Kairosz - a Jelenlét folyóirata | Tartalomjegyzék | Fórum | Csipetnyi Só

Létformák harca, avagy kereszténység és kapitalizmus: két dudás egy csárdában?

2003 első félévében került a hazai könyvesboltokba John E Kavanaugh jezsuita szerzetesnek, a Saint Louis Egyetem Filozófia Tanszéke professzorának Krisztus követése a fogyasztói társadalomban című könyve, "A kulturális szembenállás lelkisége" alcímmel. Az eredetileg 1981-ben íródott, majd 1991-ben az Egyesült Államokban másodszor is kiadott, immár átdolgozott mű az Ursus Libris és az Altern-csoport kooperációja jóvoltából jelenhetett meg magyar nyelven.

Mélységesen egyetértve a kiadó megállapításával leszögezhetjük, hogy ez az írás több mint húsz év alatt semmit sem veszített aktualitásából, sőt a hazai viszonyokat, vagy akár az egész világ állapotát szemügyre véve, az még csak fokozódott. A szerző a könyv első részében kíméletlenül pontos elemző leírását nyújtja a '80-as évek Amerikájára, (de nyugodtan mondhatjuk, hogy jelenleg az egész nyugati civilizációra) olyannyira jellemző fogyasztói szemléletnek, életvitelnek, vagy ahogy ő nevezi: az ún. árucikk létformának. Következetesen leránt ja a leplet a korunk emberét meghatározó közszellemiségről, gondolkodásmódról, érték(?)szemléletről. A mű második részében viszont mintegy kontrasztként tárja elénk a Krisztuskövetést, mint életformát, amely mind egyéni, mind közösségi szinten megragadható, s valóban emberhez méltó létezést tesz lehetővé, amely egy olyan alapértékrenden nyugszik, amelyből ebben a korban is érvényes válaszok deriválhatóak a felmerülő kérdésekre. Ezt egyébként személyes létformának nevezi.

A fogyasztási őrület, a mindenre kiterjedő birtoklási vágy, a hedonista életmód piedesztálra emelése és az emberi élet egyedüli céljaként való felmutatása, a mindent elárasztó erőszak- és szexualitáskultusz egy olyan létforma és mögöttes szemléletmód tünetei, ami azon túl, hogy mindazt, ami eredendően kvalitatív, eldologiasít, mennyiségivé tesz, s ezáltal mélyen megalázza az egyébként elvileg istenképű embert, szöges ellentétben áll mindenféle spirituális emelkedésre irányuló szándékkal, késztetéssel. "Az emberi személy eltárgyiasítása szüntelen és mindenütt jelen levő, mivel tapasztalataink és várakozásaink teljes köre csupán a végső tárgyszerűség megerősítésére szolgál, és az árucikk-létforma értékeit egy erőteljes gazdasági dogma médiájával legitimálja és erősíti; reklámhadjárataival, a televízió, a rádió, a zene és a művészet értékformáló eszközeivel. Arra nevelnek és szoktatnak bennünket, hogy dolgok gyanánt viselkedjünk, gondolkodjunk és teremtsünk kapcsolatokat. A dologszerű tudás és dologszerű viselkedés azután igazolja és legitimálja az erőszakot és az uralkodást, mint a hatalom és birtoklás emberi problémáinak megoldását; az elköteleződés nélküli, mechanikus szexualitást pedig mint az emberi érzelmek megoldását kínálja." (1)

"Csak eleget kell gyűjtenünk, termelnünk és nyernünk, s istenné leszünk. [...] A folyamatban az a paradox, mint minden bálványimádásban, hogy végül bezárjuk magunkat a bálvány hasonlatosságába, amelyet két kezünkkel alkottunk, és belé helyeztük bizalmunkat. Árucikké válunk, az árucikk pedig helyettesíthető, elavul, csak mennyiségi szempontból értékelhető, mentes minden szabadságtói és minőségi fejlődéstől. A bűn törvénye ezért valóban halál. Énünk halála." (2)

Azt hiszem, az eddigiek alapján logikusnak tűnik, hogy "...ha a kapitalizmus nincs alávetve egy, a saját értékrendjén túlmutató igazság-, érték-, hasznosság- és sikerességmércének, akkor természetéből fakadóan emberellenes, ebből következően módszeresen szemben áll a kereszténységgel. A kapitalizmus ugyanis más hitrendszer hiányában létrehozza bálvány-önkényurait. A férfiakat és nőket éppen olyan romboló megkötözöttségbe és szellemi sivárságba taszítja, mint bármely totalitárius rendszer." (3)

