Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

Bartók Béla

1881. március 25-e, Nagyszentmiklós, Torontál megye. Megszületik Bartók Béla.

Apja révén magyar ősökkel bír, nagyapja, Bartók János telepedett le Nagyszentmiklóson, ahol a helyi földműves iskola igazgatója volt. Az igazgatói állásban követte őt fia, id. Bartók Béla is. Voit Paula, a zeneszerző édesanyja német származása ellenére magyar szellemben neveli gyermekeit. Tanítói oklevelet szerzett, és a nagyszentmiklósi iskolában tanított. Két gyermekük született: Béla 1881-ben, Erzsébet 1885-ben.

Bartók Béla fiatal gyermekkorának két jellemző vonása van: visszahúzódó természete és zenei érdeklődése is innen gyökerezik. Három hónapos korában egy fertőzést kap, melynek kiütéseit öt évig viseli, s ez nagyban befolyásolja visszahúzódó természetének kialakulását. Mindeközben a zene iránti érdeklődése feltűnő. Alig egyévesen már jelzi, mely zenéket szereti, melyeket nem (beszélni még nem tud), három évesen bonyolult ritmus-képleteket dobol, egy évre rá (magától) közel negyven dallamot le tud játszani a zongorán, egy ujjal. Ötödik születésnapján, saját kérésére, anyja zongoraleckéket kezd neki adni. Jó tempóban halad e tanulmányokkal, ám az egész család életére nézve változást hoz id. Bartók Béla halála. Az addigi kiegyensúlyozott családi élet felborul, évenkénti költözés következik: Nagyszentmiklós után Nagyszőllős, Nagyvárad, Pozsony, Beszterce, majd újra, ezúttal már végleg Pozsony. Az állandó mozgás és változás Bartók zenei fejlődésére nem hat kedvezően, általában nincsenek képességeinek megfelelő tanárai. Egy idő után már darabokat is komponál, általában táncdarabokat. Pozsonyban azután Erkel László kezei alatt már komolyabb fejlődés következhet, Chopin, Liszt és Bach Wohltemperiertes Klavier-ja is repertoárjára kerül. Egymás után ismeri meg a zeneirodalom klasszikusait, partitúrákat vesz és játszik, s hallatlan inspirációt jelent számára Dohnányi Ernő pozsonyi emléke, aki Bartók érkezésekor ment Pestre a Zeneakadémiára tanulni. Ő az első, aki Bartók képességeihez mérhető, vagyis konkurens volt. Őt követi akkor is, amikor nem Bécsbe, hanem Pestre utazik, a Zeneakadémián tanulni.

1901-től a Zeneakadémia zongora és zeneszerzés szakát együtt végzi. Amíg zongorista karrierje felfelé ível ekkoriban, zeneszerzőként sokáig stagnál, s csak Richard Strauss zenéje hat rá igazán. Amíg zongoristaként már egyre inkább a későbbi Bartók jelenik meg Európa hangverseny termeiben koncertezve (Berlintől Bécsig), a zeneszerzői énje még csak alakul; műveiben egyre inkább az autochton magyar hagyományt keresi, s próbálja ötvözni az európai tradíciókkal. Ekkoriban születnek erős nemzeti jelleggel bíró művei, többek között a Kossuth-szimfónia. Alkotói pályája azonban akadozik, 1904 nyarán Gerlicepusztán pihen, s itt találkozik először a magyar parasztzenével. Ekkortól fokozatosan ismeri fel a különbséget a paraszti népzene és az általa mindaddig népdalnak hitt népies műdal között.

1905-től egyre több időt szentel a népzenei gyűjtéseknek, az akkori technika lehetőségeit kihasználva, fonográffal járja a falvakat, s e gyűjtéseit egyre tudatosabb tudományos részletességgel dolgozza fel. A magyar népdalok című, húsz feldolgozást magába foglaló művével új alkotói korszaka kezdődik el. Eleinte a magyar, majd a környező népek zenéjét is gyűjti, s csakhamar zenéjében is megjelennek ezek a motívumok. 1918-ig mintegy 3500 román, 3200 szlovák dallamot jegyez le. Időközben a zeneakadémia zongoratanárává nevezik ki, tanára, Thomán István utódaként.

