|
A kételkedés magányossága
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája c. könyvéről
Magyarország, 1600 előtt és után. Országút. Csönd.
Nyikorogva időzik egy kékkönnyes szekér száz év kanyarulatában. Kik ezek?
Öten vannak.
"Öten vannak, az bizonyos. Név szerint Goran Dalmatinac, Feketekő Péter, Zorán Vukovics, Aaron Blumm és Franjo Mendebaba. Öt férfi az idők országútjain. Goran Dalmatinacnak fagyott a könnye és pereg, mint a jégeső. Feketekő Péternek fekete és apró, s kő lesz belőle. Zoran Vukovics édesebbet sír az akácméznél, de ha meggyújtják, lángol a könny. Aaron Blumm világoskék szeme hideg és habos vért sír. Franjo Mendebaba könnyében pedig felismerheted halálos ellenséged."
Könnymutatványosok.
Kik azok a könnymutatványosok? Lihegve nyögi utoljára a világkém, ordítja az éjszakába Pilinger Ferenc, sikolt ja mindenki, aki valaha találkozott velük.
Ők pedig, mindenütt megfordulnak. Könnyük keresztülfolyik Magyarországon és külhonon. Soprontól Szegedig, Velencétől Budáig.
Sírnak, történeteket mondanak, néha kérdeznek, máskor csak figyelnek.
És megváltozik minden.
A törökök elfoglalják Budát, Zrínyit megöli egy vadkan, Absolon Demeter a hóbortos erdélyi nagyúr meghal.
Kik azok a könnymutatványosok?
Buda 1541-es elestekor tűnnek fel először, és 1686-ban Buda ismételt elestekor átadják helyüket újabb könnymutatványosoknak. Sírás művészek. Elmennek Jeszenszky professzor kivégzésére, és megváltoztatják egy ember életét, Efrájim ha Kohent Budára viszik, hogy ott rabbi váljék belőle. Pilinger Ferencet Angelora bízzák, Pep Velemirnek megmutatják, hogy hol dobog a szíve.
Jozef Bezdán, a világ legjobb kérne nem élhet kétségek között. Tudnia kell, kik azok a könnymutatványosok. Maga után kezd kémkedni és Jozef Bezdán érzi, hogy valaki figyeli...
Hol kezdődik a fikció, és hol ér véget a történelem?
Darvasi László úgy játszik a valósággal, hogy abból mese szövődik. Velencéből
indul, és a tündérekhez jut.
Történetek sokaságát adja, és a történetek sokaságából, emberek története emelkedik ki.
A történelem összeköti őket, mert mitikussá formálódtak a történelemben.
Darvasi előbb szétszórja, majd összefűzi a szálakat. Szabadon ugrál térben és időben.
Egy másik nyelvre írja át a világot. Összefüggései érvényesek mindenhol, mert megcsiszolt és gyönyörködtető minden mondata.
A Darvasi álmodta világban a csoda keveredik az álommal, valóság a varázslattal. Kiderül azonban, hogy a csodák csupán arra valók, hogy az embert boldogtalanná tegyék. Elterelik az ember gondolatait, elfordítják tekintetét a valóságról, de közben nem változik semmi.
Pedig ha már egyszer megtörtént velünk a csoda, nem tudunk nélküle élni. Konrad Rakonczay a német röpiratíró is ebbe pusztul bele. Egyedül így menekülhet fantáziából valóságba. A halál és a nemzés ragad ki a bennünket a mítoszból.
Darvasi könyvében egyedül a nők állandók.
A nőkhöz menekülnek a könnymutatványosok, Pep Velemir igazi ellenségei a szép nők, minden a nőkhöz siet. A nők lehelnek életet és halált minden létezőbe.
Ahogy az író végigvezet bennünket a kurucok korán, egy pillanatra eltűnődünk. Kultúrák között imbolygunk, látunk kaftános zsidót Buda utcáin imbolyogva, kutyafejű tatárt kóborolni, törököt uralkodni.
Minden jelen van egy pillanatra.
Úgy száz évre.
Kik azok a könnymutatványosok? - kérdezem magamtól újra az 576. oldalon. Nem tudom, de számomra többé nem létezik történelem a könnymutatványosok nélkül.
Farsang Luca
Lábjegyzet:
Darvasi László: A könyvmutatványosok legendája, Jelenkor, Pécs, 1999
|