|
Jelen - létkeresés
"...és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött"
Márk evangéliuma 9,37
Hamvas Béla írja Interview cím ú esszéjében: "A magam részéről az egyes szám első személyt nem tudom teljesen irónia nélkül kimondani, még kevésbé leírni. Mintha azt mondanám magamról, hogy úr. Mikor a khasszid történetről tudomást szereztem, különlegesen kielégített. Valaki kopog és a rabbi azt kérdezi: ki az? Én vagyok, szól a válasz. Mire a rabbi méltatlankodva felnéz és így szól: Ki az, aki Istenen kívül magát énnek meri mondani?"
Az ember azt hiszi, egyre nagyobb erőket mozgat meg önmaga jobb megértésére, élete értelmének kutatására. Ami bizonyos értelemben így is van. De minden erő, amely a lét megértését az "én" -től független (?!) külső világban keresi, célját tévesztette.
Miért?
Mert a létben az "én" is részesül, én is részesülök. S ami legközelebb van hozzám, az "én magam vagyok". Önmagam megértését pedig "kint" egy tükörben, a tükörkép(em)ben nem találhatom meg.
Az erő célt tévesztettsége talán attól a pillanattól kezdődően vált egyre nyilvánvalóbbá, amióta az emberiségnek "nagy" emberei vannak. Vagyis mióta nevekre emlékezünk, mióta az egyéniségek fénye (fénytelensége) elhomályosítja az erő fényét.
Az ember Istenképűségét felcserélte emberképűségére. Isten helyébe az "én"-t állította. Ez a tükörképünk pedig van annyira ravasz és hiú, hogy elhiteti az emberrel, hogy ez nem így van. Sőt, azt is elhiteti, hogy az ember egyre jobban ismeri magát, világát, a lét titkait. Igen. Mennyiségileg és adatszerűen valószínűleg így is van. Vagyis a szubsztanciát tekintve. De az esszencia, az szinte már teljesen kitörlődött az emlékezetünkből. Létünk Istenképűségét a tudat alá, vagy ki tudja, hová száműztük. S talán ma már a metanoia, vagyis az önmagunk valódi eredetéhez valómegtérés 180°-os fordulata is kevés...
Márk evangéliumának fenti paradoxona egy fél mondatban leplezi le az "én" -nek e hamis tudatát, sőt, időt sem hagy ennek kialakulására. A legérzékenyebb pontot érinti. Mert ha már a vallásunkat, vagyis az Istenképűséghez visszavezető fonalat is az "én", az egyéniség teljes befogadása uralja, hogyan találhatom meg akkor valódi helyemet, valódi létemet, s az "Én vagyok" valódi értelmét?
Mézes Zsolt László
|