Egyszer egy beszélgetésben egy József Attila vers kapcsán a következőket mondta. (Mert ő nagyon szeretett beszélgetni, József Attiláról pedig kiváltképp szeretett beszélgetni.) „Az igazi papnál a szerep nem fojtja meg a személyiséget. Nem azt teszi, mint József Attila Engem temetnek című versében a megénekelt pap, hogy a gondtalan üdvű Istent dicséri, és semmi köze nincs ahhoz, ami tulajdonképpen ott történik.”

Wir gedenken in diesen Tagen wie auch in diesem Gottesdienst der Vertreibung der Ödenburger Deutschen vor 64 Jahren. Wir haben dieser Erinnerung ein Denkmal gesetzt – und das ist gut und richtig so.

Van egy kedvenc karácsonyi képem. Egy múlt századi svéd festő vitte vászonra azt a békebeli jelenetet, ahogyan négy kisgyerek leskelődik egy ajtó előtt, várva az Angyalt, a Jézuskát, avagy a csodát.

Az egyik nagy osztrák bútorbolt-hálózat szinte lepedőnyi nagyságú szórólapokon hívogatta lehetséges magyarországi vásárlóit, ezzel a szöveggel: „- Töltse nálunk a nemzeti ünnepet! Jöjjön hozzánk! Vásároljon nálunk ezen a napon, mi pedig ennyi és ennyi százalékot engedünk az árainkból...“

Számomra a hét egyik legmegdöbbentőbb híradása az volt, hogy egy Brüsszel közeli házban megtalálták egy öt éve elhunyt asszonynak és fiának a holttestét. A házban lévő két csontvázról és az öt évvel ezelőtti dátumokat mutató élelmiszerekről arra következtetnek, hogy öt, azaz öt éve ezek az emberek nem hiányoztak senkinek, a kutya sem kereste őket.

Vádolóm – védelem. Hasonló hangzású szavak. Úgy látszik, a gyakorlatban könnyű összekeverni a jelentésüket is!

Pár éve esett meg egy vidéki kis faluban, hogy az iskolások csengettyű-együttese lépett volna fel a kultúrházban az önkormányzat karácsonyi műsorán. Sajnos azonban épp akkor söpört végig az iskolán egy elég erős influenza-járvány, és az együttes összes tagját ágyba döntötte. Az összes tagját, kivéve egy valakit, a polgármester egy szem kisfiát, Fenyvessy Dezsőkét.

A távközlés hőskorában, amikor még a távíró volt az üzenetküldés leggyorsabb módja, egy újságban hirdettek meg egy morze-kód kezelői állást. Akkoriban elég közismert volt ez a jelrendszer, ezért sokan jelentkeztek a hirdetésre. A meghallgatás napján a távírda előterében, egy nagy, zajos, kattogással teli teremben gyülekeztek a pályázók.

Mai alapigénk olyan, mint a mogyoró a málnás joghurtban: illene odaírni a csomagolására az összetevők rovatba: „nyomokban Jézust tartalmazhat!” Mert ugyebár nem sok köze van a két élelmiszernek sem egymáshoz, de mivel ugyanabban az üzemben dolgoznak vele, ezért előfordulhat, hogy jut egy kis mogyoró oda is, ahol nem számítanánk rá.

Az ember élete során sok változáson megy keresztül. Gondolok most itt elsősorban a belső, az értékrendbeli változásokra.

A süllyedő hajó kapitánya még egyszer végig járta a kabinokat, hogy megnézze, biztos nem maradt-e ott senki. És ahogy sorra benyitott a kis fülkékbe, az egyikben váratlanul valami mocorgást látott. Egy kutya gubbasztott a sarokban, riadt tekintetét alig merte felemelni a padlóról.

A kapitány szánakozóan mosolygott, majd odament, és ölébe vette a nyüszítő állatot.

Családi életünkben fontos szerepük van a közös étkezéseknek. Amikor asztalhoz ülünk, hétköznaponként sajnos már leginkább csak este a vacsorához, vasárnap az ünnepi ebédhez, ez több mint egyszerű táplálkozás.

Az összetartozás egyik leggyakoribb, leghétköznapibb kifejezése az asztalközösség. Egy család vagy egy baráti kör tagjai, tárgyalópartnerek, szerelmespárok, de sokszor még egy televíziós riportműsor meghívott vendégei is egy asztal köré ülnek, úgy beszélgetnek.

Egymilliárdos sikkasztás – 55 millió forintos óvadék: s máris szabadlábra helyezték a MÁV-biztosító egykori igazgatóját az előzetes letartóztatásból. Lám, milyen olcsó a szabadság, milyen olcsón megúszható a bűn, milyen könnyen pénzzé váltható a büntetés és a rabság! Még ez is megvehető!

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat!

