|
Beszívom a levegőt, majd kifújom.
Próbálok lélegezni, de egyre nehezebben megy.
Fáj.
Nem tudom, hogy mi tart életben, de igyekszem túlélni a mai napot.
A holnap teljesen irreális távolságba került.
Sehol egy sziget.
Csak délibábok hosszú ideje.
Reményt csak a nap fénye és a szél ereje adnak.
De alkonyodik.
És a szél is belefárad a kilátástalan küzdelembe a hullámok ellen.
Nem szabad elaludnom, mert akkor dögkeselyűk vacsorájává alakulok át.
Kicsi a tutaj, és nem a biztonság az a szó, amit zászlójára tűzhetnék.
Egy-két könyv napozik még a "varázsszőnyegemen".
Olvasásukkal az idő kereke is gyorsabban gurul le a lejtőn.
A hajótörés után már egyszer átéltem a halált, s most az utolsó méterek vannak hátra a következő halálig.
Szelídnek tűnő tengeróriás emésztette meg társaim életét, majd kihányta azt a szárazföldnek hitt szigetre.
Leszűkültek a menekülési útvonalak lehetőségeinek sávjai.
S ami maradt: elrepülni egy másik tengerbe, ahol nem fázok a napsütésben.
Gáncs Tamás
|