Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

Escher: Three worlds

Le, a mélybe mered a tekintet, e különös halmazállapot tükrös felszíne mögé, amely magához csalogatja, vonzza szüntelen a kereső szempárokat. Vándorként valahányszor elhaladunk mellette, egy varázs hatalma alá kerülve nem tudunk szabadulni attól a késztetéstől, hogy meglessük, mit rejt ez a különösség. Olykor forrong, zúgolódik, tajtékzik és bekebelezi, elnyeli azt, akit megigézett, elbűvölt, és akit sokszínű világával éltetett. Behatolhatsz, meglesheted és elcsodálkozhatsz, ám megismerni, felfedni talányosságát nem tudod.

A felszín, mely változó és állandóan alakuló, formálódó képet láttat magáról, igyekszik betakarni mindazt, ami alatta megbúvik, meglapul. A hideg és száraz nőies könnyedség idomul ahhoz, ami egyszer földies, egyszer nedves, egyszer szeleburdi, egyszer pedig tüzes. Olykor bőségesen, olykor pedig szűkmarkúan bocsát bódító és mámorító termést. Megművelheted, tanulmányozhatod és "megvetheted", társad és ugyanakkor ellenséged lehet egy életen át.

A végtelen "tünemény" megnyitja, tágassá teszi a teret, kitárulkozik átölelvén a mindenséget. Vágyódást és ábrándot kelt minden kósza lélekben, mikor a mező illatában fekve elmereng a fellegek táncoló szépségében. Ám borongós, sötét, ködös alakban félelmet szülhet. Van, mikor áldás formájában esőt, máskor istenharagia pusztítja az éltetőt e földön. A tükrözés rejtélyessége kecsegtetőbbé, elérhetővé teszi e boltozatot, melyből az ágak felénk nyújtózkodva ígérkeznek valami emelkedettet, valami magasztosat.

E három együtt, egyidejűleg van jelen. A köztesség, a rés összehúzódik, és a szakadék átjárhatóvá válik...

Szlaukó Mónika