Zeneszerzői munkáját a közönség és a kritika erős elutasításai jellemzik ekkor. 1911-es operáját nem mutatják be. Az erős individualista, disszonáns hangzások, melyek mögött egyre erőteljesebb parasztzenei hatások. is hallhatók, műveinek egyre jellegzetesebb stílust adnak. Kudarcaiban Kodály áll mellé, ám az általuk létre hívott Új Magyar Zeneegyesület - támogatók híján - képtelen fennmaradni. Az I. világháború kitörésétől fogva lehangolja Bartókot, magánéleti krízisei mellett ez is újabb és újabb válságkorszakokba sodorja. Művei egyre radikálisabb hangvételűek, az 1918 és 1923 közötti művei már a szabad tizenkétfokúsághoz és az expresszionista kifejezésmódhoz közelednek.

A történelmi szituációk folyamatosan hatással vannak Bartók életére. Mind a világháború kitörése, majd Magyarország veresége, mind a Tanácsköztársaság az alkotó és művész Bartók mindennapjaiban is megjelenik; a Tanácsköztársaság idején a zenészek direktóriumaiban vesz részt, de hamarosan visszavonul. 1920 elején kivándorlási terveket fontolgat, ám végül a maradás mellett dönt. A húszas évek elejétől újra sűrűn koncertezik, negyvenedik születésnapja alkalmából a nemzetközi szaksajtó is részletesen foglalkozik vele, 1923-ban pedig Budapest egyesítésének évfordulójára a város darabot rendel tőle: a Táncszvit születik meg ekkor. Külföldi koncertjein Stravinskyval, Ravellal, Szymanowskival ismerkedik meg, egyre többször jelenik meg a színpadon saját műveivel. Anglia, Hollandia és főképp Németország utazásainak legfőbb állomásai, de a húszas évek végén előbb az Egyesült Államokba, majd a Szovjetunióba is eljut.

Mindeközben folyamatosan rendezi a háború előtt gyűjtött népzenei anyagot, munkáját 1935-től a Magyar Tudományos Akadémia tagjaként végezheti. Zenéjében mind a magyar, mind a környező népek népzenéje jelen van, sokszor programmatikusan is. Így készül el a Cantata Profana is, mely egy nagyszabású ciklus első (és végül egyetlen) részeként e népek zenéit és kultúráját mutatta (volna) be.

1926 nyarától új, igen aktív alkotói korszak következett. Rendkívül sok zongoradarabja születik ekkor, zenéjének egyik rendező elve újra az egyre erősebb tonalitás, melyet népi hangsorok használatával és kromatikussá tételével egészít ki. Ritmikája motorikusabbá válik, műveinek polifon jellege erősödik. Az ütőhangszerek szerepe megnő, s feltűnik egy később meghatározó forma: a híd forma, mely egy öttételes mű középső tételét magként, további tételeit párhuzamos hídelemekként kezeli. 1931-ben a 2. zongoraversennyel zárul ez az alkotói korszak.

Ezzel egy időben erősödik fel újra tudományos munkássága, publicisztikai tevékenysége. Előadásokat tart Európa számos nagyvárosában (Frankfurt, Bécs, Stockholm, Hága, Budapest, stb.), s írásai jelennek meg jelentős szaklapokban. Zeneszerzőként ekkortól már csak megrendelésre dolgozik. Tudományos munkájaként 1940ig az MTA 13000 tételből álló teljes magyar anyagát újrahallgatja, revideálja, s készíti elő a magyar népzenei gyűjtemény kiadását. Munkája nyomán készülnek magyar népzenei lemezfelvételek.

1934-től írott műveire erős klasszicizálódó hangvétel jellemző. Művészete egyre tisztul, s kerül közel egy ideális emberi-erkölcsi-racionális rendhez, mely kora világával szemben áll. Zenéjében egyre gyakrabban kapcsolódik egybe a klasszikusok hagyománya és a paraszti népzene. Híd-szerű, tükörelv szerinti művei éppúgy születnek ekkor, mint klasszikus szonátaforma szerint komponáltak. Bartók művészetének ezt az irányát "zseniális egyszerűség" -nek nevezi. A Divertimento e korszak összefoglalásának is tekinthető. A Svájcban írott mű Bartók utolsó életszakaszának bevezetése.

1938-tól kezdődően, a nemzetiszocializmus európai és magyar felerősödésével párhuzamosan erősödik fel benne a kivándorlás gondolata ismét. 1939 decemberében meghal édesanyja, aki mindaddig nagyon szoros kapcsolatban volt vele. 1940 tavaszán, amerikai hangversenykörútján határozza el, hogy kivándorol. Október 8-án Ferencsik Jánossal lép fel utoljára Budapesten, négy nap múlva elutazik.

