek. A katolikusok munkáspapoknak nevezték azokat, akik az oltár szolgálata helyett a kétkezi munkát választották, és a modern világ rabszolgái közé mentek az Evangéliumot hirdetni. (...) Keleten úgy mondják, ők azok, akik a vállukon hordozzák a világ terhét, könnyedén, gond és panasz nélkül, és egyetlen szavukkal a megbomlott egyensúlyt helyreállítják.
(A teljes szöveg megjelent a Gyémántnál keményebb c. kötetben, amely Hamvas Béla születésének századik évfordulójára készült. Az életpálya szerkesztett változatát a szerző engedélyével közöljük.)
|