|
Escher: Találkozás
"Az igazi közösség nem azáltal jön létre, hogy emberek érzelmekkel viseltetnek egymás iránt, hanem a következő két dolog által: hogy mindannyian eleven kölcsönviszonyban állanak egy eleven középponttal, és hogy mindannyian eleven kölcsönviszonyban állanak egymással."
(Martin Buber)
A távolban, a szürkeségben minden olyannak tűnik a számára, mintha egy nagy egység szerkezeti elemeit jelenítené meg a kép a szeme előtt. A formák olyannyira illeszkednek ebben az egységben, hogy egymás körvonalait alkotják meg a saját körvonalukkal.
Mégis valami különös érzés nyugtalanítja. Olybá tűnik a számára, mintha valójában semmi sem tartozna semmihez. A formák, az alakok különálló részek, amelyek bár egymást alkotják, mégsincsen kapcsolat közöttük. Mintha ebben a mozdulatlan mozgásban elhaladnának egymás mellett, hátat fordítva, elkülönülve. Egyre kevésbé volt képes elviselni. azt a lassan formálódó érzést, hogy a dolgok között nincs kapcsolat. A mindennapjait meghatározó döntések, érzések, gondolatok között törékeny, bizonytalan szál húzódik meg. Minden esetlegesnek és ijesztőnek tűnik. Pedig előtte mindig volt valami tájékozódási pont, amelyen elindult, amelynek segítségével tudta, hogy mire és kire összpontosítson. És most ezek az értékek, álmok, gondolatok egy hatalmas ködbe burkolózva elvesztek. Mit válasszon? Miért döntsön? Olyan mintha az események csak elindulnának és nem fejeződnének be soha.
És akkor, ezen a ponton érezte, hogy valami kezd átalakulni benne. A formák, amelyek az imént még kötött rendben voltak, most kilépnek, valóvá válnak. A lehetőségek, az érzések, a gondolatok elkezdenek élni, mozogni. Élesebbé válnak a vonások és a kontrasztok, amelyek a mindig jelenlévő két oldalt ábrázolják. Végre. Megkezdődik a tánc a mélység szélén. És közben egyre inkább közeledik a lehetőségek találkozásának pillanata. A rengeteg kérdés, kételkedés, bizonytalan tapogatózás most végre összeér, találkozik és kezetfognak.
A kérdések, a kételkedések, a keresés még mindig megvan, de érzi azt, hogy a bizonytalan szál kezd megvastagodni, és lassan minden kezd egy egymásba kapcsolódó renddé alakulni.
Szlaukó Mónika

|