Amerikában főként a tudományos munkáit próbálja végezni. Anyagi helyzete folyamatos munkavégzésre kényszeríti, koncertezni csak ritkán tud. 1943-ban a Harvard egyetemen tart előadássorozatot az ú j magyar zene kérdéseiről, de három alkalom után egészségi állapota összeomlik. Kórházi kezelésének költségeit az amerikai zeneszerzőegyesület fedezi.

Májusban, betegágyán, Serge Koussevitzkytől új zenekari mű megírására kap megrendelést. Utolsó alkotói korszakának első darabjaként néhány hónap alatt megírja a Concerto-t. Egészségi állapota lassan javul, új művek születnek, de a Columbia Egyetem ajánlatát munkája újrafölvételére már nem vállalja el. 1945 nyarán három új művet tervez: a 3. zongoraverseny a hangszerelés utolsó 17 üteme kivételével elkészül, a Brácsaverseny csak vázlataiban, a 7. vonósnégyes egyáltalán nem.

Szeptember 26-én meghal.

Vázlatos Bartók-életműrajz

1881. március 25. Nagyszentmiklós - megszü1etik
1886 első zongoraleckék édesanyjától 1888 édesapja meghal
1890 első zongoradarabjait kezdi komponálni
1899-től a pesti Zeneakadémián tanul tovább, tüdőpanaszok
1903 Dohnányival zongorázik. Kossuth szimfonikus költemény
1904 Gerlicepuszta - komponál és gyakorol. Itt figyel fel a parasztok énekére
1906 Kodály: Magyar népdalok - énekhangra és zongorára, ugyanekkor a tudósi munka kezdete
1907 januárjától zongoratanár a Zeneakadémián
1908 1. kvartett, 14 bagatell 1909 házassága Ziegler Mártával
1911 A kékszakállú herceg vára
1913 Biskra, É-Afrika, parasztzenét gyűjt
1915 3 év után újra komponál - főleg román népzene ihletésre
1916 A fából faragott királyfi, 2. kvartett
1917. május 12. a balett az Operában
1918. május 24. az opera az Operában
1919 A csodálatos mandarin befejezése, Tanácsköztársaság: zenei direktóriumi tag
1920 Bécs - emigráció? 1921 A magyar népdalról - monográfia
1922-től koncertek (Anglia, Párizs, Frankfurt, stb), válás, házasság: Pásztory Ditta Táncszvit
1925 szerzői csend, koncertek Prágában, Itáliában
1926 nyár: újra komponál, főleg zongoraműveket (1. zongoraversen)', Szabadban, stb), Köln: botrányos Mandarin-bemutató
1927 3. kvartett
1928 4. kvartett. koncertek Amerikában
1929 szovjet koncertkörút, Húsz magyar népdal
1930 Cantata profana, a kantátaciklus egyetlen elkészült darabja - román kolinda-szövegekre
1931 2. zongoraverseny
1932 kairói arab zenei kongresszus. Mikrokozmosz tervei
1934 5. kvartett, Kirendelik a Tudományos Akadémiára, a magyar népzenekiadvány előkészítő munkáira
1936 az MTA tagja. November: Törökország: hangversenyek, előadások, mintagyűjtés Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
1937 Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre
1938 Anschluss - emigráció gondolata; kéziratait Svájcba menekíti; kilép az osztrák zeneszerzői egyesületből. Kontrasztok, Hegedűverseny
1939 Divertimento - Saanenben Paul Sachernak. 6. kvartett, decemberben meghal édesanyja
1940. április: Amerika, koncertek, október 20: Lisszabon, hajó, végleg emigrál
1941. március, Columbia Egyetem: dél-szláv népzene
1942. április: állandó láz, leukémia tünetei
1943 Boston: Harvard: előadások február végén egészsége összeroppan, nyár: Saranac Lake: Concerto; találkozik Yehudi Menuhinnal
1944 Szólószonáta (Menuhinnak)
1945 tavasz: tüdőgyulladás; Brácsaverseny, zongoraverseny; Saranac Lake, szeptember eleje: rosszullét, New York, 26-án meghal

"Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet - a külvilágból magunkba szedett impressziók - az "élmény" -ek hatása alatt nyilvánul meg. Aki fest egy tájképet csakhogy éppen tájképet fessen, aki Ír egy szimfóniát csakhogy éppen szimfóniát Írjon, az legjobb esetben is nem egyéb jó mesterembernél. Nem tudok másképpen művészeti terméket elképzelni, mint alkotója határtalan le1kesedésének, e1keseredettségének, bánatának, dühének, bosszújának, torzító gúnyjának, szarkazmusának megnyilatkozását."

(Bartók Béla, 1909)

Pelikán András