|
Csigaház
(I. felvonás)
De hányszor kell belépni a folyóba, hogy tiszta legyen végre a lábam? Hányszor kell széttörni a tükröt, hogy képes legyek szembesülni a lényeggel?
Űr és mennyszagú hazugság. Színjáték a barlangrajzon, amely már régen hiteltelen a lényekkel szemben. Már a homályos gyertyafény is unalom - alakú, és ha elfújom, már a füstje se teszi szebbé vagy jobbá a félálom sűrű perceit.
Köhög a lelkiismeret, mert cigarettát - cigarettára gyújt, iszik rá, mert hát a meztelen csiga elég csúnya látvány. Csak szépen kéz a kézben, mint a népmese végén a legkisebb herceg, ha megtalálja a rózsáját. Bár a poros homokóra homokszemcséi mozognak, és izgágán hullanak, ahogy rendeltetve lettek, - mikor megszavazták az angyalok az Isten ötletét, hogy embert alkosson - mégis valami nagyon hamisan csillog ott a háttérben.
Küzdesz a háttérrel. Majd arra gondolsz, hogy átfested. De rádöbbensz. A háttér festője nem te vagy. Te csak kacsintasz egyet a színpadon. Taps. Vagy csend. Ami a kettő között van, az a világ.
Szenvedsz, hogy merre is billenjen a libikóka a játszótereden. De aztán összeszorítod a fogad, és hagyod, hogy eldőljön a sorsod. Már eldőlt? Lemaradtál volna róla? Hibaszázalék.
Hangzavar. Káosz-fajta létforma.
Majd nyugalom. Döntés. Nyugtalanság. Meghalni az életért, vagy élni a halálért. Pillangó és lepke. A lényeg a csigaház.
(II. Felvonás)
És van, amikor kitisztul a lélek. Ám ennek ellenére, azt azért nem jelenteném ki, hogy ez olyan gyakori érzés, hogy bérletet kellene vennem a mennyben. De olykor-olykor azért átmos valami nem evilági íz-harmónia.
Édeni ízek, katartikus élményzuhatag.
Továbblendítheti az éppen meztelen csigákat, arra indítja őket, hogy keressék meg házukat?
Mindenki elindul, aki meghallja a számára született muzsikát, aki meglátja a számára legszebb képet, aki elolvassa a számára leginkább fontos verset: aki az isteni szféra valamely mozaikját birtokolja, képes lelassulni és belenézni a víztükörbe.
Mozgásba lendül az állóvíz, s derűvel fűszerezetté válik az élet?
Gáncs Tamás
|