Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

Örökség

Megtalálható, mondta ő, és a teljes bizonyosság tudata fénylett a szemében. Keresned kell. Itt van közöttünk. Én arra gondoltam, már elveszett, sokaknak elveszett, mondtam, talán nekem is, hiszen nem találom sehol. Az értékek nem vesznek el, felelte. Te elveszhetsz az énék számára, az nem vész el soha. Örök és állandó. Ismét magabiztosan nézett fel, és éreztem a tekintetében a bátorítást arra, hogy tovább kérdezzem. Mi az, amiről megismerném? Sejtelmesen mosolygott, és egy ideig nem szólalt meg. Azután mégis elkezdte. Mindaz, ami téged meghatároz. Bármikor, bármi. Számomra ezek csak útjelzők, feleltem. Ismét hallgatott, majd nevetve folytatta. Az emberek sokszor útjelzőket sem látnak. Sodródnak, lefelé szegezett tekintettel, egymás testének melegét keresik, mert csak ebben éreznek biztonságot. Fölálltam, mert nem tudtam magam fegyelmezni. Semmivel sem különbözöm tőlük, mondtam a hangomat kissé fölemelve, ha útjelzőim látom, de nem tudok köztük kiigazodni. Ujját fölemelve nyugalomra intett. Ha látod, érted is. Ha kezedben van, olvasod is. Ha hallod, részeddé válik. Ha megízleled, csak abból kérsz...

Sokáig gondolkodtam ezeken, mert sohasem beszélt velem így azelőtt.

Mikor legközelebb találkoztunk, már nagyon beteg volt. Összetörve állt előttem, és mikor leültünk, percekig csak hallgatott. Én törtem meg a csendet. Meg kell mutatnom, amit hoztam, mondtam, és elétettem egy rajzot. Hosszasan nézte, kicsit hunyorogva, szeme az apró részleteket vizsgálta. Benne van minden, mondtam. Benne van a kétségbeesésem és a megtisztulásom. Benne van az akaratom, és a kényszereim. Benne van a létezésem. A jelenlétem.

Percekig csendben ültünk. Ő a képet nézte, én őt figyeltem. A kétségbeesés a megtisztulás forrása, mondta végre. Az a pillanat, amikor önmagaddal szemtől-szemben találkozol. Ekkor láthatod meg mindazt, ami téged irányít. Azt, ami körülötted, s benned van. S ha valamikor ezt látod, alárendeled magad neki. Ez mindennek az alapja, ez az érték. Ez a művészet, mondta, s közben lassan felemelte tekintetét. Te megtaláltad. Szeme a messzeségbe révedt. Ekkor értettem meg, ő itt és most ezzel átadta nekem mindazt, amit addig megszerzett. Az örökösévé tett. Nekem pedig mindezt tovább kell adnom.

Pelikán András