Persze akár azt is mondhatnánk, hogy nyitott kapukat döngetünk ezzel a témával itt Magyarországon. Gondoljunk csak Czakó Gábor televíziós és immár könyvformában is elérhető sorozatára, a Beavatásra, amelyben például az általa igen találóan "gazdaságkor emberének" nevezett embertípus mentalitását világítja meg igen hatásosan. Vagy Hamvas Béla, aki "Szilveszter" című regényében utolérhetetlen zsenialitással tárta elénk mind a kapitalista, mind a kommunista rendszerek lényegét: "Nem is kívánom, hogy a fondentrensek az emberi életet ismét megnehezítsék és a faekét rendszeresítsék. Azt sem óhajtanám, hogy a fondentrensek permanens zászlódíszben éljenek, mint a csimpalacsánok, és eszelős pátoszban hencegjenek. Én csak azt mondom, hogy a fondentrens életrendet bárhol vakarom meg, mindenütt ugyanazt találom. Ezt a valamit én cuncinak nevezem, kényszerűségből, mert ennek neve valóban cunci. Ez olyan nyalóka, olyan olcsó, geil, puha, édeskés, nyálas, fülledt, cifra és émelyítő. Én tudom, hogy a Tmil-féle életirtás nagyon rossz, és a világtörténetben még sohasem volt hely és idő, amikor az ember annyit szenvedett volna, mint Ambradában ma. De tudom, hogy Ambrada csak azért van, mert a fondentrensek a földteke másik felén a cuncit tekintik életideálnak. Ha műveltségüket mérjük le, az is cunci, tudományukat, művészetüket, moráljukat, beszédjüket és öltözködésüket és mozdulataikat és törvényeiket, az mind cunci, ez a nyirkos és cukros és ízléstelen valami. Kizárólagosan privát ügy. Ambradában az emberek csak egy kis cunciért imádkoznak. A fondentrensek cunci tébolyban élnek, ez az ő vigyorgásuk értelme, az egyetlen védelem az unalom ellen. Ambradában nem lehet unatkozni, a rendőrség hallatlan szórakoztató. Szegény fondentrensek ebből semmit sem ismernek. Mindenük van, pénzük, dancingjük, night club-juk, pezsgőjük, autójuk, befőttjük, szappanjuk. Ambrada óriási előnye, hogy a szart és mézet egzakt módon megkülönböztetik és elválasztják, és az életet méztelenítik. A fondentrens életet ezzel szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék méz összekeverve ötven százalék szarral. Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is megtehetném, hogy azt mondom, erőfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti és nem hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor a nagyobb becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el. Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott látom, hogy életéért hajlandó nagyobb bűncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír. Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál nagyobb gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felsőfokát. Nem borgiai őrületben és nem napkirályi rafinériával, hanem az idiotizmustól támolyogva. Ez a törvényen kívüliség amelyben a fondentrens él, könnyű és üres, humbug és blöff, ahol a fondentrens él, az bűzös hely, hiába komfort és higiéné, porszívók és jégszekrény, mosodák és parfőm, fürdők és tengerpart, hiába és hiába. (4)

Hozzátehetjük, hogy az egész hamvasi életmű veleje megfogalmazható úgy is, mint a hiteles emberi alapállás keresése a modern ember létkorrupciójával, létrontásával szemben. Feltétlenül meg kell még említenünk itt hasonló témakörben maradva, de már egy tágabb és mélyebb perspektíva jegyében René Guénon két könyvét: A modern világ válsága, valamint A mennyiség uralma és az idők jelei, és Julius Evola egészen radikálisan kritikai hangvételű művét: Lázadás a modern világ ellen. (5)

Mindezek után módfelett lehangoló számomra naponta szembesülni azzal a keresztények között is igen népszerű mentalitással, amely nem pusztán meg van elégedve a minket ma körülvevő világgal, hanem ráadásul még meg is van győződve arról, hogy ha bár ez nem teljesen tökéletes, de ennél még nem találtak ki jobbat. Véleményem szerint nagyon helyesen mutat rá Kavanaugh, hogy: "A kereszténységet valóban kultúrák idejében és terében kell megélni - de mindig a kultúrán túl, azon áthatolva, azt megváltoztatva, sőt szükség esetén értékeivel szemben álló, ellen-kulturális erőként fellépve." (6)

Mert bizony álságosnak tűnik azok berzenkedése példának okáért, akik jobban felháborodnak egy meztelen női test fényképén egy magazinban, mint magán a nőket tárgyként kezelő gazdasági rendszeren és azon a kalmárszellemen, amelynek semmi sem szent, és mindenből üzletet csinál.

Összegzésképpen tehát jó szívvel ajánlom John E Kavanaugh könyvét minden gondolkodó, magát kereszténynek valló, vélő, vagy erre törekvő embernek felekezetre való tekintet nélkül. Ezen kívül azoknak is, akik napjaink gazdasági-társadalmi valóságának mélyebb megértésére törekszenek, különös tekintettel az etikai és spirituális vonatkozásokra. Mindemellett a könyvben megfogalmazott gondolatok szembesülésre késztethetnek bennünket saját értékrendszerünk és gyakorlati életvezetésünk diszkrepanciáival, inkonzekvens elemeivel, megnyilvánulásaival, aminek következtében akár egy mélyebb önismereti szintre is eljuthatunk. Úgy vélem, nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltás utáni hazai keresztény könyvkiadás piacán úttörő jelentőségű alkotásról van szó, amely a maga témájában és műfajában kétségtelenül alapmű. Igényes nyelvezete, lebilincselő gondolatvezetése, briliáns érvrendszere pedig valódi szellemi csemegét kínál minden olvasó számára.

László Virgil

Lábjegyzetek:

(1) J. F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban 83-84.
(2) lm.: 149.
(3) lm.: 208.
(4) Hamvas ezt 1957-ben írta! Hamvas Béla: Szilveszter 107-108. In.: Hamvas Béla: Szilveszter, Ugyanis, Bizonyos tekintetben, Életünk Szerkesztősége - Magyar Írók Szövetsége Nyugat-Magyarországi Csoportja, Szombathely 1991, im.: 149.
(5) René Guénon: A modern világ válsága, A kereszt szimbolikája A Hagyomány és Transzcendencia Iskolája, Budapest, é.n.; René Guénon: A mennyiség uralma és az idők jelei, A Hagyomány és Transzcendencia Iskolája, Budapest, é.n.; Julius Evola: Lázadás a modern világ eIlen, Kötet Kiadó, Budapest - Nyíregyháza, 1997
(6) J. F. Kavanaugh: im.: 197.