Az oltárnál elhangzott a Szeretet himnusza. Jó volt Pál apostol szavait hallani. Szeretjük ezeket a szavakat. Szeretjük ezt az igét. Megmelengeti a szívünket. Jó arról hallani, hogy a külsőségek semmit nem érnek, ha nincsen bennünk szeretet.

Ez a páratlan szépségű allegória, képes beszéd Isten és az egyház szerelméről, szövetségéről, kapcsolatáról szól. Nem két szabad, egyenrangú fél közös döntéséről olvastunk. Jeruzsálemet, az egyházat születése után kitett, halálra szánt, tehetetlen csecsemőhöz hasonlítja Isten, aki pogány szülőktől származik: „apád emóri, anyád pedig hettita”.

Manapság sok szó esik a „válságról”. Politikai, gazdasági, társadalmi, egyházi válságról beszélnek, beszélünk. Isten Igéje sohasem engedi a szépítést, kozmetikázást, mellébeszélést. Nem engedi, hogy megkerüljük az embert (személyes és közösségi vonatkozásban), aki a válság oka. Ma emberválság van.

Mai alapigénk Pál apostol talán legmegrázóbb személyes bizonyságétele: Isten kegyelme méltónak találta arra, hogy titokzatos elragadtatásában megjárja az egeket, de ugyanakkor a szenvedés és megaláztatás legnagyobb mélységeit is. Nyomorúsága és erőtlensége az, amit magáról elmondhat; de ezeken keresztül annál nagyobb lesz Isten kegyelme és ereje.

„Kövess engem!”- mondja a mi Urunk, Jézus. Mondja, nemcsak mondta egykor Kapernaumban az útkereszteződénél elhelyezett vámháznál, a vámszedő Lévinek, hanem ma és most, itt és minekünk, egyen-egyenként mindegyikünknek: kövess te is engem!

Karinthy Frigyes egyszer így fogalmazott: "Az emberek nem egészségesek, hanem boldogok akarnak lenni." Igaza volt! Ez az állapot az, amely talán leginkább hiányzik mindenki életéből. Ilyenfajta állandóság után vágyódik a legtöbb ember. Hiszen ezen a téren tele vagyunk hiányérzettel. Akár bevalljuk ezt, akár nem.

Képzeljük el, hogy egy képtárban vagyunk. Turistacsoportként várjuk a tárlatvezetőt. Hamarosan meg is érkezik, és így szól: „Kérem, kövessenek!”

Kedves Testvéreim! Szeretek Ágfalván a Hegy utcában sétálgatni a gyerekekkel, mert akármerre nézek, minden irányban gyönyörűséges dolgokat látok.

Tavaly szeptember 24-én a hollandiai Leeuwarden polgármestere letett egy dominót a város EXPO-csarnokának talajára.

Kedves Testvéreim! Második kisfiam születése előtt „közvéleménykutatást“ tartottam többgyerekes szülök körében arról, hogy a második gyereket is lehet-e ugyanannyira, ugyanolyan elementális erővel szeretni, mint az elsőt.

„Még gyermek volt Izráel, mikor megszerettem…” Úgy érzem, valami hiba csúszott mai igeszakaszunkba, ugyanis Isten nem képes valamit vagy valakit megszeretni. Valamiért erre Isten képtelen. A szeretet elé kerülő bármilyen igekötő tipikusan emberi tulajdonság, egyedül mi vagyunk képesek beleszeretni, kiszeretni, megszeretni, elszeretni, átszeretni, viszontszeretni.

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! Ernst Schumacher közgazdász a 80-as években írt egy könyvet, amelynek címe szállóigévé lett; small is beautiful, vagyis a kicsi szép. Ez a gondolat Jézus példázatára is érvényes, amelyben Isten országát a mustármaghoz hasonlítja. Small is butiful - a kicsi szép.

A jugoszláviai háború előtt pár hónappal még teológusként akkor még Jugoszláviában, ma már Horvátországban jártam, és az ottaniak mesélték: hallottuk ugyan, hogy vannak valami zavargások, de hát az olyan messze van… Pár év múlva láttam a TV-ben a templomot, amelyben beszélgettünk. Nem volt könnyű felismerni, mert már rommá volt lőve.

Két és fél éves kisfiunk még néha ügyetlen kezéből gyakran kicsúsznak törékeny tárgyak: -poharak, csészék vagy tányérok. Nemrégiben egy csésze teával egyensúlyozott a konyhában, de a gravitáció erősebbnek bizonyult a kicsi kezeknél, s a tea szétfolyt a konyhakövön, a csésze ripityára törött, kisfiam pedig torka szakadtából üvöltött.

Keresztény Gyülekezet, az Egy Krisztust ünneplő testvérem! Minden emberi reménységünket, igyekezetünket, vágyunkat felülmúló igéretet kaphatunk az egy Istentől. Azt amit ennek az egész hétnek az ószövetségi mottója így fejez ki: kezében eggyé lehetünk. Az, ami nekünk semmilyen szinten nem sikerül – évezredek óta – az megvalósulhat Isten kezében.