|
Titus Burckhardt:
A szakrális művészet lényegéről a világvallások tükrében
- könyvajánló -
Egy művészi alkotás szakrális jellegét sok esetben a témája, tárgya alapján ítéljük meg: amelyik műalkotás a hit területéről meríti a témáját, azt szentnek, szakrálisnak tekintjük. Pedig a művészet valójában forma. Egy szellemi szemlélet csak egy meghatározott formában jelenhet meg, és ahol ez a forma hiányzik, ott hiányzik a szellemi szemlélet is. A szakrális művészet eredete a szellem időtlen mélységéből fakad, az angyaloktól ered. Ez azt jelenti az ember számára, hogy a teremtést, "az isteni Művészetet" az ember a maga művészetével megismételheti, ám nem az Isten befejezett teremtését kell megismételnie - hiszen ez elbizakodott vállalkozás lenne -, hanem az isteni szellem teremtő aktusának módját és jellegét alkalmazva a művészet igyekszik az embert a tények világától megszabadítani. Ez a felfogás, a művészetnek ez a fajta eredeztetése minden hagyományhű kultúrában megtalálható.
Ezzel a gondolattal ismertet meg minket Burckhardt könyvének elején, és ezt a gondolatot vezeti végig a könyvében úgy, hogy közben az indiai hagyomány szakrális terének mélységeibe tekint, majd átvezet a kereszténység örökségeibe, amelyen keresztül eljuthatunk az iszlám Egység művészeti rejtekébe, és végül a távoli kelet szellemiségét a művészetének tükrében tekinthetjük meg.
Ezen hagyományok mindegyike más-más fajta nézetet hangsúlyoz, és ez kerül túlsúlyba a művészetükben is. Ám a könyv végére érve érezhetjük és érthetjük meg, hogy a sokféle formásban megnyilatkozó szellemiség valahol mind egyfelé, Egyre mutat.
Szlaukó Mónika
|