Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

Rónay László: Isten nem halt meg
- könyvajánlás -

"Szent dolgokról nem szabad közhelyeket írni."
(Rónay László)

Isten meghalt - írtuk a nietzschei gondolatot a huszadik század zászlajára. Isten nem halt meg - hirdeti egy könyv címe a huszadik század summázataként.

Megöltük Istent, mert nem kellett a tisztaság, megöltük Istent, mert nehéz volt az embernek szembesülnie önmagával és tetteinek következményeivel. Megöltük Istent, mert azt hittük, a szívbe írt és az arra nehezedő törvény nélkül könnyebb lesz. De talán rájöttünk, hogy lénye, létének tudata hiányában az önmeghatározás is lehetetlenség. Azután keresni kezdtük, kétségbeesetten. Perlekedtünk vele, mint Ady, megbékéltünk benne, mint Babits, hatalmát megsejtve dadogtunk, mint Pilinszky, Dsidával vártuk a húsvétot, gyermekként estünk az isteni kézbe, mint Sík Sándor, Reményikkel virrasztottunk, és éreztük, mint Rónay György, hogy a szeretet néha már fáj ...

A megöltnek vélt Isten leszállt a poklokra, lelkünk, hétköznapjaink, és a hátrahagyott évszázad poklaiba is, és legyőzte a halált, és feltámadott. Az ellentmondásos, önnön mocskába fulladt század mégsem ölte ki a tisztaságot, az igazságot, mert "a tények mögül száműzött Isten időről időre átvérzi a történelem szövetét" (Pilinszky), és így lelkeink szövetét is.

Az istengyilkos század istenkeresőit, az istenkeresés legkülönbözőbb útjain járó magyar költőket sorakoztatja fel Rónay László könyve. "Tapasztalataim szerint - írja a szerző a könyv utószavában - ezzel a témakörrel kevesen foglalkoznak: kényelmesebb és egyszerűbb elhinni, hogy Isten meghalt, vagy magára hagyta a világot, mint megmaradni a hitben s vállalni ennek következményeit. Ám az is tapasztalható, hogy az Isten nélküli világ zűrzavarából mind többen tájékozódnak egy tisztább, hitelesebb világrend felé, a művészetekben kialakulóban van egy újfajta, értékmentő és értékőrző lelkiség, amely áthatja a múlt század irodalmának sok jelentős műalkotását."

Mert habár az idők gonoszak voltak, s benne az ember is az, a keresés, az értékmentés, a személyes istenélmény minden időben képes transzcendálni az időt és az abban élőt, lehetőséget ad a teremtéshez való visszatérésre, az emberi méltóság, az Isten képére alkotott emberi mivolt visszaszerzésére.

Ez a könyv egyfajta lelki körkép, melyben nemcsak gyökereinkkel, értékeinkkel, de lelkünk újra és újra felfedezendő területeivel, megfogalmazott és meg nem fogalmazott kérdéseivel, így spirituális költészetünkben Istennel és önmagunkkal is találkozhatunk. Ajánlatos és megszívlelendő olvasmány!

Farkas Charlotte

(RÓNAY László: Isten nem halt meg. A huszadik századi magyar spirituális líra. Bp., Szent István Társulat, 2002. 286 l.)