Ilyenkor tavasszal sorra jelennek meg olyan pályázatok, amelyek kedvező táborozási lehetőségeket kínálnak iskoláknak és társadalmi szervezeteknek, ritkán magánszemélyeknek is. Van-e különbség az egyes kiírások között, vagy valamennyi egy kaptafára készül? Ezt szeretnénk most körbejárni.

Még emlékszünk a régi április 4-ékre, fülünkbe cseng a „régi jelszó: Éljen hazánk felszabadulásának ünnepe!”. A gond evvel csak az volt, hogy éppen azok ünnepeltették velünk, akik rabtartóink és azok megbízottai voltak.

„Oly távol vagy tőlem és mégis közel” – emlékszünk az István rockopera szövegére. A négy évszázadon át közös evangélikus egyházban élő magyar és szlovák evangélikusok viszonyát, kapcsolatát lehetne evvel a „talányos” kifejezéssel leírni.

Lehet, hogy jobb lenne most nem megszólalni. De lehet, hogy mégis hiányzik valami. Lehet, hogy elhangzott a lényeg, amivel "lényegében" egyet lehet érteni. De az ördög a részletekben lakozik.

Bár nem kell minden ostobaságra és provokációra reagálni, azért a Népszabadságbeli Gyurcsány-interjú "tanulságos"

„Magyarország dús ország volt, van termése, kincse, vadja,
De amit a bús nép szerzett, Víg uraság zsebre rakja.”
(Ady E.: Történelmi lecke fiúknak)

A híres mondatot Martin Luther King, egy fekete tiszteletes mondta ki. Puskagolyó végzett vele, ugyanúgy, mint a Kennedy-család tagjaival, de talán ez is jelzi, hogy fontos dolgokról beszéltek. Álom és realitás távolodtak tehát. Hatalom és pénz egyre messzebbre került az emberektől.

Jogos a felvetés, hogy a helyes kifejezés a felvidéki magyarok esetében a KITELEPÍTÉS és nem az át- vagy betelepítés. Ugyanúgy KITELEPÍTÉS kell nevezni a magyarországi németek elűzését is (Vertreibung németül), hiszen annak teljes kényszer volt az alapja.