|
Pezsgés
Képek, emlékek, benyomások, álmok, vallomások, élmények, kérdések és válaszok, dallamok, illatok sorakoznak fel eddigi életemből előttem, amikor valamit meg szeretnék fogni, le szeretnék írni, meg szeretnék osztani másokkal mindebből. Kétségbeesett és teljesen reménytelen válogatás kezdődik, melynek során minden megkérdőjeleződik, hitelét és erejét veszti. Mire kimondanám, leírnám azt, ami megmozgat, amit fontosnak tartok, valahogy eltűnik belőle valami. Olvasom saját soraim, gondolataim, és unom őket, nem tetszenek. A törekvés hiábavalónak tűnik, és unom azt a kérdést is, ami mindig megfogalmazódik bennem ilyenkor: ki vagyok én egyáltalán, hogy bármit vagy bárkit megszólítsak vagy kioktassak, vagy akár megosszam vele gondolataimat, bánatomat?
Egyesek szerint a gond az, hogy annyi válaszunk, információnk van, hogy elfelejtettük már mi is volt a kérdés! Nem rossz az ötlet: bizonyára találnánk érveket és ellenérveket, amik megerősítenék vagy cáfolnák ezt az elgondolást. Mindegy. Kár volna folytatni, végül is ez már csak megközelítés és ízlés kérdése.
Mégsem szabadulok attól az érzéstől, hogy nem adhatjuk fel magunkból azt a dimenziót, amely keresi a kérdést vagy a választ. Azonban régóta érzem, hogy sem a kérdést, sem a választ nem fogom megtalálni saját erőmből. Talán ezért és így kerül az ember valamilyen vallási, politikai, filozófiai klub vonzáskörébe. Manapság ebből rengeteg van: multikulturális társadalom, bla, bla, bla. Éppen ezért kikerülhetetlen, hogy valamit kezdjünk ezzel a helyzettel. Nem lehet egy életet úgy leélni, hogy elzárkózol a világtól. (Dehogynem!)
Valami ehhez hasonló felismerés vezetett minket arra, hogy olyan találkozások, beszélgetések, kiadványok szervezésén dolgozzunk, ahova mindenkit várunk a közös gondolkodásra, alkotásra, együttlétre. Ideológiai klub, öncélú beszélgetések vagy valódi találkozások eszmecserék? Még nem tudni.
Először Horizontfeszegetés címet adtuk tevékenységünknek: beszélgetéseket szerveztünk a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet és a Budapest Klub védnökségével és segítségéve!. Ezeken az esteken egy lelkészt és egy neves közéleti személyiséget is meghívtunk, akik megosztották kérdéseiket, kétségeiket, véleményüket, élményeiket velünk. Kiss Tibor, Mácsai Pál, Lovasi András, Geszti Péter, Nagy Gergő, Keleti András, Ladánybene 27, Szűcs Krisztián, Grunwalszky Ferenc, Jancsó Miklós, Müller Péter Sziámi részvétele és konstruktív jelenléte mutatja, hogy talán valóban egy valós igény beszélgetni olyan témákról, amelyek mindannyiunk életét meghatározzák.
A közös beszélgetéseken elhangzott vélemények, élmények olyan fontos tapasztalatok voltak számunkra, hogy néhány gondolatát leírtuk, tovább gondoltuk. Így született meg a Mi újság, a Horizontfeszegetés kiadványa.
Valahogy egyre inkább úgy tűnik, bővül az a kör, az a csapat akikkel közösen keressük a kérdések mögötti kérdéseket. Lassan kezd kirajzolódni, hogy tevékenységünk leginkább egyfajta szellemi műhelymunkához hasonlít. Nem mozgalmat szeretnénk létrehozni, hanem sokkal inkább egy céhbe tömörülő sok kis műhelyt. Érzem egyre misztikusabb ez a többes szám első személy. Jogosan teszi fel a kérdést az olvasó: ki ez a mi? A válasz nagyon hétköznapi: egy baráti társaságból indult laza közösség. Olyan mint egy zenekar: néhányan összejönnek, mert szeretnek zenélni. Lehet, hogy nem értenek egyet sok mindenben, lehet, hogy még a zenei Ízlésük sem egyezik meg, de szeretnek zenélni. Ez a forma véleményem szerint nagyon természetes. Talán elszoktunk tőle. Ha ma valaki többed magával csinál valamit, akkor rögtön elvárják, hogy kiáltványt fogalmazzon meg, tisztázza céljait, működési kereteit. Az élet azonban ennél sokkal izgalmasabb.
2000-ben és 2001-ben a Szigeten az Evangélikus, Református és Katolikus részegyházak felállított sátrában, a Közös Pont Ökumenikus Sátor" munkájában a Horizontfeszegetés szervezői is részt vettek. A fent felsorolt művészek közül sokakkal éppen itt, ebben a sátorban beszélgettünk. A Szigeten töltött egy hét után létre jött egy új csapat.
Idén megszületett a Közös Pont Klub létrehozásának az ötlete, ami egy évközi virtuális sátrat jelentene. A Közös Pont Klub keretén belül szeretnénk folytatni a Horizontfeszegetést is. Ezen kívül itt találkoznának olyan programok egymással, mint például a Láthatatlan színház és az Orfeum.
Úgy tűnik, hogy a 2002-es Evangélikus Országos Ifjúsági Találkozó létrehozásában is kivesszük a részünket.
Sok-sok kis műhely jött (jön) létre, kezdte el működését, egymásból fejlődve, egymás mellett, egymástól függetlenül, de mégis hatva egymásra. És mint ásványvízben a buborékok: pezsegnek.
Sándor Jenő
|