Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

[J. S. Bach: A fúga művészete]

A meghatározó élmény nem a tárgy meghatározhatatlanságában rejlik. Bármi azzá válhat, feltéve, hogy képes olyan mély tartalmat közvetíteni, amely nem reked meg a felületesség mindennapi hálóján.

A meghatározó élmény ugyanakkor - kis mértékben - függ a befogadó pillanatnyi nyitottságától is. Mégis, leginkább az embertől független, külső ráhatás eredményeképpen érezhetjük a gyökeres fordulatok és a kisebb módosulások hatásait.

Esetenként azután az ember nem tehet semmit, az, ami hat rá, úgy kerül elé, hogy kikerülni nem tudja, és a hatást végig kell élnie, akár azzal a tudattal is, hogy mindent ismer előre. És a hatás mégis, minden előzetes számítás ellenére nem a várt, kitalált, jól eltervezett, pontosan bemért és irányított hatás: a falak leomlanak, az ember megsemmisülve érzi magát, rájön, semmi sem úgy van, minden hiába, semmi döntés, felelősség, kontroll nincs az ember birtokában. És ami utána jön, az már más, nem kapcsolódik az előtte lévővel, hiszen mindaz értelmetlenné vált, használhatatlanná vált, érvényét vesztette.

Az örök érték, a szubjektív objektívvé tételének kényszere eredményeképpen feltűnik, majd ebben az új Minőségben adja át helyét a következőnek. Ebben az értékteremtő világban élünk, ahol az érték uralkodása semmiképp nem függ az élménytől, előbb válik valami értékké, mint hogy meghatározó legyen a személyes szférában. Kapjuk az értékeket, s ezért élményeinket nem nagyon tudjuk azzá tenni - a magunk számára sem. Ezért az önmagában is megrázó személyes-élmény még drasztikusabb formában válik meghatározóvá, értékké.

Az abszolút és a relatív tetten érhető kapcsolata közös gyökerük eredménye. A kettő ugyanabból van, ugyanannak az eredménye, ugyanaz építi fel őket. S ha a relatívban felfedezi az ember az abszolút jegyeit, e felfedezéssel személyessé teszi kapcsolatát a relatívval - és az abszolúttal is.

***

Tabula rasa! Semmi nem úgy van! Nem úgy, mint azelőtt. Ami egésznek tűnt, az most szét van esve apró darabokra. Összerakhatatlan, és végérvényesen megtört. Összetört, megtört, széttört, nem egész. Csorba, torz, szinte ijesztő. Lehetetlen, hogy ez azelőtt egész volt. És teljes. Nem lehetett tökéletes...

***

Az új kezdés lehetősége. Mindig ugyanabból. Mindig ugyanaz. Mindig ugyanazért. Ami változik, az a felszínen van. Ami lényeges, az állandó. Az örök. Az felfoghatatlanul változatlan, megmagyarázhatatlanul Egy. Tengely. Kapcsolat. Bizonyosság. Érzés, ami messze túl van a felfoghatón, aminek forrása az örök és állandóvalóság, a létezés, a Teremtő pillanata, a jelen. A születés ideje. Az életé.

Die Kunst der Fuge. Az újrakezdés művészete. A megismételhetetlen pillanatok művészete. Hiszen minden ugyanabból indul. Ugyanabból épül fel. Minden ugyanoda tart, és ugyanoda meg is érkezik. De, noha mindenben megegyezik, mégis más, a pillanat szerinti, a jelen története, a megismételhetetlenség, tánozhatatlanság, a mindig meg-megújulás, a végtelen élménye. Az egy levegővel elmondhatatlan történet minden szava ugyanaz. Mégis, aki hallja, alig tudja egy-egy rövid részletét feldolgozni, megemészteni. Mert ilyenkor nincs kapaszkodó, az ember megsemmisülve áll, a világ összeomlott, minden kötődése eloldott, és ami helyette van, az egy szelete a végtelennek, az öröknek. A tudásnak. Az ember szakított a tudás fájáról. Képes megízlelni a tudást. De nem képes befogadni annak méreteit. Csak csodálni tudja. Csak a hatása alatt állni. Csak engedni, hogy meghatározóvá váljon, hogy iránnyá, tudatos életszakasszá, vezérelvvé váljon.

Harc. Küzdelem. Bonyolult és összetett. Kibogozhatatlan. De átvághatatlan is. Az ember nem kerülheti meg küzdelmeit. Az ember nem térhet ki harcai elől. Nem kaphat meg mindent készen. A legfontosabb élményekért áldozatot kell hozni. A legfontosabb igazságokért önmagát kell átadnia. Régi önmagát elveszteni. A torz, ijesztő álarcát levenni. Tökéletlenségét felismerni, és a Tökéletesség irányába fordulni. Harc, küzdelem és felelősség. Emberi feladat. Művészet.

A fúga művészete.

Pelikán András