|
A vallás csendje
Légy megértő!
Értő, megértő, elfogadó, érő, ráérő, beérő, elértő...
Most gyilkolt meg; nem figyelt rám, s nem is hallgatott végig.
Az igazság kertjében már csak egy valakit találhatsz: a legmélyebb csendet. Hallgatás nélkül nincs megértés.
- Ne kérdezz annyit! - kiáltott rám fenyegető gyötrelemmel. - Hiszen te tudod, hogyan kell hallgatni.
S akkor végre találkoztam az indiánfőnökkel. Mielőtt feltehettem volna jól átgondolt kérdéseimet, karon ragadott, s kivitt egy domb tetejére, a prérire. Velem szemben ült, két óra hosszat. Egymásba kapaszkodott a szemünk, megragadtuk a másikat. Átpislantottam, mi van a másik szemében. - Vesztettél- mondta. S újabb két óra telt el. Láttam a lelkét, ismertem minden gondolatát, s közben ott tartott engem pucéran szeme sugarában. - Kérdezz! - szólt négy óra múltán. Felkeltem, s hazaindultunk.
Egy világot nyertem, egy világot veszítettem.
A gyenge veszít. És az erő alapú gyengeség?
A pap első kérdése a jegyesekhez a házassági előkészítőn: - Mennyi ideig tudtok együtt hallgatni?
Választhatok-e abszolút értéket életem alapjának, vagy az egyetlen választás az alternatív szubkultúrába szorulás?
Vallásos valóságok: tér - templom; idő - időtlen liturgia; Isten - humánum; szépség - csillogóan kedves; rondaság - giccsesen kedves; öröm - tapsoló ujjongás; bánat - kyrie; Ízleljétek és lássátok - vegyétek és egyétek; csönd - csend.
Élj egyszerűen! Végezz egyszerű dolgokat sokáig, kitartóan, s örömmel, és ez megajándékoz majd a lényeglátás képességével.
Rozs-Nagy Szilvia
|