|
Teremtés a küszöbön túl
Kinyitod szemeid, és átléped a küszöböt.
Felkelsz, mert van értelme.
Mert egész éjjel azt mesélted magadnak, hogy van miért felébredni reggel. Úgy érzed időd kitágult, és nemcsak a szélessége, de mélysége és nőtt. Gondolsz valamire és átengeded a teret a gondolat elterjedésének.
Szétspriccel, átjárja a lelkedet, beágyazódik a selbst-be (1), és onnan körútra indul, mert nyugtalan a szellem. Kénytelen vándorolni, különben megszűnik létezni, természeténél fogva. Pörög benned a rendszer és fájdalmak árán, de megszületik a létező.
Teremtesz. Összeolvad a felső és a belső dimenzió, létrejön a mindenség egy darabja. Szenvedés és küzdelem vetíti egymásra árnyékát, s kipattan egy rügy a végtelenség erdejének véges fáján.
Utána hatásszünet. Csendtánc. Világosság mozgása a fekete térben, egyfajta energia szállingózása a köd mögötti szubsztanciában. Születés utáni áramlás.
Teremtetett valami: a semmi és a minden közös gyökeréből. Most már pillanattá alakult át a változás, bizalomszerű levegőt szívsz magadba. Már másképpen lélegzel. Nyugalmat sugárzol, és nem bánod többé, hogy egy lejtőn, egy kis idő múlva a napgolyó belegurul a tengerbe.
Lefekszel, mert van értelme.
Lehunyod szemeid, és átléped a küszöböt.
Gáncs Tamás
(1) Mélymag: C.G. Jung ezzel a fogalommal próbálja megközelítőleg leírni az emberi össz-személyiség teljességét. Mint a személyiség központja vagy centruma vezérel és átfog. A pszichikus teljesség tartalmazza mind a tudatos, mind a tudattalan komponenseket.
|